Magyar gazdaság

Tízből hárman nélkülöznek Magyarországon

A magyarok 30 százaléka él anyagi nélkülözésben, a többgyermekesek és az egyszülős háztartások igazán veszélyeztetettek.

Magyarországon tízből három ember él anyagi nélkülözésben – válaszolta a Világgazdaság kérdésére a Központi Statisztikai Hivatal (KSH). Ők azok, akiknek gondot jelenthet például a hiteltörlesztés vagy a lakásfenntartás, a váratlan kiadások fedezése, nem nyaralnak, nincs kocsijuk, nincs pénzük fűtésre, illetve kétnaponta hús sem kerül az asztalra. A kilenc alapvető anyagi jószág legalább egyharmadától megfosztottak aránya 2012-ben volt a csúcson, 45 százalék felett.

A KSH múlt héten kiadott, az életszínvonalról szóló elemzéséből kiderült, hogy súlyos anyagi deprivációban a társadalom 16 százaléka él, ez a mutató 2012-ben 28 százalék volt. (Az anyagi javak 9 tételéből ők legalább 4-hez nem jutnak hozzá.) A nélkülözésben élők számának elmúlt három évben látott csökkenésében nagy szerepet játszott a reáljövedelmek növekedése, a devizahitelek forintosítása is.

A szegénység különböző dimenzióinak – súlyos anyagi depriváció, jövedelmi szegénység, munkaszegénység – leginkább a 18 év alattiak, az egyszülős háztartások, az alacsony iskolázottságúak, a munkanélküliek és a romák kitettek. A gyermekes háztartások között magasabb a szegények vagy kirekesztődöttek aránya, habár az elmúlt években a családpolitikai intézkedések hatására a jövedelmi hátrányuk fokozatosan mérséklődött. A legrosszabb helyzetben az egyszülős háztartások voltak tavaly, ez az egyetlen háztartástípus, amelynek 2014-hez képest romlott a helyzete: tavaly 62,3 százalékuk tartozott a szegénység vagy a kirekesztődés által érintettek csoportjába, míg 2014-ben 56 százalékuk. A három vagy annál több gyermeket nevelő háztartásokat szintén az átlagnál nagyobb mértékben érintette a szegénység vagy a kirekesztődés kockázata, de arányuk 3,7 százalékponttal 38,4-re csökkent.

A társadalom kettészakadt állapotát tükrözi, hogy a szegények és a gazdagok (alsó és felső jövedelmi tized) között óriási a különbség. A legalsó jövedelmi decilisben az egy főre jutó éves nettó jövedelem 334 ezer forintot, az országos átlag kevesebb mint 30 százalékát tette ki. A legfelső tizedben ugyanez 2 millió 743 ezer forint volt, az átlag 2,4-szerese. A 2000-es évek első felében a Gini-index, valamint az alsó és a felső jövedelmi ötöd hányadosa is az egyenlőtlenségek csökkenéséről tanúskodott, 2009-et követően viszont a társadalmi egyenlőtlenségek növekedése indult meg. Az utóbbi 3 évben ez a folyamat megállt, de érdemben nem csökkent a különbség.

Hazánk ezekkel a trendekkel euró­pai viszonylatban a „közepesen egyenlőtlen” országok közé sorolható a KSH szerint. Az unió országai közül a balti államok, valamint Románia és Bulgária jellemezhető a legnagyobb egyenlőtlenségekkel, míg szűkebb környezetünkben Szlovénia, Szlovákia és Csehország mellett a skandináv államokban a legkisebbek a jövedelmi egyenlőtlenségek a Gini-együttható alapján.

A háztartások jövedelmi helyzete az ország régióiban nagymértékben különbözik. Tavaly a legjobb helyzetben továbbra is Közép-Magyarország volt, ahol az egy főre jutó éves átlagos bruttó jövedelem 1,34 millió forint, 16 százalékkal magasabb, mint az országos átlag. Legkevesebb éves átlagos jövedelemmel az Észak-Alföld régióban rendelkeztek a háztartások, egy főre vetítve 917 ezer forinttal. A régió lemaradása növekedett 2014-hez képest: a jövedelmi szint az országos átlaghoz képest 2015-ben 20 százalékkal alacsonyabb volt, míg 2014-ben 17,3 százalékkal maradt el az átlagtól. Az országos átlagot meghaladó fejenkénti nettó jövedelemmel Közép- és Nyugat-Dunántúlon rendelkeztek a háztartások.

szegénység depriváció anyagi nélkülözés
Kapcsolódó cikkek