Eladói illeték a magasabb áfakulcs helyett?

Hiába lobbiztak sokan, nem marad meg az 5 százalékos lakásáfa. Mire számít, mennyit tud a piac kompenzálni a 22 százalékos adóemelésből?

Beszédesebb, ha azt mondom, becsléseink szerint ötödére zuhanna az újlakás-építések volumene. A kedvezményes áfa vesztésre áll, de még van idő, hogy a vevők, a kormányzat és az ingatlanfejlesztők számára is elfogadható megoldás szülessen. Az IFK ezért a folyamatban lévő és tervezett projektek kapcsán átmeneti intézkedésekre és fokozatos adóteher-növelésre tett javaslatot a Pénzügyminisztériumnak. Konkrétan azt javasoltuk, hogy – akárcsak 2009-ben, amikor 20-ról 27 százalékra nőtt az áfa – a földhivatalba 2019. december 31-ig benyújtott adásvételi szerződéseknél 5 százalék maradjon az áfa, ami két évre megnyugtatná a piacot. 2020-tól ezzel párhuzamosan az 5 százalékos áfa mellett megjelenhetne az 5 százalékos eladói illeték.

Ami ugyancsak tovább növelné a lakásárakat?

Legfeljebb 1-2 százalékkal, de cserébe nem fagyna be a piac, nem húznák be a satuféket a fejlesztők. Ráadásul a mostanihoz képest az 5 százalékos eladói illetékkel az állam megduplázná a bevételét. A 4 százalékos, ma is élő vevői vagyonszerzési illetékkel együtt attól fogva összességében 14 százalékot kapna adóként a költségvetés minden eladott lakás árából.

Fokozatos adóemelést említett, vagyis végül így is 27 százalékig nőne az áfa?

Két évre javasoljuk az 5 százalékos áfa mellé az 5 százalékos eladói illeték bevezetését, akkor felül lehetne vizsgálni a rendszert, s a rugalmas szabályozás keretében a piaci árazást már az Európai Uniótól függetlenül önállóan szabályozhatná a kormány. A lényeg épp az, hogy így maradna eszköz a kormány kezében a túlfűtöttség és a befagyás elleni finomhangoláshoz is. A vendéglátásban már működik egy hasonló rendszer, ott az 5 százalékos áfa mellett 4 százalékos turisztikai járulékot fizetnek a vállalkozások.

De mégis hova tűnt az áfacsök­kentés hatása, hol jelent meg az a kedvezmény, ami a végfelhasználókig láthatóan nem jutott el?

Nem a fejlesztők és nem a kivitelezők nyelték le, az biztos. 2015-ben, amikor az áfadöntés megszületett, nem volt elég új lakás a piacon, aztán beindultak a fejlesztések, a kereslet óriási volt, és maradt, amit tovább növelt a CSOK. Drágulást okozott a munkabérköltségek és az anyagárak növekedése is. Ezek együtt eredményeztek áremelkedést.

Nem csúszott valahol mégis félre az áfacsökkentés?

Sikeres volt, és nagyon jó döntés, de mivel a lakáspiaci ciklusok nem négy, hanem legalább hétévesek, még időre van szükség ahhoz, hogy évi 30-40 ezer körül stabilizálódjon az épülő lakások száma. Ezzel tízéves távlatban csak 3-4 százalékos ármozgás lenne.

A növekvő arányt képviselő befektetői vásárlások támogatása komoly ellenérv volt az 5 százalékos lakásáfával szemben. Ezen a ponton mivel tudnak érvelni?

Nem ördögtől való, hogy a lakást befektetésként kezeljék. Ebből is bevétele származik az államnak, ez a vagyonelem tiszta és jól ellenőrizhető. Javaslatcsomagunk része, hogy az 5 százalékos eladói illetéket a használatbavétel előtt vagy azt követő öt éven belüli vásárlásra is ki kell terjeszteni a spekulatív vásárlások visszaszorítása érdekében. Ugyanakkor az 5 százalékos áfa a korszerű magánbérlakás-piac létrejöttét is támogatja, aminek több hozadéka van. Például növeli a munkaerő-mobilitást, de kollégium és szálloda helyett is jó alternatíva, a legális bérbeadás pedig adóbevételt jelent. Az elavult szabályozás korszerűsítésére azonban a bérbeadó hatékonyabb védelme miatt nagy szükség van, ezt az IFK régóta szorgalmazza.

A költségvetés

14

százalékot kapna

az IFK javaslata szerint