Miután Áder János köztársasági elnök előzetes normakontrollra küldte, az Alkotmánybíróság (AB) szerdai határozatában alkotmányellenesnek találta a vízgazdálkodási törvény júliusban megszavazott módosítását. A még az előző kormányzati ciklusból áthúzódó törvényjavaslat szerint 80 méteres kútmélységig nem lett volna szükséges sem engedélyezési, sem bejelentési eljárás az új kutakra, kivéve a gazdasági célú vízkivételt, vagy ha a kút karsztvízkészleteket érint. (A magyarországi kutak létesítésekor 1960 óta kötelező az engedélyezési eljárás lefolytatása.) Az Országgyűlés által elfogadott törvénymódosítás szerint a korábban engedély nélkül létesített kutak utólagos fennmaradási engedélyt kaphattak volna bírság kiszabása nélkül, ha a tulajdonosok tíz éven belül legalizálják a helyzetet. Ugyancsak szerepelt a végül nem hatályosult jogszabályban az is, hogy mentesül a díjfizetési kötelezettség alól az öntözési berendezések vagy az öntözőtelepek engedélyezési eljárása.
Az államfő az előzetes normakontrollt kérő indítványában leszögezte: az alaptörvény szerint a környezet megóvását célzó állami kötelezettség, hogy a már elért védettségi szintről tilos visszalépni. Hiányolta a köztársasági elnök a keretfeltételek meghatározását, ugyanis a jogszabályból nem derült ki, hogy mi számít házi vízkivételnek, és mekkora az a vízmennyiség, amely még nem gazdasági célú. Kifogásolta azt is, hogy nem készült hatástanulmány a vízhasználatról, sem arról, hogy a felhasznált vízmennyiségre hogyan hat a jogszabály életbelépése. Áder János indítványát a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó biztoshelyettes, valamint tizenegy szakmai szervezet is támogatta.
Az AB egyebek mellett azzal indokolta az alkotmányellenességet, hogy az állam alaptörvényből fakadó kötelezettsége a felszín alatti vizek védelme, valamint a vízhasználatnak a jövő generációk érdekeit is figyelembe vevő szabályozása. A testület szerint a törvénymódosítás megfogalmazott céljai, az adminisztratív terhek csökkentése és az ellenőrzés hatékonyságának növelése más módon is elérhető.
Az indoklásban szerepel az is, hogy a környezet védelmére vonatkozó szabályozás átalakításakor nem lehet eltekinteni az elővigyázatosság és a megelőzés elveitől. Ezekben az esetekben a nem megfelelő beavatkozás visszafordíthatatlan folyamatokat indíthat meg, ami a felszín alatti vízkészleteknél veszélyforrás, hiszen ezek mennyiségi és minőségi értelemben is végesek, és csak korlátozottan képesek a megújulásra.
