Maradhat a tőkén is a szőlőtermésből

A három héttel ezelőttinél 20-30 százalékkal alacsonyabbak az árak, már nem is szüretről, csak termésmentésről beszélünk – mondta a Világgazdaságnak Zeisel László, a Kunsági Borvidék Hegyközségi Tanácsának elnökhelyettese. A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa (HNT) júliusi várakozása még a tavalyinál 5-10 százalékkal magasabb szőlőárat jelzett, de a szüret kezdetén az elmúlt évi árak voltak a jellemzők, azóta pedig drámai az áresés.

A borvidéken belül kilogrammonként akár 25 forintos különbségek is lehetnek ugyanazon szőlőfajtáknál, de általánosan igaz, hogy kevesebbet fizetnek a felvásárlók. Tavaly a kompenzációs felárat is tartalmazó bruttó őstermelői áron 100 forintért átvett szőlő most a legjobb esetben 90, de általában 70-80 forintért talál vevőre. Ilyen árak mellett nem jövedelmező a szőlőtermelés a szakember szerint.

De még az is a jobbik eset a bő 19 ezer hektáros szőlőterületével legnagyobbnak számító borvidéken, ha sikerül eladni a termést. Több feldolgozó már befejezte a szőlő átvételét, mert megtelt. „Már 38 éve szüretelek, de még nem tapasztaltam, hogy szeptember 21-én állítsa le a felvásárló a szőlő átvételét” – mondta Zeisel László. A termelői közösségek területén a kövidinka ragadt bent, körülbelül ezer mázsát nem szüreteltek le, mert nincs, aki átvegye. A borvidéken a termés 15 százaléka lehet még a tőkéken, s e mennyiség számottevő részének valószínűleg szintén nincs piaca.

A HNT jelentése nem mutatott magas átmenő készleteket. A Kunsági borvidéken inkább az a probléma, hogy a négy-öt éve telepített középérésű, tömeget adó fajták, például az Aletta, a Bianca és a Generosa – korukból is adódóan – az előző évinél körülbelül 30 százalékkal többet termettek. Ezzel nem kalkuláltak az árprognózis készítésekor.

A tavalyinál alacsonyabb árakról számolt be a Világgazdaságnak Dula Bence egri borász is, Eger város örökös hegybírója, aki a saját 40 hektáros gazdaságában termelt szőlője 80 százalékát adja el, a bora 70-75 százaléka pedig igényes nemzetközi piacokon kel el. A tavaly 100 forintért gazdát találó szőlő átlagára az említett borvidéken most 80-85 forint, a minőségi áruért még egy-két felvásárló ad többet.

Az árcsökkenés a nagy felvásárlók érdekérvényesítő képességével magyarázható, s félő, hogy a folyamat a termőterület csökkenéséhez, illetve a kisebb termelőknek a szőlő-bor ágazatból való kiszorulásához vezet – hangsúlyozta Dula Bence. Az idei termés minőségéről szerinte sok mindent elmond, hogy a szokásosan 120-127 napos érésidejű szőlőt az időjárás miatt kevesebb mint száz nap után szüretelni kellett. Arról még korai beszélni, hogy milyen lesz az idei évjárat. A savak és a cukortartalom is rendben van, de a beltartalmi értékek miatt a minőség még a fehérboroknál is csak tavasszal látható – tette hozzá az egri borász.

Az alacsony árak azért is jelentenek különösen nagy gondot, mert számottevően nőnek a költségek. Korábban a HNT is erre alapozva adta meg optimistának bizonyuló árprognózisát. Annak alapján számolt, hogy egy hektár szőlő élőmunkaerő-igénye legalább évi 400 munkaóra, míg a minimálbér az elmúlt két évben több mint 23, a garantált bérminimum 37 százalék felett nőtt, a közterhek pedig hét év alatt 66 százalékkal emelkedtek.