Tartani tudják áraikat a tógazdaságok

Számottevő változásokon megy keresztül a hazai halászati ágazat, egyre inkább a minőségi termelés dominál – mondta a Világgazdaságnak Lévai Ferenc, az Aranyponty Zrt. tulajdonos-vezérigazgatója, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet szóvivője. Ez megfigyelhető a takarmányozásban és a tavak kezelésében is. A korábbiakhoz képest az is változás, hogy a szezon már nem csak az őszről szól, a hal egész éves termék lett. A sporthorgász-egyesületek igényei is átalakultak, folyamatos ellátásra van szükségük, mert üzletté vált a horgásztatás, ki kell szolgálni a tagságot – tette hozzá.

Zajlik egy szerkezetváltás is az ágazaton belül, amelynek egyik eleme, hogy előtérbe kerültek az intenzív halfajták, elsősorban az afrikai harcsa és a magyar szürke harcsa, amelyek szálkátlanok, és feldolgozva kerülnek a piacra, így a legkényesebb vendéglátói igényeket is kielégítik. Az innováció mint új jelenség ezen a téren ott válik megfigyelhetővé, hogy a magyarországi szürke harcsát tápra szoktatták, ezzel európai szinten is számottevő termést lehet előállítani. Tápon tartják a tokféléket és a Magyarországon ugyan nem nagy mennyiségben, de kiváló minőségben termelt pisztrángot is. A tatai Öreg-tóba pedig a szarvasi Halászati Kutatóintézet génbankjából elővett, régi palaszürke pontyot telepítik vissza az Aranyponty Zrt.-vel közösen, ami jól mutatja, hogy a magyar halgazdálkodás magas szakmai színvonalon teljesít – mondta Lévai Ferenc. Új elem a halászati fejlesztésekben, hogy egyre több halgazdaság működtet halászcsárdát is.

A legelterjedtebb hazai halfaj továbbra is a ponty, és az intenzív halastavi termelés lassan a pontyféléket is eléri – mondta Lévai Ferenc. Bejöttek a víztakarékos technológiák, annak is köszönhetően, hogy az intenzív gazdaságok szennyvizeinek a környezetet legkevésbé terhelő elhelyezésére szigorú előírások vonatkoznak. Bonyolítja a halgazdálkodás tervezését, hogy az export nehezen kiszámítható, nagy ingadozások tapasztalhatók a külpiaci keresletben. Jellemzően a román és a német piac veszi fel a magyar halakat, de időnként a lengyelek is megjelennek vevőként.

Újdonság a steril amur előállítása is. Ez azért különösen fontos, mert a felmelegedés következtében a vízi növényzet élettartama és hozama is 30 százalékkal nőtt. A hatalmas növénytömeg megrohadva felborítja a sekély tavak biológiai egyensúlyát, és ennek egyre gyakrabban halpusztulás a következménye. A steril amur viszont egyfajta biológiai fegyverként útját állja a növény terjedésének, ráadásul jó húsú fajtáról van szó.

A halászatot is megviselte az idei időjárás, halgazdálkodási szempontból két részre osztva az országot. A Tiszántúlon az öntöző- és főcsatornarendszerekből elérhető vízpótlás miatt a halastavak viszonylag jobb állapotban vannak. A Dunántúlon viszont a téli és a tavaszi aszály következtében a tavak 47 százaléka az üzemi vízszint közelében sem volt. A későbbi óriási esőzések sarat és iszapot mostak a tavakba, ami rontotta a halak életkörülményeit.

Ennek ellenére a halak növekedési rátái nagyjából az előző időszakokhoz hasonlóan alakultak. A halászok most azt remélik, hogy jó lesz a gabonatermés, mert akkor a takarmányárak nem mennek fel. A munkaerőköltségek emelkedése a halászatoknál is jelentkezik, ennek ellenére a halárak nem változtak. Lévai Ferenc szerint körülbelül a tavalyi szinten, 750 és 850 forint között maradnak a tóparti termelői árak, ami jellemzően a piaci értékesítési árakat sem emeli meg, vagyis – fogalmazott – ez egy egyensúlyi árszint, amelynél a terméklánc szereplői a fogyasztókig bezárólag megtalálhatják számításaikat.