Új korosztályhoz szólt a BBC sorozata
A szó szerint a semmiből jött Jamie Olivert ma már a világon sehol sem kell bemutatni. Egy kis angol manzárdból formálta újra Európa ételkészítési, egyben étkezési szemléletét. Még nem volt harmincéves, amikor a híre már elért Kínába és az Egyesült Államokba is. A BBC fedezte fel teljesen véletlenül egy forgatáson, majd 1999-ben önálló műsort kapott The Naked Chef címmel – amely három évadot, 25 részt élt meg –, és még abban az évben ugyanezzel a címmel kiadta első szakácskönyvét. (Meglepő módon itt már a magyar fordítás követte az angol eredetit, ugyanis a Főzzünk egyszerűen magyar cím túlságosan profán volt.) A sorozat két okból is korszakalkotónak számított a főzőműsorok műfajában. Egyrészt egy rémisztően fiatal srác beszélt a saját korosztályának arról, miért jó főzni, másrészt a fiatalos tempóhoz teljesen új operatőri munka társult. A sorozat nemcsak tartalmilag, hanem képileg is szerkesztett volt, előre begyakorolt mozdulatokkal és kameramozgással, amitől a legbonyolultabb munkafolyamatok is rendkívül egyszerűnek tűntek – holott nagyon nem voltak azok. Mindez – a BBC meglepetésére – vonzóvá tette a nézők számára az ételkészítést, és az új képi világnak köszönhetően remekül közvetítette a fiatal Jamie Oliver mondandóját. A pucér szakács hatására ezrek, sőt tízezrek kezdtek el főzőcskézni otthon, a sorozatból ugyanis megértették, hogy nemcsak az ételek elfogyasztása, hanem az elkészítése is élvezetes foglalatosság.
A sorozat megjelenése előtti főzőműsorok rendkívül statikusak és „lomhák” voltak. Egy, legfeljebb három rögzített kamerával vették fel a szakácsok munkáját egy tökéletesen bevilágított konyhastúdióban, jó esetben egy beavatott műsorvezetővel. A kamerák távol voltak, a dinamikát pedig az úgynevezett kameraváltások biztosították, és nagyon ritkán követték végig egy-egy étel elkészítésének teljes folyamatát. Természetesen Jamie Oliver előtt is voltak nagyágyúk a műfajban, ám a BBC sorozata robbant be a köztudatba.
A pucér szakács egy valódi lakás valódi konyhájában készült, gyakran civil szereplőkkel. Annyira erős volt a sorozat formátuma, hogy a mostani nagyágyúk, például Gordon Ramsay, vagy az ételkészítést már-már korhatáros felnőttfilmmé változtató Nigella Lawson is gyakran éltek hasonló módszerekkel.
Furcsa módon mindhárom tévés személyiség első körben a könnyed, olaszos ízekhez nyúlt, azt sugallva, hogy a világ egyik legegyszerűbb konyhája az olasz, amit aztán Giorgio Locatelli és Jamie mentora, Gennaro Contaldo kemény munkával igyekezett helyretenni.
A pucér szakács természetesen nem csak a show-biznisz miatt vált érdekessé. A célcsoport Nagy-Britanniában akkoriban rendkívül egészségtelenül élt, nem főzött, és túlsúlyos volt. Egyáltalán nem fogadta be, és nem is értette a helyes életmód, a helyes táplálkozás alapelveit. A sorozat harmadik nagy előnye éppen az volt, hogy úgy tanította a nézőket a helyes táplálkozásra, hogy nem „lógott ki a lóláb”. Senkit nem akart rábeszélni, senkit nem akart lebeszélni, és senkire nem sütött bélyeget.
A BBC jó ütemben érzett rá a gasztroüzletre, sorra mutatták be az ügyesebbnél ügyesebb szakácsok műsorait. Olyanokét is, akik nemcsak lezserül a tányérra dobtak néhány szelet szaftos húst, hanem a Michelin-csillag(ok) mellett más rangos díjakkal is rendelkeztek. Sőt olyanokat is, akik a főzés kémiáját is elmagyarázták a közönségüknek.
Ugyanakkor a régi vágású műsorokból is átmentettek elemeket, sőt az újonnan bemutatkozó szakácsok is használták a régi formulákat, amelyeket anno Keith Floyd talált ki és honosított meg, szintén a BBC-nél. Egyébként őt (is) a BBC fedezte fel fiatalon, és azóta sokan próbáltak rá hasonlítani – még Jamie Oliver is.
n Mások is befutottak
Nigella Lawson első tévés sorozata az idén ünnepli huszadik születésnapját. Jamie műsorát a BBC, Nigelláét a Chanel4 sugározta. Nigella nem a semmiből tűnt fel, korábban már voltak nagy sikerű szakácskönyvei, azelőtt pedig a The Sunday Times gasztrorovatának volt a szerzője és a szerkesztője. A két sztár műsora között hatalmas volt a különbség, Nigella az érzékiségre és a nőiességre fókuszált, Jamie pedig
a megalkuvás nélküli edukációra. Az előbbi védjegye a tüzes csili lett, az utóbbié pedig a citromfacsarás ellenfényben. | VG
Három évadban
25
részt forgattak
a sorozatból
