Eltérő stratégiát választottak a galériák
Április elején rendezték volna meg a Paris Photo első New York-i kiadását. Az eseményt eredetileg azzal a szándékkal hozták létre, hogy hidat létesítsenek Európa és Amerika fotográfia szempontjából két alapvető művészeti központja, Párizs és New York között. A Paris Photo 1997-ben indult útjára, és húsz év alatt a legrangosabb fotóvásárrá nőtte ki magát leginkább a modern és a vintage fotográfia kategóriájában. New York lehetőséget adott volna a nyitásra a kortárs fotó legújabb, legizgalmasabb tendenciái felé.
A rendezvény szervezői – a Paris Photo és az 1979-ben alapított AIPAD – a világjárvány miatti elhalasztást követően a 178 jelentkező galériának három opciót ajánlottak fel: visszaadhatják a befizetett részvételi díj 90 százalékát (ez egyébként korrekt ajánlatnak számít, tekintve, hogy a hasonló rendezvények zöme 75 százalékos szintet alkalmaz ilyen esetekben), választhatják a Paris Photo novemberi eseményét Párizsban, illetve a harmadik lehetőség szerint 2021 áprilisában, szintén New Yorkban vehetnek részt a rendezvényen. A vásáron három magyar galéria is részt vett volna, amelyek három különböző megoldást választottak. A Molnár Ani Galéria jövő tavasszal ott lesz New Yorkban, mert Csizik Balázs panelépületeket feldolgozó sorozatát mindenképp ebben a városban szeretnék bemutatni. Az acb Galéria visszakérte a befizetett részvételi díjat. Ezt a döntést Pados Gábor, a galéria tulajdonosa lapunknak azzal indokolta, hogy ha jövőre valóban megrendezik a vásárt, tervezik, hogy jelentkeznek, de most a legfontosabb a fennmaradás, és hogy a galéria tíz munkatársa közül senkinek az egzisztenciája ne kerüljön veszélybe. Pados Gáborék a pécsi Nádor Katalin munkáival készültek New Yorkba, ahová a tavalyi Paris Photón elért nagy siker után hívták meg őket: 2019-ben a Pompidou is vásárolt tőlük, és a tulajdonos biztos benne, hogy az Egyesült Államokban is lenne értelme bemutatni Nádor fotográfiáit. Az acb ebben az évben egyébként sem tervezett több külföldi szereplést, mert az elmúlt évek pörgése után a galéria hátországát szerették volna rendbe tenni. Az Inda Galéria tulajdonosa, Tallér Ágnes a kockázatok ellenére Párizsba megy ősszel kiállítani. „Vásári túlkínálat lesz, több fontos vásárt, így az Art Baselt is őszre halasztották. Nem tudjuk, hogyan épül fel a krízis után a műkereskedelem, lesz-e nemzetközi mozgás, illetve milyen közvetlen hatásokat okoz a gazdasági válság. A Paris Photón az elmúlt két évben jelen voltunk, talán az a legelőremutatóbb döntés, ha itt folytatjuk az építkezést novemberben” – magyarázta érdeklődésünkre. Az Inda Galéria két külföldi, de magyar kötődésű művész, Philip Pocock és Silvya Plachy New York-i fotóival készült a vásárra, valószínűleg Párizsba is az ő munkáikat viszik. Tallér Ágnes nem tervez a második fél évre másik vásárt, hiszen egyelőre teljességgel kiszámíthatatlan a helyzet, és az sem világos, hogy a gyűjtők (amerikaiak és ázsiaiak) utaznak-e majd.
A Molnár Ani Galéria egyébként idén is – ahogy 2014 óta folyamatosan – az Art Brussels kiállítói közt van. A brüsszeli vásár eredeti időpontja április 23–26. lett volna, ezt június végére csúsztatták. Most mindenki nagy érdeklődéssel figyeli, tartják-e a dátumot. Molnár Ani szerint korai még a vírus hatásairól nyilatkozni, az azonban már most látszik, hogy a gyűjtők óvatosak. Több esetben már konkrét megállapodásokból visszakoztak, legtöbbször azzal az indokkal, hogy ez az időszak a tartalékolásról szól. Pados Gábor arról számolt be, hogy az acb gyűjtői nem léptek vissza, de még nem látszik, hogy az online értékesítés miként fog zajlani. Az acb bezárt, egyéni látogatókat sem fogadnak, de bíznak benne, hogy a gyűjtőkörüknek fontos, hogy a galéria megmaradjon. Tallér Ágnes arról számolt be, hogy az Inda felfüggesztette a műtárgyvásárlásokról szóló tárgyalásait, mivel nem érezték elegánsnak és időszerűnek, hogy a hozzájuk hasonlóan kritikus helyzetbe került vállalkozókat e-mailekkel bombázzák. „Számukra sem a műtárgyvásárlás most a prioritás.”
