Gyenge minőség, csalódott termelők
Idén körülbelül 50-55 ezer tonna volt a hazai meggytermés, de a rossz minősége miatt a belföldi konzerviparon kívül alig maradt felvevőpiaca – áll az OTP Agrár honlapján megjelent összefoglalóban, amely a FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács tapasztalatai alapján készült. Így hiába volt szerény a termés mennyisége, a kilónkénti 260-280 forintos induló ár hamar 200 forintra zuhant. A konzervgyárak néhány napra le is álltak az átvétellel, mert nem tudták kezelni a feltorlódott mennyiséget. Majd július 15. után, a hátralévő egy hétre ismét 260-280 forintra emelkedett a kilónkénti ár.
A magyar fagyasztóipar a szokásos meggyalapanyag-mennyiségnek csupán a bő felét vásárolta fel, vagyis 6-8 ezer tonna helyett szűk 4 ezer tonnát, és a pálinkafőzők is kis mennyiségre voltak vevők. A német export a szokásos mennyiség harmadát sem érte el, vagyis az általában jellemző 10 ezer tonna helyett legfeljebb 3 ezer tonnát szállítottak ki.
A FruitVeB értékelése szerint ennek a termés rossz minősége volt az oka: a meggy az idén felvizesedett, repedt, alacsony volt a szárazanyag-tartalma, nem volt megfelelő a húskeménysége. Emiatt a belföldi konzervipar sem tudta magyar meggyből fedezni 40 ezer tonna körüli kapacitását, a magyar feldolgozók több ezer tonna meggyet importáltak Lengyelországból befőtt előállításához. Ráadásul a magyar meggytermés 15-20 százaléka, körülbelül 7-9 ezer tonna az ültetvényeken rohadt el, a repedt érdi bőtermő egy részét még a léüzemek sem tudták átvenni, ezért le kellett rázni a földre.
A kajszitermés 6-8 ezer tonna körüli volt, ami a sokéves átlag negyede, a jó évjáratok termésének ötöde. A gyümölcs ára a duplája volt a szokásosnak: kilogrammonként nettó 600–1000 forint termelői és 1000–1500 forint fogyasztói ár volt a jellemző. A minőség viszont messze elmaradt a kiválótól, mert a sok eső miatt általában vizes, puha volt a gyümölcshús. A pálinkaiparnak ez az árszint nagyon magas volt. Mivel európai szinten is gyengébb volt a kajszibaracktermés, így nem volt olcsó helyettesítő import, ezért szökött fel ennyire a belföldi ár.
A kajszihoz hasonló helyzet alakult ki az őszibaracknál is, azzal az eltéréssel, hogy itt körülbelül harmada volt a termés a szokottnak, 35-40 ezer tonna helyett 15 ezer tonna körül. Az árak szintén emelkedtek: a szokásosnak csaknem a duplájára, ez a termelői árakban 200-300 forintos, a fogyasztói árakban 400-600 forintos kilogrammonkénti szintet jelentett. Őszibarackból is hiányzott az olcsó helyettesítő import.
A friss piaci szilvaszezon elején jellemző 200-250 forintos kilónkénti ár augusztusra, a főszezonra 150 forint körülire mérséklődött, de még így is magasabb volt az átlagosnál. A rázott feldolgozóipari alapanyag kilogrammonként 80 forint körüli nettó termelői áron kelt el, amelyet döntően velő-előállításra használnak, és amelyből később gyümölcslé lesz. A hazai pálinkaiparnak ez az ár túl magas, mint ahogyan a konzervipar sem nagyon vásárolt fel, mert ilyen alapanyagár mellett az olcsóbb bolgár szilvabefőttel nem tud versenyképes lenni. Ezek az árak a fagyasztóiparnak is magasak, különös tekintettel arra, hogy Szerbiában jó termés volt. A szerb feldolgozók fagyasztásban egyébként is erősek, és az árakat is meghatározzák.
A körteszezon érdemben a Vilmos fajta betakarításával kezdődik augusztus vége felé, így egyelőre csupán az látszik, hogy a körte árát mérsékelheti az európai „normál” termésmennyiség.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.