Gyenge minőség, csalódott termelők

Idén körülbelül 50-55 ezer tonna volt a hazai meggytermés, de a rossz minősége miatt a belföldi konzerviparon kívül alig maradt felvevőpiaca – áll az OTP Agrár honlapján megjelent összefoglalóban, amely a FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács tapasztalatai alapján készült. Így hiába volt szerény a termés mennyisége, a kilónkénti 260-280 forintos induló ár hamar 200 forintra zuhant. A konzervgyárak néhány napra le is álltak az átvétellel, mert nem tudták kezelni a feltorlódott mennyiséget. Majd július 15. után, a hátralévő egy hétre ismét 260-280 forintra emelkedett a kilónkénti ár.

A magyar fagyasztóipar a szokásos meggyalapanyag-mennyiségnek csupán a bő felét vásárolta fel, vagyis 6-8 ezer tonna helyett szűk 4 ezer tonnát, és a pálinkafőzők is kis mennyiségre voltak vevők. A német export a szokásos mennyiség harmadát sem érte el, vagyis az általában jellemző 10 ezer tonna helyett legfeljebb 3 ezer tonnát szállítottak ki.

A FruitVeB értékelése szerint ennek a termés rossz minősége volt az oka: a meggy az idén felvizesedett, repedt, alacsony volt a szárazanyag-tartalma, nem volt megfelelő a húskeménysége. Emiatt a belföldi konzervipar sem tudta magyar meggyből fedezni 40 ezer tonna körüli kapacitását, a magyar feldolgozók több ezer tonna meggyet importáltak Lengyelországból befőtt előállításához. Ráadásul a magyar meggytermés 15-20 százaléka, körülbelül 7-9 ezer tonna az ültetvényeken rohadt el, a repedt érdi bőtermő egy részét még a léüzemek sem tudták átvenni, ezért le kellett rázni a földre.

A kajszitermés 6-8 ezer tonna körüli volt, ami a sokéves átlag negyede, a jó évjáratok termésének ötöde. A gyümölcs ára a duplája volt a szokásosnak: kilogrammonként nettó 600–1000 forint termelői és 1000–1500 forint fogyasztói ár volt a jellemző. A minőség viszont messze elmaradt a kiválótól, mert a sok eső miatt általában vizes, puha volt a gyümölcshús. A pálinkaiparnak ez az árszint nagyon magas volt. Mivel európai szinten is gyengébb volt a kajszibaracktermés, így nem volt olcsó helyettesítő import, ezért szökött fel ennyire a belföldi ár.

A kajszihoz hasonló helyzet alakult ki az őszibaracknál is, azzal az eltéréssel, hogy itt körülbelül har­mada volt a termés a szokottnak, 35-40 ezer tonna helyett 15 ezer tonna körül. Az árak szintén emelkedtek: a szokásosnak csaknem a duplájára, ez a termelői árakban 200-300 forintos, a fogyasztói árakban 400-600 forintos kilogrammonkénti szintet jelentett. Őszibarackból is hiányzott az olcsó helyettesítő import.

A friss piaci szilvaszezon elején jellemző 200-250 forintos kilónkénti ár augusztusra, a főszezonra 150 forint körülire mérséklődött, de még így is magasabb volt az átlagosnál. A rázott feldolgozóipari alapanyag kilogrammonként 80 forint körüli nettó termelői áron kelt el, amelyet döntően velő-előállításra használnak, és amelyből később gyümölcslé lesz. A hazai pálinkaiparnak ez az ár túl magas, mint ahogyan a konzervipar sem nagyon vásárolt fel, mert ilyen alapanyagár mellett az olcsóbb bolgár szilvabefőttel nem tud versenyképes lenni. Ezek az árak a fagyasztóiparnak is magasak, különös tekintettel arra, hogy Szerbiában jó termés volt. A szerb feldolgozók fagyasztásban egyébként is erősek, és az árakat is meghatározzák.

A körteszezon érdemben a Vilmos fajta betakarításával kezdődik augusztus vége felé, így egyelőre csupán az látszik, hogy a körte árát mérsékelheti az európai „normál” termésmennyiség.