A COVID-19 világjárvány hatása messze meghaladja a 2008–2012. évi pénzügyi és államadósság-válság hatását, és gazdasági következményei mindegyre tovább gyűrűznek. Az Európai Számvevőszék közzétette legfrissebb áttekintését, amelyben számba veszi az Unió gazdasági és pénzügyi struktúrájában az elmúlt évtizedben bekövetkezett fejleményeket, és rámutat a fennmaradó kihívásokra, a lehetséges kockázatokra és a szakpolitikai hiányosságokra.
A 2008–2012. évi pénzügyi világválság és az abból fakadó gazdasági és euróövezeti államadósság-válság hosszú távú hatást gyakorolt a növekedésre és a költségvetési stabilitásra az Unióban. Ezt a hatást csak fokozták az Unió pénzügyi rendszerének hiányosságai,
a szakpolitikai eszközrendszer és a nyomon követési és szabályozási környezet elégtelensége,
valamint az euróövezet intézményi felépítésének befejezetlensége.
A COVID-19 világjárvány jelenleg nagy próbatételnek teszi ki az Unió gazdasági és pénzügyi struktúrájának ellenálló képességét, mind a gazdasági hatás nagyságrendje, mind pedig a közpénzből finanszírozandó válaszlépések szempontjából.
„Fontosnak tartjuk, hogy egy évtizeddel a globális pénzügyi válság után számba vegyük az uniós válaszlépéseket – jelentette ki Ivana Maletić, az áttekintésért felelős számvevőszéki tag. – A COVID-19 válság gazdasági sokkhatása jóval nagyobb, mint a 2008-as válságé volt, de az akkori tanulságok figyelembevétele segíthet választ adni a jelen kihívásaira is.”
Az áttekintésben, amely más érintett uniós és nemzetközi szervezetek által végzett korábbi ellenőrzésekre és elemzésekre támaszkodik,
a számvevők megjegyzik, hogy az elmúlt években javult a pénzügyi válságok kezelésére szolgáló uniós eszköztár.
Az Unió uniós szintű felügyeleti szerveket hozott létre a pénzügyi szektorban, szigorította a bankok szabályozását és felügyeletét, és létrehozta a rendezett bankszanálás keretét.
Ezek az intézkedések segítettek a bankfelügyelet és -rendezés terén 2009-ben tapasztalt egyes hiányosságok kezelésében. Megkezdődött a bankunióval és a tőkepiaci unióval kapcsolatos munka is. A számvevők azonban arra is rámutatnak, hogy a következő kihívások továbbra is fennállnak:
A számvevők arra is rámutatnak, hogy ha az Unió teljesíteni akarja a pénzügyi szektor védelmére, felügyeletére és megerősítésére irányuló ambiciózus célkitűzéseit, akkor azokhoz megfelelő költségvetési forrásokat és személyi feltételeket kell hozzárendelnie,
valamint arra, hogy ki kell teljesíteni a tőkepiaci uniót és a bankuniót (amelynek még hiányzik a harmadik pillére).
A 2008. évi válságot megelőzően egyes tagállamokban az államháztartás felügyelete és ellenőrzése gyenge volt, a költségvetési tartalék alacsony, a gazdaságpolitikákat pedig uniós szinten nem hangolták össze megfelelően.
Mutatkoznak párhuzamok a 2020-es helyzettel, hiszen most is fennáll a kockázat, hogy tovább mélyülnek a tagállamok közötti gazdasági különbségek, illetve hogy a COVID-19 válság miatt súlyos mértékben megnő a költségvetési hiány és az államadósság, mivel a válság jelentős nyomást gyakorol az államháztartásokra.
A számvevők leszögezik, hogy ha egy tagállamban a pandémiát megelőző időszakban magas volt az adósságszint, az sebezhetőbbé teszi a tagállamot, és jelentős mértékben befolyásolja azon képességét, hogy szakpolitikákat hajtson végre, vállalkozásokat támogasson vagy általános szociális támogatást nyújtson.
A COVID-19 válság által az uniós gazdaságokra és pénzügyekre gyakorolt hatások leküzdése felé vezető út további intézményi és szakpolitikai válaszlépéseket fog hozni. Amint azt a költségvetési politikák uniós összehangolására vonatkozó korábbi ellenőrzéseink során észrevételezték, az uniós szintű gazdasági kormányzás egyre összetettebbé válik, és a szabályoknak nehéz érvényt szerezni.
Ez a helyzet a Bizottság és a Tanács részéről nagyfokú mérlegelést és szakértői megítélést követel meg, a tagállamok részéről pedig sokkal több erőfeszítést az Unió által ajánlott reformok végrehajtása érdekében.
Új költségvetési eszközök
A Bizottság előrejelzése szerint
mint a 2008–2012-es válság idején bármikor.
Az, hogy az Unió ideiglenes mentességet adott az állami támogatási szabályok alól és aktiválta a Stabilitási és Növekedési Paktum általános mentesítési rendelkezését, lehetővé tette a tagállamok számára, hogy azonnali támogatást nyújtsanak a vállalkozásoknak és a fiskális politikának.
Emellett az Unió új költségvetési eszközöket hozott létre a tagállami helyreállítás támogatására, valamint az Unió belső piacának és az euró stabilitásának védelmére.
Ezen eszközök közé tartozik a 750 milliárd euró értékű Európai Helyreállítási Eszköz,
amelynek központi eleme az új uniós Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz, valamint az összesen 540 milliárd euró értékű három biztonsági háló.