Mit tesznek majd a palacsintára az amerikaiak, ha nem lesz kanadai juharszirup?

A sötét, édes nedv, amelyet a hideg téli hónapokban vákuumszivattyúval nyernek ki a juharfákból, olyan fontos az országnak, hogy nemzeti tartalékkészletet tart fenn belőle. Ahogy Japánnak van stratégiai rizstartaléka, úgy Kanadának is van ilyen a szirupból. A kanadai juharszirup függőséget, de alkupozíciót is jelent Ottawa számára Washingtonnal szemben.

Több gyenge termés után a tavalyi évben rekordmennyiségű juharszirup készült – és az idei termés akár ezt is túlszárnyalhatja. Egy Montreal melletti, fából épült, rusztikus „cabane a sucre”-ban (cukorsátorban) április közepén még mindig hó volt a levegőben, és a fákon nem jelentek meg a rügyek – ami arra utal, hogy különösen hosszú lesz az idei juharszezon. Bőségesen jutott szirup az ebédre, ami a hagyományos québeci konyhára jellemzően bővelkedett sertéshúsban – írja a Financial Times tudósítója.

Az Egyesült Államok és Kanada között kitört vámháború, ha végül mégis 35 százalék lenne az USA északi szomszédjára kivetett vám, rendkívül költséges lenne a kanadai termelők számára.

Tavaly hárommilliárd palacsintára elegendő szirupot importált az USA

Ezek a tarifák egy több mint százéves iparágat alakíthatnak át gyökeresen. A juharfák csapolásának gyakorlata már jóval azelőtt létezett, hogy az európaiak betették volna a lábukat Észak-Amerikába. Az őslakos technika a nedv kinyerésére – melyet víz helyett főzésre, só helyett pedig ízesítésre használtak – abból állt, hogy a fa kérgén V-alakú bemetszést ejtettek, nádszálakat helyeztek bele, és így vezették a nedvet egy edénybe, ahol párologtatással sűrítették be.

–, a „szüreteléshez” hideg tél és olyan tavasz szükséges, ahol az éjszakák fagypont alattiak, a nappalok pedig fagypont felettiek. Ez a különleges éghajlati időszak csak néhány hétig tart. A juharerdők az amerikai–kanadai határ mentén húzódnak, a termelés központja Québec, Vermont és New York.

A globális juharszirup-termelés körülbelül 73 százaléka származott tavaly Kanadából. Az amerikai kereslet olyan hatalmas, hogy csak nagy mennyiségű kanadai importtal elégíthető ki. Annak ellenére, hogy az USA-ban a termelés az elmúlt két évtizedben megnégyszereződött, a hazai csapolások nem tudják követni az igényeket. 

A kanadai juharszirup függést, de alkupozíciót is jelent a vámháborúban

A juharszirup jól példázza Kanada gazdasági függőségét déli szomszédjától – ugyanakkor megmutatja az ország jelentős alkupozícióit is. 

• Évtizedekig szabadon áramlott a szirup a határon át. 
• 1909-ben azonban az USA vámokat vetett ki, hogy megvédje saját termelőit. 
• 1972-ben, amikor ezek a tarifák nullára csökkentek, az amerikai mezőgazdasági minisztérium egy tanulmányt tett közzé, amely szerint a juharszirupra kivetett vámok „soha nem védték meg igazán a hazai termelést a külföldi versenytől”. 

Ezután viszont Kanada tett lépéseket az iparág védelmére. 

• 1996-ban megalakult Québecben a juharszirup-termelők szövetsége – innen származik az ország szirupjának 90 százaléka. 
• A kartell (hivatalos nevén Quebec Maple Syrup Producers) globális árminimumot határoz meg, és kiegyenlíti az évenkénti termelési ingadozásokat.

A feldolgozott kanadai juharszirup akár évekig is eltartható a szövetség hatalmas raktáraiban – 

 – anélkül, hogy minősége romlana. A szövetség szerint a fel nem használt készletek bármikor hozzáadhatók a stratégiai tartalékhoz. Azt is hangsúlyozzák, hogy az elmúlt években sikerült csökkenteni az amerikai piaci kitettséget – az oda irányuló termelés arányát mintegy 20 százalékponttal mérsékelték két évtized alatt.

A kanadai miniszterelnök, Mark Carney több lehetséges válaszlépésre is utalt, többek között a káliumsó, a kőolaj és a vízenergia exportjának fontosságára. 

– jelentette ki választási győzelme után.

Trump az amerikai vámok belföldi hatását egyszer úgy kommentálta, hogy az amerikai gyerekeknek „meg kell tanulniuk kevesebb babával játszani”. Lehet, hogy legközelebb azt fogja mondani nekik: „Egyetek kevesebb palacsintát!”