Segély helyett munkát!
– szól a már évtizedes kormányzati doktrína, melynek jegyében a kabinet 2011-ben meghirdette az új típusú közfoglalkoztatást. A 2010-es évek elején még igen nagy volt az álláskeresők száma az országban, a gazdasági válság munkaügyi hatásainak a kezelése komoly kihívást jelentett. Ezért a szisztéma indulásakor az azonnali munkahelyteremtés volt a cél. A témagazda Belügyminisztérium (BM) szakpolitikai kiadványa szerint ebben az időszakban gyakorinak számított a pár hónapos foglalkoztatás. Ezt jól mutatja az a 2011-es adat, hogy bár a programban részt vevők éves átlagos létszáma 73 ezer fő körül alakult, összesen mintegy 236 ezren dolgoztak abban az esztendőben legalább egy napot közmunkásként.
2016-ig aztán folyamatosan nőtt a volumen: nemcsak egyre többeket vontak be a közfoglalkoztatásba, hanem mind hosszabb időt is töltöttek benne az érintettek.
Mindezzel párhuzamosan meredeken esett a munkanélküliek száma, köztük azoké is, akik addig tartósan voltak állás nélkül.
Az évtized vége felé – néhány apróbb kilengéstől eltekintve – a közfoglalkoztatotti létszám tendenciózusan csökkent, döntően a gazdasági konjunktúrának és az ebből fakadó hatalmas munkaerő-keresletnek köszönhetően. Ennek megfelelően a BM szakmai publikációja is a „zsugorodó” jelzővel illeti a 2016–19-es periódust, hiszen az álláskeresők és a közfoglalkoztatottak egyaránt jelentősen kevesebben lettek: előbbiek száma 600 ezerről megközelítőleg 250 ezerre, utóbbiaké százezer közelébe csökkent. A közbeszédben a helyett egyre inkább teret nyert a munkaerőhiány emlegetése, elsősorban a foglalkoztatók, a munkaerőt keresők képviselőinek az oldaláról.
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatsorából az látszik, hogy tavaly márciusban, a koronavírus-járvány első hullámának a berobbanásakor már a nyolcvanezer fős volument sem érte el a közfoglalkoztatásban lévők állománya, utána azonban érthető módon ismét nőni kezdett a számuk. Ám nagyjából kilencvenezer körül stabilizálódott, azóta is ezen a szinten áll. Álláskeresőként pedig 256 ezer embert tartanak ma nyilván. A közfoglalkoztatási helyettes államtitkárság legfrissebb, ez év júliusi jelentése szerint a programban részt vevők átlagos száma a nyár közepén 88,5 ezer volt, ami az előző hónaphoz képest 1,4, a megelőző esztendő júliusához viszonyítva pedig 4,8 százalékos mérséklődést mutat.
A kormány továbbra is a munkaalapú társadalomban és a munkával szerzett jövedelemben hisz
– szögezte le a BM a Figyelőnek küldött válaszában, miután arról érdeklődtünk, milyen jövőt szán a tárca a programnak. A közfoglalkoztatást az álláskeresői lét és a nyílt közötti hídként jellemezték, amelynek a fő célja az, hogy e státusz átmeneti legyen, az emberek a rendszeres feladatvégzés mellett lehetőséget kapjanak képzéseken való részvételre, továbbá arra, hogy a közfoglalkoztatásban a munkát megszakítva állást keressenek, akár idénymunkában vegyenek részt. „A tartósan állást keresők egy része olyan hátrányokkal küzd, amelyek a foglalkoztatáspolitika komplex eszköztárával is kizárólag hosszú távon enyhíthetők, így a jövőben is szükség lesz a közfoglalkoztatás legalább átmeneti lehetőségének a biztosítására” – közölte a minisztérium.
A teljes cikk a Figyelő legfrissebb számában olvasható.
