– Pluszköltség és feladat az FGSZ-nek a Szerbia felőli gázimport megindulása, közben jelentősen esett Ukrajna felőli kapacitásának kihasználtsága. Hogyan értékeli az új helyzetet?
– Az október 1-jén indult szerbiai behozatalt egy 23 milliárd forintos beruházás előzte meg, ami ahhoz képest, hogy milyen sok gáz érkezhet be ebből az irányból, a többi határponttal összevetve is nagyon olcsó volt. Az összeköttetés úgy diverzifikálta tovább az útvonalakat, hogy az ellátás szempontjából kiegyensúlyozott portfóliót hozott létre. Az elmúlt napokban például érkezett gáz az FGSZ rendszerébe Ukrajnán, Ausztrián, Szerbián, Románián, Horvátországon keresztül, továbbá a hazai kereskedelmi és a biztonsági tárolóból, és volt mellette hazai termelés is. Még soha nem volt ilyen sok forrású a magyarországi ellátás. Ez azt is jelenti, hogy az ország ellátásbiztonsága sem volt soha ilyen magas, hiszen bármely forrás kiesését könnyűszerrel pótolni lehetne a többiből. Mindez műszakilag sem probléma. Az érem másik oldala valóban az, hogy az ukrajnai tranzitunk lényegében leállt, illetve a Szerbiába és a Boszniába irányuló teljesen megszűnt. Ráadásul nem sokkal korábban csökkentek a Magyarország felől Horvátországba érkező szállítások is a Krk szigeti LNG-terminál üzembe helyezésével. Ezzel az FGSZ és ezáltal Magyarország is bizonyos mértékig elveszítette eddigi tranzitszerepét.
– Tehát fajlagosan drágult az FGSZ működése.
– Az említett beruházás költsége nyilván bekerül a rendszerhasználati díjba, de ez a teljes eszközalaphoz képest nem jelentős tétel. Nem szabad elfelejteni, hogy a szerbiai gáz befogadásához nem volt szükség új kompresszorállomás építésére. Ezenfelül számunkra nagyon fontos volt a kiskundorozsmai projekt, mivel megvalósulásával a rendszerünk már hat irányból képes földgázimport fogadására. A munka során jelentős nemzetközi mérőállomást telepítettünk, műszaki irányítóberendezést építettünk. A hozzá kapcsolódó vezetékhálózat nagyon bonyolult. Ide fut be a romániai vezeték, de ehhez van bekötve az algyői és a szőregi tároló is. Műszakilag nagyon izgalmas feladat volt, amelyet rekordidő alatt valósítottunk meg.
– Hogyan alakulhat a továbbiakban az ukrajnai importkapacitás kihasználtsága?
– Éves, negyedéves kereskedelmi lekötések most nincsenek ezen a határponton, a meglévők ennél rövidebb időre szólnak. Hogy meddig lesznek érvényben, nem tudom, ez a kereskedők döntése, de pillanatnyilag is érkezik gáz Ukrajna felől. Októberben ebből az irányból érkezett Magyarországra a legtöbb gáz, és bár az október 1-je előttinél kisebb mértékben, de folytatódott a reexport is.
– Nem tart attól, hogy teljesen kihasználatlan marad ez a kapacitás?
– Semmiképpen, biztos, hogy fontos útvonal marad. Egy szomszédos országgal létesített gázvezetéki összeköttetés egyébként is stratégiai projekt, az említett kihasználatlanság pedig nem egyedi. A hét év bőség után rendre jön a hét év aszály, emlékeztetem, hogy például a szintén stratégiai céllal épített horvátországi és romániai összeköttetésünkön sem volt számottevő forgalom évekig, majd jó ideig üres volt az új szlovákiai vezeték is. Később azonban mind beindult. Nem gondolom, hogy az ukrán–magyar vezeték stratégiai fontosságán bármit változtatna egy ideiglenes forgalomcsökkenés.
– Terítéken a szlovéniai interkonnektor megépítése is. Hol tartanak?
– A gázszállító vállalatok azonos elvek szerint működnek az Európai Unióban. Kétévente fel kell mérniük a kapacitásaik iránti nem kötelező érvényű piaci igényeket. Ha érkezik igény a kereskedők részéről, akkor a gázszállítónak arra projektjavaslatot kell készítenie. Ezután aukción kötelező igényfelmérést kell végeznie, majd megfelelő érdeklődés esetén meg kell építenie az érintett összeköttetést. Bár a kereskedők részéről a magyar–szlovén irányú 2019-es igény 2021-ben nem ismétlődött meg, a 2019-es igényt így is létezőként kell kezelnünk. Hosszas tárgyalásokban vagyunk a szlovéniai partnerünkkel, majd közös projektjavaslatot kell aukcióztatnunk. Most ezzel a javaslattal, konzorciumba tömörülve próbálunk uniós pályázati pénzhez jutni a beruházáshoz. A következő lépés lesz az említett aukció, amely 2022-re várható. Sikeres, azaz bizonyos arány fölötti kapacitáslekötés esetén a következő évben indulhat a beruházás.
– Mekkora kapacitást terveznek, és mennyi pénzből?
– Viszonylag alacsonyat, évi 1,5 milliárd köbmétereset. Ennél a magyar fél magasabbat szeretett volna, de a szlovén félnek vannak bizonyos technikai korlátai. Ez viszonylag nagyobb beruházás lenne, ezért is szeretnénk hozzá uniós támogatáshoz jutni. Az európai összekapcsolódási eszközalapból a beruházási javaslat 50 százalékos európai uniós támogatást céloz meg, a fennmaradó 50 százalékot pedig a már említett aukció által, piaci alapon finanszíroznánk. Az uniós támogatás jelentőségét az adja, hogy egy sikeres pályázat esetén fajlagosan alacsonyabb költségűek lehetnek a vezeték aukcióra bocsátott kapacitásai.
– Az október 1-jén indult gázévben mekkora az FGSZ hálózatának terhelése?
– Az éves aukciók alapján a déli irányú behozatal lekötése körülbelül 32 százalékos, de lesz még negyedéves, havi és napi aukció is. Szintén éves szinten Románia irányából elkelt a kapacitás körülbelül 70 százaléka, Szlovákia irányából semennyi, Ausztria felől pedig hagyományosan az egész. Ukrajna irányából most nincs éves lekötés, mert a szeptemberi aukció idején még nagy volt a piaci bizonytalanság. Ugyanakkor arra számítok, hogy rövid távú lekötésben nem lesz hiány.
– Hogyan készül az FGSZ a hidrogén vezetékes szállítására?
– Az MVM Akvamarin projektjével együttműködve vizsgáljuk a lehetőséget, terveink illeszkednek az uniós dekarbonizációs törekvésekhez. A hidrogén előállítható a felesleges villamos energia felhasználásával, és ha ez megújulókkal történik, akkor a hidrogén zöldnek is tekinthető. A hidrogén azért is ígéretes üzemanyag és energiahordozó, mert a felhasználása során nem keletkezik szén-dioxid. Fontos vegyipari alapanyag is. Ugyanakkor egyelőre nem kiforrott technológia sem a hidrogén előállítása, sem a hidrogéncellák használata, sem e gáz szállítása. Ezért kezdetben néhány térfogatszázaléknyi hidrogén kerülhet a gázvezetékbe, de már ez is segítheti a gyártás felfutását és a hidrogénpiac kialakulását. A meglévő infrastruktúra mintegy 20 százalékos koncentrációig képes kezelni a hidrogént. Ennél nagyobb arány esetén a hálózaton műszaki átalakításra lenne szükség, de ettől még nagyon távol vagyunk. Az Akvamarin kardoskúti tárolóbázisán indult kísérleti projekt, amely a hidrogén tárolására és szállítására összpontosít, hiszen a hidrogén és a földgáz fizikai tulajdonságai teljesen eltérnek. A mi rendszerünk különböző időszakokban különböző minőségű acélokból épült, és problémát jelenthet a hidrogén által okozott korrózió. Ezek a kísérletek – amelyeket a Magyar Földgáztároló Zrt.-vel hajtunk végre – ahhoz szükségesek, hogy kiderüljön, az említett probléma kicsi-e vagy nagy.
– Az említett műszaki nehézségek miatt nem lenne érdemesebb kifejezetten a hidrogén számára vezetékhálózatot építeni?
– Nem, mert hatalmas költségekről van szó. Ha lesz hidrogénszállítás, az a földgázrendszerekben történik majd, a földgázéhoz hasonló szabályozás mellett. Hiba lenne egy új hálózatért kidobni a rendszer-üzemeltetőknél felhalmozott know-how-t, tapasztalatokat, kihasználatlanul hagyni az eszközöket. De nem is látunk ilyen törekvéseket. Az eddigi számok alapján a meglévő vezetékrendszer hidrogén szállításához való átalakítása a harmadába kerül a teljesen új vezetékek lefektetésének.
– Melyek az FGSZ fő jelenlegi, illetve tervezett projektjei?
– Legnagyobb beruházásunk a városföldi gázközpontunk átalakítása lesz. Ez a szerb–magyar interkonnektor kialakításának része. Bár a szállítások október 1-jén el tudtak indulni, de az átalakításoknak köszönhetően a délről érkező gázt az eddiginél jóval alacsonyabb költséggel tudjuk majd eljuttatni az ország bármely pontjára. Városföld a beruházás után bármely irányból fogad majd földgázt – Horvátországból, Romániából, Ukrajnából, Ausztriából, Szlovákiából vagy Szerbiából –, és bármely irányba képes lesz továbbítani is. Mindez azért is jelentős változás, mert a magyarországi földgázrendszert eredetileg úgy tervezték, hogy keletről érkezett a gáz, onnan volt a csövekben a nyomás. A 2019–2020-as észak-magyarországi fejlesztéseink eredményeként azonban már az ország legkeletibb csücskét is el tudjuk látni akkor is, ha kelet felől nem érkezik földgáz. 2019 előtt például keleti gáz híján Nyíregyházán szűkösség lett volna. Ez a kockázat mára teljesen megszűnt, déli betáplálással akár Beregdarócig is kiszolgálhatjuk az igényeket.
– Mit tesz az FGSZ azért, hogy a tevékenysége kisebb károsanyag-kibocsátással járjon?
– Komoly programunk van a szén-dioxid és a metán emissziócsökkentésére, annak ellenére, hogy a szállító vállalatok kibocsátása nagyon kismértékű. Mivel csak azt tudjuk csökkenteni, amit pontosan mérünk is, a mérés pontosításával indultunk. Ezenfelül minden eszközzel küzdünk a fölösleges fáklyázás ellen. Fáklyázásra – a vezetékben lévő gáz hasznosítás nélküli elégetésére – akkor van szükség, amikor karbantartás, javítás előtt ki kell üríteni az érintett vezetékeket. Egyik első ilyen eredményünk éppen néhány napja született, amikor egy előre bejelentett, ausztriai oldali karbantartás miatt egy hétig állt a HAG vezetékünk, és ezalatt mi is elvégeztünk bizonyos kiváltásokat. Megmentettük a csőben lévő gáz háromnegyedét, és csak a maradékot kellett elfáklyáznunk. Egy másik intézkedéssel folyamatossá tettük a vezetékek monitorozását, így azonnal észrevesszük és megszüntetjük a metán szivárgását, legyen az még oly csekély is. Máris érdemben esett a metánkibocsátásunk, de e tevékenységünk egészét majd az emissziós csökkentési stratégiánkban fejtjük ki, amikor lezárulnak az ehhez szükséges felméréseink. Ez nagyjából a jövő év elejére várható.
– Milyen üzleti évre számít az FGSZ 2021-ben?
– Számunkra a 2019-es és a 2020-as év is sikeres év volt. Akkor még teljes mértékben működtek az említett tranzitok, fontos volt Magyarország tranzitszerepe, és a gázigény sem csökkent jelentősen a vírus hatására. Mivel azonban a régió jellemző szállítási útvonalai olyan módon változtak meg ez év elején, hogy a korábban Magyarországon áthaladó tranzit nagy része már Bulgária felől érkezik Szerbiába és Boszniába, 2021 mindenképpen gyengébb év lesz. Ugyanakkor arra számítunk, hogy 2022-ben ismét javul az eredményünk. Ezt arra alapozzuk, hogy dél felől reményeink szerint több gáz éri el az országot, és nőhet a szállítás észak felől is a lengyel–szlovák interkonnektor átadásával. Ez utóbbi újabb forrás elérését teszi lehetővé, bár azt még nem tudjuk, hogy ez a kereskedőknek mennyire lesz izgalmas. Középtávon továbbra is bízunk benne, hogy beindul a fekete-tengeri gáztermelés, és Románia felől is akkora mennyiség érkezhet, amelynek felhasználásában és tranzitálásában számottevő szerepet tölthetünk be.
