Akkor beszélhetünk stagflációról, ha hosszabb időn keresztül stagnál a gazdaság teljesítménye, miközben egy tartósan magas inflációs környezet alakul ki. Mivel jelenleg úgy néz ki, hogy Magyarországon ez csak 2023-ra lesz jellemző, ezért nincs szó klasszikus stagflációról – mondta a VG-nek Virovácz Péter az ING Bank vezető elemzője. Bár még rengeteg a kérdőjel a jövő évi kilátásokkal kapcsolatban, egyre több elemző veszi biztosra , hogy a gazdaság kibocsátása az idei 5 százalékos GDP-bővülés után satuféket nyomva stagnálásba kapcsol, az pedig továbbra is nagyon magasan marad, ami az álmos könyvek szerint a jövőre nézve sem túl jó előjel.
Gazdaságtörténeti példák sokasága mutatja, hogy az árnyomás leküzdése súlyos növekedési áldozattal és megugró munkanélküliséggel szokott járni, elég csak az 1970-es évek hosszú vajúdását megnézni: 1973-as olajválság okozta árrobbanás után az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia is két évre recesszióba csúszott, ami aztán 1980-ban és 1982-ben megismétlődött, tehát a két angolszász ország 10 év alatt négy évet is recesszióban töltött.
Ugyanakkor az elemző hasonlóra nem számít Magyarország esetében, szerinte alapvetően átmeneti sokkok érték a gazdaságot, ráadásul nem csak Magyarország szenved a kínálati problémáktól, illetve az energiaválságtól.
Ezek összességében inkább sokk jellegűek, mintsem strukturális, egyedi, vagy országspecifikus lenne
– emelte ki a szakember. Bár a közgazdászok között is vita van róla, hogy mekkora a potenciális növekedés,
Ugyanakkor megjegyezte, hogy azon van még mit javítani, hogyan legyen a magyar gazdaság válságállóbb, például a munkatermelékenységet emelte ki, ahol komoly versenyhátrányunk van, szerinte részben is ez okozza a magas élelmiszer-inflációt.
Nincs stagflációs veszély
– erősítette meg Török Zoltán a Raiffeisen Bank vezető elemzője is lapunknak. A szakember szerint kétségtelenül nagyon magas az infláció, de előreláthatólag mérséklődni fog, ami jövő év végére már ismét 10 százalék alá süllyedhet. A növekedésről azt mondta, hogy alapvetően a tükörképét várja az idei évnek, míg 2023 elején egy lassulásra, az év második felétől már egy gyorsabb ütemű növekedésre számít, amivel az egész éves teljesítmény is pluszban alakulhat, 2024-re pedig visszatérhet a 3 és 4 százalék közötti tartományba.
Török Zoltán rámutatott arra, hogy a magas inflációnak vannak strukturális okai, mint a forintárfolyam, vagy, hogy a gazdaságpolitika a fordulatot kissé késve hajtotta végre. „Ahhoz, hogy sikeres legyen az infláció elleni küzdelem, egy nagyon kitartó és elkötelezett gazdaságpolitikára van szükség, ami áldozatokkal jár” – fogalmazott a szakember.
A Raifeisen elemzője mindenesetre reálisnak tartja, hogy 2023 végén ismét egy számjegyű legyen a drágulás Magyarországon, miután a csökkenő importált infláció erősíteni fogja a dezinflációs hatásokat. Viszont abban lát kockázatokat, hogy a bérmegállapodások hogyan alakulnak, ami az inflációs várakozásokat is feljebb húzhatja.
