A teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete 528 ezer, a kedvezmények figyelembevételével számolt nettó átlagkereset 363 900 forint volt 2023 januárjában . A bruttó átlagkereset 16,1, míg a nettó 16,0 százalékkal magasabb volt, mint egy évvel korábban, ám az mintegy 10 százalékpontot vert mindkét mutatóra – közölte kedden a Központi Statisztikai Hivatal (KSH), az elemzők pedig elmondták véleményüket az adatok kapcsán.
Virovácz Péter, az ING Bank vezető elemzője felhívta a figyelmet arra, hogy a medián kereset dinamikusabban, vagyis 18,9 százalékkal emelkedett, ami arra utal, hogy elsősorban az alacsonyabb keresetűek fizetését emelték a vállalatok. Hozzátette, hogy a januári bérnövekedési dinamika gyakran meghatározza az egész évre vonatkozó átlagos bérnövekedési ütemet is. Azonban az idei év sajátosságai miatt ez inkább az előrejelzési sáv alján maradhat. Noha idén a bérek 16-17 százalékkal nőhetnek, az ING a vásárlóerő csökkenésével számol, hiszen átlagosan 18,5-19 százalékos inflációra számít.
A feszessége miatt azonban az év második felében a bérnövekedés már ismét magasabb lehet az inflációnál. Ráadásul ekkorra már a gazdaság is a kilábalás időszakában lehet, így a vállalatok ismét az árak növekedése mellett dönthetnek. Ezért Virovácz szerint
a nagy feladat a jegybank számára nem az infláció egy számjegyűre csökkentése, hanem 2024-ben a 3 százalékos inflációs cél megközelítése lehet.
Horváth András, a Magyar Bankholding vezető elemzője szerint minimálisan lassulni látszik a tavalyi év vége felé tapasztalt, gyorsuló spirál a reálgazdasági környezet hanyatlásával és az erőteljes kamatemelésekkel párhuzamosan. Ezzel a magyar gazdaság távolabb kerülhet az ár-bér spiráltól, ha nem lesznek ismét évközi emelések. A bérek így Horváth szerint 14,5 százalék körüli mértékben nőhetnek átlagosan idén, ám a munkaerőpiac feszessége miatt ez lehet magasabb is.
A növekvő bérköltségek és az energia- és alapanyagárak magas szintje azonban továbbra is vezethet áremelésekhez, ami még magasabb spirális bérkövetelésekhez vezethet, azonban a fogyasztás és a reálgazdasági környezet lassulása ezt fékezheti. Ráadásul
mivel több esetben az inputköltségeket meghaladó mértékű áremelés mellett döntöttek a vállalatok, a felhalmozódó profittömeg is fedezheti a béremeléseket.
Horváth arra is rámutat, hogy az inflációs várakozások tartósan magas szintű beragadása ellen a jegybankok világszerte egyre erőteljesebben lépnek fel, ami mind több veszélyt hordoz magában, mivel egyszerre több makrogazdasági kockázattal is szembe kell nézniük, és a pénzügyi stabilitásra is tekintettel kell lenniük. A kockázatok között van az is, hogy a kamatemelések ellenére sem csökken a munkaerőpiaci kereslet, sem hazánkban, sem más fejlett gazdaságokban, ezért a bérinfláció megfékezéséhez elkerülhetetlenek lehetnek a neutrális szint fölé emelkedő, a növekedést korlátozó mértékű kamatok is átmenetileg. Éves szinten az erőteljes infláció ellenére is csak 3 százalék alatti lehet a nettó reálbérek csökkenése, mivel
az infláció az év második felében látványos csökkenésnek indulhat az elemző szerint.
