Újra és újra felmerül, hogy a bruttó hazai termék, azaz a helyett egy másik mérőszámra lenne szükség, ami a gazdaság teljesítményét hiteles módon képes mérni, ugyanakkor talán nem véletlen, hogy a statisztikusoknak eddig még nem sikerült kreálni hatékonyabb mutatót .
A GDP-t szapulni alapvetően változó intenzitású divat
– mondta a Világgazdaságnak Pásztor Szabolcs, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány vezető kutatója. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára szerint, amikor Simon Kuznets vezetésével az ENSZ megalkotta az ötvenes években, sokat ígért, de amint eltelt néhány évtized kiderült, hogy sok esetben valóban nem ad hű képet a gazdaságról. Szerinte a legnagyobb anomáliát az okozhatja, ha a mérést végző statisztikai hivatal elavult módszertant követ, és például régi bázisévet használ a számbavételnél. Ezek a problémák leginkább fejlődő országokban jellemzők és nem az EU-s tagállamokban. Az EU-ban a gazdaság döntő részét méri és számbaveszi a statisztika, illetve a korszerűnek mondható a módszertan is. Az otthoni munkavégzést vagy a nem piaci alapú gazdasági tevékenységet pedig egyelőre nem tudjuk mérni.
A GDP klasszikus adat olyan szempontból, hogy nem a legjobb, de egyelőre nincs jobb helyette, így a közgazdászok jobb híján ezt alkalmazzák.
Fontos azonban, hogy fejlettebb országokról hűbb képet festenek, mint alacsonyabb fejlettségűekről.
Mi az, amiben hibázik a mutató, mi a gyenge pontja?
Pásztor Szabolcs szerint a GDP-vel az alapprobléma, hogy a nempiaci tranzakciókat nem tudja számbavenni és mérni, ahogy nem képes bepillantást engedni a jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségekbe sem. Ráadásul a GDP hirtelen növekedése a legkevésbé sem árul el sokat arról, hogy fenntartható növekedési pályáról van-e szó.
A GDP egyáltalán nem méri az emberi jóllétet. Vannak ugyanis olyan nempiaci tényezők, amelyek jelentősen hozzájárulnak az egyén magasabb életszínvonalához, vagy legalábbis annak érzéséhez.
– magyarázta a szakember, hozzátéve, hogy a mutató szűk keresztmetszeteit mi sem bizonyítja jobban, hogy a HDI-mutató és a legboldogabb országok, valamint az egy főre eső GDP tekintetében a rangsor nem egészen esik egybe.
Hibáznak a GDP-rangsorok is
Gyakori hivatkozási alapot jelentenek a GDP-rangsorok is, amelyek egyetemi oktató szerint alapvetően azért hibásak mert ha azonos mérési színvonalú országokról is van szó, lényegi eltérés lehet a fogyasztás szerkezetében, a fogyasztáshoz való hozzáállásban vagy épen abban, hogy a társadalom mennyire pénz-, gazdaság-, üzletközpontú. Jó néhány társadalomban kimondottan nem piaci megoldásokat keresnek, helyette fontos szerepet tölt be a család, a kapcsolati háló abban az esetben, ha valamilyen tevékenységet/feladatot kell ellátni.
Az egy főre eső GDP adata egy átlagos érték, egy mozgáscentrum, amely azt feltételezi, hogy mindenki az adott összegnyi teljesítménnyel járul hozzá a gazdasághoz. Ez azonban elfedi a tényleges különbségeket
– magyarázta.
A GDP helyett a GNI lehet a megoldás
Pásztor Szabolcs szerint amíg a bruttó hazai termék a legnépszerűbb gazdasági mutatók közé tartozik, a bruttó nemzeti jövedelem (GNI) valószínűleg jobb mérőszám egy olyan ország általános gazdasági helyzetének bemutatására, amelynél meghatározó mértékben jelen vannak a külföldi befektetések a hazautalások, vagy éppen a hazai vállalatok külföldi aktivitása.
A GNI egy gazdaság teljes jövedelmét számítja ki, függetlenül attól, hogy a jövedelmet az ország határain belül az ország állampolgárai keresik-e, vagy külföldi vállalkozásokba való befektetésekből származik.
A GNI és a GDP jelentősen eltérhet egymástól, mivel alapvetően különböző dolgokat mérnek.
Így áll Magyarország a rangsorokban
Vannak olyan országok, ahol tetemes különbségek adódhatnak a két mutató között. A vásárlóerő-paritáson számított egy főre eső GNI-ról többek között a Világbank közöl listát, amely folyó áron számított nemzetközi dollárban mér.
Magyarország ebben a listában a 38. (35 640-es mutatóval), közvetlenül előtte pedig Lengyelország áll közel ugyanolyan értékkel. A visegrádi országok közül Csehország mutatója a legjobb (42 560), ezzel a 31.
A lista első helyén Szingapúr áll, több mint 102 ezres értékkel. A Világbank az egy főre eső nominális GDP-ről is közöl listát. Ennél hazánk az 53. helyen szerepel közel 19 ezer dolláros értékkel. A vásárlóerő-paritáson mérve pedig az uniós átlag 76 százalékán áll hazánk a rangsorban a 21. helyen, közvetlenül Lengyelország mögött.
