Sajtóhírek szerint adócsaló cégekkel tették még olcsóbbá az egyébként is dömpingáron az unióba érkező ukrán gabonaféléket. Az Európai Bizottság e területen bejelentett eddig intézkedései az uniós gazdák védelme érdekében elegendők ön szerint?
Az Európai Bizottság kristálytisztán látja, hogy az ukrán gabona dömpingje mekkora károkat okoz Magyarországnak és a többi kelet-európai államnak. A május 23-ai brüsszeli demonstrációnk után viszont maga az uniós agrárbiztos is arról beszélt nekünk, hogy az európai gazdáknak tűrnie kell a piactorzító importot, mivel ez egy Ukrajnának nyújtott háborús támogatás. Arra persze már nem tér ki a brüsszeli kommunikáció, hogy az ukrán földek jelentős részét amerikai és nyugat-európai cégek használják, és az egész nem szól másról, mint hogy az ő terményeiknek kell piacot találniuk. Annyira „jól” működött az éhező országoknak létrehozott szolidaritási folyosó, hogy minden második tétel itt maradt az Európai Unióban, a háború előtthöz képest többezerszeresére növelve az Ukrajnából érkező importot. Az, hogy ezt még adócsalással is tetézték, gondolom, megint elkerüli majd a brüsszeli döntéshozók figyelmét. Ne csodálkozzon senki, hogy ilyen körülmények között az európai terményárak gyakorlatilag lefeleződtek, és most már jócskán az önköltség alatt vannak.
Brüsszelben erre azt mondják, hogy a piac majd úgyis mindent megold, szerintük nincs itt szükség semmilyen intézkedésre, mi meg azt mondjuk, hogy az importkorlátozásokat igenis fenn kell tartani, hiszen nem szabad ráengedni több tíz millió tonna gabonát az európai termelőkre, ráadásul úgy, hogy annak eredetéről vagy például a használt növényvédő szerekről semmilyen információval nincs. Elszántak vagyunk, hiszen ez nekünk tényleg létkérdés, és ebben teljes az egyetértés a többi kelet-európai gazdaszervezettel is.
A tavalyinál sokkal kedvezőbb időjárásnak köszönhetően itthon jó termésre számítanak a gazdálkodók, lesz így piaca a magyar terménynek, van elegendő tároló?
Még a betakarítás megkezdése előtt végeztünk egy felmérést a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarával közösen, amelynek az lett az eredménye, hogy országosan átlagosan 50 százalékban telítettek a raktárak. Ez jóval magasabb arány, mint a „békeévekben” volt szokás, de összességében azt is mutatja, hogy van szabad kapacitás a rendszerben. Sokkal nagyobb gond az, hogy az elmúlt időszakban gyakorlatilag teljesen befagyott a piac , hiszen egyesek hatalmas készleteket vásároltak be tavaly az ukrán terményből, amelyek még most is erősen nyomják lefelé az árakat, de az exportpiacainkat, Olaszországot, Spanyolországot, Romániát is teljesen letarolta az ukrán Ha az idei évet nézzük, egyelőre egy átlagos termésről beszélhetünk, amely bizakodásra adna okot a tavalyi nehéz aszályos év után, azonban gazdasági oldalról vizsgálva a 2023-as esztendő rendkívül bizonytalannak mondható. Az őszi vetésű szántóföldi növénykultúrák esetén egyelőre jók a terméskilátások, de a felvásárlási árak és az új termények kötési árainak meredek zuhanása miatt a gazdálkodók zöme igyekszik spórolni a ráfordításokkal, így a műtrágya-kijuttatással is, ami viszont egyértelműen csökkenti a várható termésátlagokat. Az tehát már most látszik, hogy átlagosan akár több száz ezer forint veszteséget termelnek majd hektáronként ezek a korábban sikeres növények.
A múlt héten fogadta el a parlament azt a törvényt, amely tiltja a termőföld önkormányzatok általi adóztatását. Miért tartotta fontosnak a Magosz, hogy megszüntesse ezt az egyre jobban terjedő gyakorlatot? A jogszabály visszamenőleg is kifejti hatását, vagyis az eddig adófizetésre kötelezettek sem kell most befizessék a termőföldadót?
Több mint felháborító, hogy egy ilyen terménypiaci helyzetben és az évszázad legsúlyosabb aszályát követően egyes ellenzéki önkormányzatok komoly adóval sújtották a gazdákat és a földtulajdonosokat. Nem véletlen az sem, hogy ilyen gyorsan megtettük a szükséges lépéseket.
Miért most, hiszen korábban is volt lehetősége az önkormányzatoknak ezt az adók kivetni?
Élt is ezzel a lehetőséggel 127 település, de általában a gazdákkal egyeztetve, jellemzően a helyben lakó termelőknek mentességet biztosítva, a befolyt adóból pedig a külterületek rendbetételét finanszírozva. Ami viszont Hódmezővásárhelyen és más ellenzéki településeken történt, az mindent elmond arról, hogy a baloldal milyen jövőt szánna a magyar gazdáknak:
mindenféle egyeztetés nélkül, diktátumként kényszerítették rá az akaratukat a vidéki emberekre, a befolyt adókból egy forintot sem forgatva vissza a termelők jogos igényeire, így például a külterületi utak rendbetételére vagy a csatornarendszerek karbantartására.
A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és a Magosz ezért petíciót indított a földadó ellen, amelynek során több mint 120 ezer aláírást gyűjtöttünk össze az ország teljes területéről, korosztálytól és üzemmérettől függetlenül. Nem véletlen az sem, hogy a törvényjavaslatot a Magosz Ifjú Gazda Kongresszusán több mint 400 fiatal gazdálkodó jelenlétében jelentettük be. A törvénymódosítás tehát megtörtént, de természetesen ezentúl is megteszünk minden olyan lépést, hogy senkinek se kelljen befizetnie a termőföldre kivetett adót.
Hatalmas szerepe volt a Magosznak a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara létrejöttében és a kamarai választások során rendre győzteskén is kerül ki, így annak a vezetését is lényegében az önök gazdaszervezete biztosítja. A köztestület az idén már tízéves, meglátása szerint mik azok a legfontosabb tényezők, ami miatt kiemelkedően fontos, hogy annak idején felállt a jelenlegi formában működő szervezet?
Talán mindenki egyetért abban, hogy az agrár- és élelmiszer-gazdaság az egyik legfontosabb stratégiai ágazat, hiszen egy ország élelmiszer-ellátását minden körülmények között biztosítani kell. Ennek az ágazatnak azonban korábban nem volt egy átfogó, egységes, minden szektort érintő közös szervezete. Mert a valóságtól elrugaszkodott uniós zöldintézkedések is azt mutatták, hogy egységesen kell fellépnünk az ágazat érdekében, hiszen az újabbnál újabb korlátozások nemcsak a termelőt, hanem a feldolgozót is keményen sújtják, miközben a Brazíliából importált kukorica közel 300 százalékkal nőtt csak tavaly. Egy ilyen kihívással szemben viszont közösen kell fellépni, ehhez pedig erő kell, és ez az erő ma a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara. Ez az egység volt az egyik legfontosabb célunk a létrehozásakor,
de a derékhadat akkor és most is az a több mint 600 falugazdász, valamint a szakértő kollégák adják, akik a városoktól a legkisebb faluig segítik a gazdálkodókat a támogatások lehívásában és a szakmai munkában.
Meghatározók vagyunk többek között a földügyekben, a jogszabály-előkészítésben, a szakmai ismeretek átadásában, hiszen ebben a felgyorsult és turbulens időszakban nemcsak az a fontos, hogy képviseljük a kamarai tagok érdekeit, hanem az is, hogy a lehető legrövidebb időn belül hiteles információkkal segítsük a gazdák munkáját. Ebben a munkában kezdettől fogva partnerünk az Agrárminisztérium és a 19 szövetséges szakmai szervezet. Az ország legnagyobb gazda-érdekképviseleteként pedig a Magosz is a kamara mellett áll, hiszen közösek a céljaink és az értékeink a magyar gazdálkodók szolgálatában állva.
