Jövő évtől, 2024. január 1-jétől várhatóan csak azok a strukturált elektronikus formában kiállított számlák minősülnek majd elektronikus számlának, amelyeket gépi úton – valamilyen elektronikus, számítógépes megoldás által – is fel lehet dolgozni. Szintén 2024-től eltörölnék azt a követelményt, hogy a számla befogadójának bele kell egyeznie az elektronikus számlázásba – közölte a Niveus Consulting Group.
2028. január 1-jétől a számlakiállítási határidő a teljesítéstől számított két munkanapra csökkenhet a jelenlegi összesítő jelentést felváltó új elektronikus, közel valós idejű adatszolgáltatási kötelezettség, a DDR (Digital Reporting Requirements) teljesíthetősége érdekében. Szintén a DDR miatt 2028-tól kötelezővé válhat az elektronikus számlázás a közösségen belüli ügyletek esetében.
Az Európai Bizottság 2022 decemberében publikálta az úgynevezett VAT in Digital Age (VIDA) ( azaz az áfa a digitális korban) javaslatcsomagot, amelynek három pillére közül az egyik az elektronikus számlázás kötelezővé tétele az unión belüli ügyletek esetében, illetve egy új, majdnem valós idejű digitális jelentési rendszer bevezetése szintén ezen ügyletek körében – tájékoztatott a Niveus Consulting Group.
Antretter Erzsébet, a Niveus adótanácsadási üzletágának vezetője szerint
a legutóbb 2023. június 16-án is tárgyalt javaslat – 2023 végén tervezett – elfogadása jelentős hatással lehet a magyar vállalkozások számlázási lehetőségeire és kötelezettségeire is.
Az EU bevezetheti a kötelező elektronikus számlázást
A hatályos szabályozás a papíralapú és elektronikus számlákat egyenrangúnak tekinti, és nincs olyan kötelezettség, amely előírná az elektronikus számlák kiállítását vagy befogadását. Sőt, az elektronikus számla kibocsátásához bele kell egyeznie a számlát befogadó adóalanynak is. A tagállamok az elektronikus számlázást jelenleg kizárólag derogáció alapján tehetik kötelezővé, ezzel a lehetőséggel Magyarország nem élt.
2024. január 1-jétől módosítanák az elektronikus számla definícióját, elektronikus számlának csak az minősülne, amelyet olyan strukturált elektronikus formátumban állítottak ki, továbbítottak és fogadtak, amely lehetővé teszi annak automatikus és elektronikus feldolgozását. Az olyan számlák tehát, amelyeket nem lehet gépi úton feldolgozni, mint például az elektronikus aláírással ellátott PDF-dokumentumok vagy az online számla adatszolgáltatás hash kódjával hitelesített számlák, nem felelnének meg ennek a fogalomnak.
Azzal együtt, hogy 2028. január 1-jétől már alapvető lesz az elektronikus számlázás követelménye (az európai szabványnak megfelelő számlát 2024-től várhatóan minden EU-tagállamban el kell fogadni), ez sok vállalkozásnak okozhat gondot a következő években. A tervek szerint ugyanis a papíralapú számlát már csak olyan esetekben lehet majd kiállítani, ahol azt a tagállami szabályozás kifejezetten megengedi. Olyan ügyletek esetében azonban a tagállamok erre nem adhatnak majd engedélyt, amelyek a digitális jelentéstételi kötelezettség hatálya alá tartoznak.
A papíralapú számlák ugyanis nem lennének alkalmasak a tervezett automatikus adatszolgáltatás teljesítésére. Azoknak a vállalkozásoknak tehát, amelyeknek van közösségen belüli ügyletük, a nem megfelelő elektronikus számlák kiállítására 2028-tól nem lesz lehetőségük.
A számlabefogadóknak is fel kell készülniük a változásokra
Érdemes tudni, hogy nemcsak a számlakiállítói, hanem a számlabefogadói oldal is kihívások elé néz a jövőben. 2024-től ugyanis valószínűleg megszűnik az, hogy a számla befogadójának bele kell egyeznie az elektronikus számla adásába, azaz senkinek nem lesz lehetősége mérlegelni, hogy szeretne-e elektronikus számlát befogadni, hanem mindenkinek fel kell készülnie annak feldolgozására.
További változás, amelyre minden vállalkozásnak számítania kell, a közösségi összesítő jelentést (A60-as nyomtatvány) felváltó, majdnem valós idejű adatszolgáltatási kötelezettség (DDR – azaz Digital Reporting Requirements) várhatóan 2028. január 1-jén lép életbe. Ez a számla kiállítóját és befogadóját is érintő adatszolgáltatási kötelezettség a közösségi termékértékesítésekre és a közösségi termékbeszerzésekre, valamint a külföldön teljesített szolgáltatásokra vonatkozna, a belföldi ügyletek bevonását pedig a javaslat a tagállamok döntésére bízza.
Annak érdekben, hogy a DDR-rendszer működjön, az érintett ügyletek körében kötelező elektronikus számlázáson kívül további változások is várhatók a számlázási követelményekben. Például a számla kibocsátásának határideje az adófizetési kötelezettség keletkezésétől számított két nap lenne, s az azt követő két nap állna rendelkezésre az adatszolgáltatásra. A tagállami adóhatóságoknak a számlaszintű digitális adatszolgáltatás keretében így kapott adatokat egy napon belül kell majd továbbítaniuk a központi rendszerbe. Az ügylet adatai tehát a teljesítéstől számított ötödik napon már ott elérhetők lennének, így megvalósulna a majdnem valós idejű jelentési rendszer. A számlázásra vonatkozó minden olyan előírás módosulni fog, amely a DDR hatékony megvalósulását hátráltatja. Emiatt vélhetően megszűnik a valós idejű adatszolgáltatás útjában álló gyűjtőszámlák kiállításának lehetősége az érintett ügyleteknél.
