Nem akárki üzent Kapitány Istvánnak a Paks II. kapcsán: a szakma nagyágyúja írt nyílt levelet

Paks II. beruházása valóban késedelemben van. Észszerű a beruházás felülvizsgálata is. Az is nyilvánvaló, hogy ez újra muníciót ad az atomenergia hazai ellenzőinek, akik már a projekt leállítását szorgalmazzák – írja Kapitány István gazdasági és energiatikai miniszternek címzett, a Világgazdasághoz elküldött nyílt levelében Ujhelyi Géza gépészmérnök. Korábban az egykori Erőmű Beruházási Vállalat műszaki igazgatóhelyettese, majd Dunamenti Erőmű Vállalat vezérigazgatója volt. Azért is bízik véleménye meghallgatásában, mert  részben beruházóként – sok évet töltött el a hazai energetikában.

A bősi erőmű működik, a környezeti katasztrófa elmaradt 

Levelében Ujhelyi Géza a paksi bővítés helyzetét hasonlónak tartja a nagymarosi erőműéhez. Mint felidézi, az akkori vezetés, főleg a Dunakör által hangoztatott környezetvédelmi ellenvéleményeket meghallgatva engedett, és leállította a beruházást. Emiatt a magyar félnek 2,9 milliárd schilling fizetési kötelezettsége keletkezett, azaz a szerződéses értékének 39 százaléka volt. Nota bene: a szlovákok megépítették Bőst. Az erőmű több mint 32 éve működik, a Magyarországon előrevetített ökológiai katasztrófa nélkül! (Lapunk beszámolt róla, hogy a leköszönt energiaminiszter és szlovák kollégája a múlt évben egyeztetett a bősi ügy rendezéséről, de a folytatásról nincs  hír.)

„Érdemes felfigyelni az ellenérvek analógiájára: vízerőmű- ökológiai katasztrófa, Paks II. olyan drága lesz, hogy még az árát se fogja visszahozni! Egyik se igaz" – írja a szakember. Szerinte valószínűleg Paks II. leállítását sem lehetne ennél kevesebből megúszni. Egy ilyen lépés legalább 1500-2500 milliárd forint veszteséget jelentene az eredeti 12,4 milliárd eurós (4500 milliárd forintos) költséghez képest a mesterséges intelligencia ( Gemini) számai alapján.

Vastag kötbér fenyegetne

A beruházás leállítása esetén ki kellene fizetni a meghiúsulási kötbért, mindenekelőtt a fővállalkozó (a Roszatom ) és az uniós alvállalkozók, például a francia Alstom és Framatome cégek eddigi ráfordításait. Elvesztenénk saját eddigi ráfordításainkat a torzóvá degradált paksi telephellyel együtt.

Elvesztenénk továbbá azt a lehetőséget – mutat rá Ujhelyi Géza –, hogy a hitel 21 év alatt történő visszafizetése után, legalább 50 évig (!), az egyik legalacsonyabb önköltséggel, azaz kilowattóránként 15-18 forintért (megawattóránként 40-50 eurórért) állítsuk elő a villamos energiát. A hitel visszafizetése alatt az atomerőmű átmenetileg mintegy 100–120 euró/megawattra növekedő önköltsége lehetővé tenné a drágább import kiváltását. Ez év első felében az import átlagára 105-145 euró volt, a továbbiakban pedig inkább az ár további növekedésére lehet számítani.

Ezt egyetlen megújuló sem tudja! Az akkumulátoros tárolás nem tudja megoldani a szezonális tárolást (a Power to Gas technológia 20 éve csak illúzió), ezért párhuzamosan

• egy második termelő rendszert kellene állandóan fenntartani
• és a hálózatot jelentősen átépíteni.

A naperőművek teljesítményének növelése tovább növelné az esetenként megjelenő túltermelést, vele együtt a negatív árak okozta károkat. Egyidejűleg csökkentené a rendszer stabilitását, erre emlékezetes példa az ibériai teljes áramszünet (blackout).

Paksra nem ugorhat be más

Paks II. más szállítóval történő befejezése kizárható! Ha ugyanis egy másik, új szállító kapná meg a munkát, az további több éves csúszást okozna az új telephely keresése és a szerződéskötési procedúrák időigényessége miatt. A levél szerint egyelőre nem alapozhatunk a kis, moduláris rekatorokra (SMR) sem. Ezek ugyanis még fejlesztési stádiumban vannak, ellentétben a Paks II. bevált 1200 megawattos típusával. A 2400 megawattos Paks II-t csak nyolc 300 megawattos SMR pótolhatná, ami biztos drágább lenne az egy nagyerőműnél!

Azt sem szabad elfelejteni, hogy Paks I már a negyevenharmadik éve a magyar villamosenergia-rendszer (VER) legstabilabb eleme, és ma is a legolcsóbb termelője. Elfogadottsága több mint 70 százalékos, a város környezetében pedig több mint 90 százalékos. Ujhelyi Géza a paksi építkezés felgyorsítását és az új atomerőmű mielőbbi üzembe helyezését az ország érdekének nevezi.

Jobb bele sem gondolni!

Ugyanebben a tárgyban tett közzé friss elemzést Hárfás Zsolt atomenergia-szakértő. Felsorolja, milyen veszélyekkel járna az ország számára a Paks II beruházás esetleges elmaradása. A tét ugyanis, mint írja, nagy:

• áramhiány,
• az importfüggés jelentős növekedése,
• egyes időszakokban akár fogyasztáskorlátozás, azaz az ellátásbiztonság megszűnése,
• valamint a mai megfizethető áramárak többszörösre növekedése,
• az ipar és a versenyképesség elvesztése.

A szakértő idéz a hazai villamosenergia-rendszer irányítója, a Mavir legfrissebb hálózatfejlesztési tervének két forgatókönyvéből. Az első mérsékeltebb gazdasági növekedést és visszafogottabb villamosenergia-igényeket feltételez, a második dinamikusabbat. Mindekettőből az következik, hogy a következő években nem csupán több villamos energiára lesz szükség, hanem a rendszernek a jelenleginél lényegesen nagyobb pillanatnyi teljesítményigényt is ki kell tudnia szolgálnia télen-nyáron, éjjel-nappal.

A Mavir piaci szimulációja szerint 2030-ban még több új gázerőmű megépülése esetén is fennmarad az ország importigénye. Mérsékeltebb növekedési pályát feltételezve 2035-ben, amikor a Paks II. már működnie kell, az ország exportőrré válhat, de a dinamikusabb forgatókönyv szerint még a Paks II. üzembe állása mellett is 8 százalékos lesz az importszaldó. 

A két új VVER–1200 blokk évente hozzávetőleg 18 terawattóra villamos energiát fog termelni, ennyi a jelenlegi hazai áramigény mintegy harmada. „Ha a Paks II. eredeti szerződés szerinti 55 euró/MWh órás áramár melletti megtérülését vesszük alapul, látható, hogy amennyiben ezt importból kellene biztosítani, akkor a jelenlegi 100 euró/MWh átlagárral számolva évente mintegy 1,8 milliárd euró, 150 euró/MWh árszinten pedig már 2,7 milliárd euró importköltséget jelentene. Ez csak egyetlen év. 60 éves időtávon a különbség már százmilliárd eurós nagyságrendű. A kérdés tehát nem az, hogy mennyibe kerül Paks II. megépítése, hanem az is, hogy mennyibe kerülne, ha nem épülne meg, és hosszú évtizedeken keresztül külföldről kellene megvásárolni ugyanazt a villamos energiát sokkal drágábban" – vezeti le Hárfás Zsolt.