Júniusban 4 millió 766 ezret tett ki a foglalkoztatotti létszám Magyarországon, miközben 187 ezren voltak munka nélkül. Az előbbi több mint 50 ezerrel magasabb, mint egy hónapja, az utóbbi pedig hajszálpontosan ugyanannyi, mint a májusi adat – derült ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) friss gyorstájékoztatójából.

A június hónapra vonatkozó modellbecslés adata (3,8 százalék) és a hivatalos, háromhavi mozgóátlagos felmérés munkanélküliségi rátája (3,9 százalék) egyaránt változatlan maradt az előző hónap adatközléséhez képest. Az ING közlése szerint ennek alapján a munkanélküliek száma továbbra is 190 ezer körül alakul. Ezek a mutatók még mindig meghaladják az egy évvel korábbi szintjüket, de az még mindig meglehetősen szokatlan jelenség, hogy egy három negyedéve tartó technikai közben ilyen kedvezők a munkaerőpiaci mutatók. 

Unemployed,Woman,Looking,For,Work
munkanélküliség, álláskeresés,
Fotó: Shutterstock

Virovácz Péter, az ING Bank vezető elemzője szerint a havi adatokat vizsgálva talán 

a legfontosabb változás, hogy jócskán, mintegy 50 ezerrel megnőtt a foglalkoztatottak száma. Ez a növekmény nem a munkanélküliek felszívásából fakadt, ezért sem változott a foglalkoztatás bővülése ellenére a munkanélküliségi ráta. 

Hozzátette, hogy sokkal inkább a munkaerőpiaci aktivitás növekedése táplálta a foglalkoztatás emelkedését. Az elmúlt évek tapasztalatai szerint ebben nincs semmi meglepő: 

a nyári, szezonális munkák beindulásával – elsősorban a mezőgazdaságban és a turizmushoz kapcsolódó ágazatokban – erősen megnő a munkaerő iránti igény, és az idénymunkások száma is ezzel együtt. 

Ennek megfelelően akár a háromhavi átlagmutatót, akár a havi modellbecslést nézzük, mindkettő esetében elmondható, hogy rekordmagasra emelkedett az aktivitási ráta. 

E mögött két folyamat húzódhat meg: egyrészt az előző évekhez képest sokkal jobbnak tűnik a mezőgazdasági teljesítmény (a kedvező időjárás következtében), ami többletmunkát biztosíthat. Másrészt a turizmus – elsősorban a külföldiek érkezése – is élénkebb az elmúlt évekhez képest. Ez szintén növelheti a munkaerő iránti igényt. Ám mindez mit sem érne, ha nem lenne kínálat. A kínálati oldalát pedig az extrém magas inflációs környezet élénkíti. 

Molnár Dániel, a Makronóm Intézet elemzője szerint a növekedés elsősorban az elsődleges munkaerőpiacon következett be, ugyan nőtt a hazai háztartásban élő, de külföldi telephelyen dolgozók száma, azonban még mindig több mint 10 százalékkal elmarad a koronavírus-járvány előtti szinttől. Mérséklődött emellett éves alapon a közfoglalkoztatás keretében dolgozók száma is, aminek oka, hogy az enyhülő, de 

a gazdaságban továbbra is jelen lévő munkaerőhiány mellett a programokban dolgozók is tudnak piaci állást találni. 

A foglalkoztatás növekedésével párhuzamosan érdemben bővült az aktivitás is, ennek oka a bérek, illetve a megélhetési költségek emelkedése, de szerepet játszik benne az Ukrajnából érkező menekültek megjelenése is a munkaerőpiacon. 

Az aktivitás fokozódása miatt a foglalkoztatás növekedése ellenére is éves alapon nőtt a munkanélküliek száma, ám az első negyedévhez képest már csökkenést mutatnak az adatok, míg a 3,9 százalékos munkanélküliségi ráta továbbra is alacsonynak tekinthető. 

Előretekintve nem számítunk érdemi változásra a foglalkoztatás esetében az év hátralévő részében. A munkaerőhiány miatt a vállalatok igyekeznek megtartani a meglévő munkavállalóikat, mivel arra számítanak, hogy a második fél évre várt beindulását követően nehezen találnának munkaerőt

– fogalmazott az elemző. Hozzátette, hogy hosszabb távon a kedvezőtlen demográfiai folyamatok jelentik a növekedési korlátot a foglalkoztatás terén. Így a gazdasági teljesítmény fokozásához elengedhetetlen a munkaerő-állomány képzettségi szintjének javítása. 

A Gazdaságfejlesztési Minisztérium államtitkára szerint helyre kell állítani a gazdasági növekedést, és meg kell őrizni a magas beruházási aktivitást. E célok elérése, továbbá a versenyképesség megerősítése érdekében a kormány gazdaságvédelmi akciótervet fogadott el. Czomba Sándor kiemelte, hogy

az EU-ban Magyarországhoz képest másfélszer magasabb a szintje, Görögországban és Spanyolországban pedig meghaladja a 10 százalékot.