Orbán–Gyurcsány-csörte: ki kezelte jobban a válságot?
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságMásfél évtized alatt több gazdasági válsággal kellett megküzdenie az országnak, 2008-ban begyűrűzött Európába és Magyarországra is az amerikai ingatlanpiacról indult globális válság, ezt követően 2020-ban a koronavírus terjedése, két évvel később pedig az ukrajnai háború kitörése okozott gazdasági feszültségeket.
A tizenöt évvel ezelőtti krízis kezelésének hibáira rámutatva Orbán Viktor miniszterelnök hétfőn a parlamentben azt mondta:
Nem akarunk visszatérni a Gyurcsány-korszakba, amikor elvették a nyugdíjasoktól egyhavi járadékukat, az ápolóktól, orvosoktól, tisztviselőktől pedig egyhavi fizetésüket, eltörölték a családtámogatásokat, és a magyarok fizették a legmagasabb rezsit Európában.
A Világgazdaság tudósítását az eseményről itt olvashatja.
A miniszterelnök felszólalását Gyurcsány Ferenc volt kormányfő, a DK frakcióvezetője nem hagyta szó nélkül: az országnak Dobrev-kormányra van szüksége, a magyar kormány háborúja a vele egyet nem értők és Európa ellen nem igazolható – hangsúlyozta.
Lerobbant és prosperáló ország
A két kormányfő csörtéje nem meglepő abból a szempontból, hogy a politikusok más oldalról közelítik meg a gazdasági és társadalmi kérdéseket.
Az időszakok összehasonlításakor a legszembetűnőbb különbség az, hogy miközben a kihívások a gazdaságot viszonylag jó állapotban érték a járvány kitörésekor, de még a háború után is, a 2008-as krízis kibontakozásakor Magyarországon már súlyos problémák voltak.
A 2006-os választáson a baloldal eltitkolt költségvetési adatokkal győzött, így a második Gyurcsány-kormány kénytelen volt megszorító politikát alkalmazni már a válság kitörése előtt, az államháztartás hiánya azonban még így is 9,2 százalék lett abban az évben. Az államadósság 2005-öt követően drámai növekedésnek indult, a GDP-arányos 60,5 százalékról 70 százalék felé emelkedett 2008-ra, majd újabb 10 százalékponttal nőtt a következő két évben.
| Gyurcsány Ferenc kormányzása idején Magyarország teljes mértékben kiszolgáltatottá vált a külföldi hitelezőknek, az IMF-nek és a spekulánsoknak, az állam mellett a családok és az az önkormányzatok is devizában adósodtak el – összegezte korábban a Nézőpont Intézet egyik tanulmányában. |
A fentiekkel ellentétben 2020-ban a válság kezelésének jó alapot adott, hogy az államadósságot a 2010-es 80 százalék feletti szintről 65,3 százalékra csökkentették 2019-re, az államháztartás hiánya pedig már hat éve jóval a 3 százalékos maastrichti kritérium alatt volt, így fiskális eszközökkel tompítani lehetett a kedvezőtlen hatásokon. A GDP-arányos államadósság a koronavírus-járvány kitörésének évében ugyan újra 79 százalék fölé ugrott, de 2021-ben már 76,6 százalékot, majd 73,3 százalékot mértek, és várhatóan idén tovább mérséklődik a mutató. Ez utóbbit a jegybank csütörtökön közzétett inflációs jelentésében megerősítette.
Fontos különbség az is, hogy a munkanélküliség a kormány foglalkoztatásösztönző politikája, az egymillió új munkahely megteremtésének végrehajtása eredményeként a járvány kitörésekor mindössze 3,3 százalék volt – azóta is 3-4 százalék körül mozog az adat –, miközben az előző, Gyurcsány–Bajnai-kormányok válságkezelésének következtében 2009-ben 9,7 százalékra ugrott a ráta.
Eltérő nyugdíj- és családpolitika
Az euróválságot a nyugdíjasok is erőteljesen megérezték, hiszen a 2006-os választási győzelem egyik fő „politikai termékét”, a 13. havi nyugdíjat először 80 ezer forintban maximálták, majd fokozatosan megszüntették az újonnan nyugdíjba lépőknek. Végül a Gyurcsány-kormány minisztere, Bajnai Gordon alakított átmeneti kormányt 2009-ben, és bejelentette, hogy nem fizetik ki a 13. havi nyugdíj második felét, majd teljesen megszüntette a járandóságot.
| A negyedik Orbán-kormány a nyugdíjasokkal sokkal gálánsabb volt: a 2020-as válságra reagálva célként tűzte ki, hogy a nyugdíjasok életszínvonala ne csökkenjen, négy ütemben visszavezették a 13. havi nyugdíjat, amely 2024-ben már egy teljes havi plusznyugdíjat tesz ki. Erről csütörtökön a kormányinfón is jelentek meg új hírek, és a CSOK plusz koncepciójáról is elhangzottak újdonságok. |
A családpolitikában is jól körvonalazódnak a különbségek, hiszen miközben a baloldal megszüntette a lakástámogatási rendszert, a jelenlegi kormány a járvány okozta válsághelyzetben Európa legösszetettebb családvédelmi otthonteremtési programját dolgozta ki, és kitartott a családok támogatása mellett azóta is – igaz, kérdés, hogy a háború miatt fokozódó költségvetési nyomás hatására hogyan alakul majd a különféle támogatások – például a CSOK – jövője.
Megszorítások kontra élénkítés
Az előző kormány befagyasztotta a közszféra béreit, megszüntette 13. havi munkabérüket, a személyi jövedelemadó alsó kulcsát 18 százalékról 19 százalékra, a magasabb jövedelműekét 36 százalékról 38 százalékra növelte, megszüntette az adómentes juttatásokat, például az üdülési csekket és az étkezési jegyet – áll az elemzésben.
A mostani kormány ezermilliárdos nagyságrendű forrásokat mozgósított a gazdaság élénkítésére, olcsó hiteleket biztosított a vállalkozásoknak, adómentességet adott a járvány miatt nehéz helyzetbe kerülő cégeknek, átvállalta ideiglenesen a munkások kieső bérének 70 százalékát, továbbá a kritikus időszakban is növelte a minimálbért, illetve a garantált bérminimumot, hitelmoratóriummal segítette a lakosságot és a cégeket, jelentős adókedvezményekben részesítette a fiatalokat.
Önálló döntések születnek
A két kormányfő idejében kardinálisan másképp kezelték-kezelik a kívülről érkező elvárásokat: másfél évtizeddel ezelőtt a válságkezelés a külföldi forgatókönyvekre – elsősorban a Nemzetközi Valutaalapéra és az Európai Bizottságéra – épült, miközben a jelenlegi kormány önállóan dönt, és sok esetben konfrontálódik a nemzetközi szereplőkkel.
A független megközelítés előnye, hogy személyre szabott válaszokat lehet kidolgozni, és gyorsan születnek megoldások, ugyanakkor mára – például az uniós pénzek akadozása miatt – komoly következményei vannak az ország pénzügyi helyzetében.
Segíti a gazdaságot a külföldi működő tőke érkezése, a magas beruházási ráta és a gazdasági kapcsolatok diverzifikálása, ugyanakkor a válságkezelés eredményességét – egy folyamatban lévő válságról lévén szó – végső soron utólag lehet teljes objektivitással megítélni. Ez még a jövő kérdése.
