A magyar munkaerőpiacot továbbra is magas foglalkoztatás jellemzi – vélekedett Regős Gábor, a Makronóm Intézet vezető közgazdásza a pénteki adatok alapján. Szerinte a havi adatok mellett érdemes hosszabb távra is kitekinteni, kérdés, mennyire tartós trend, hogy mintegy 20 ezer fővel csökkent a havi alapú foglalkoztatás, miközben a munkanélküliségi ráta 0,1 százalékkal emelkedett.
Fotó: Shutterstock
Megjelentek az ukrán menekültek a magyar munkaerőpiacon
Regős úgy véli: a hosszabb távú folyamatok alapján a foglalkoztatás magas, a koronavírus-járvány előttit is meghaladó szinten stagnál, míg éves alapon egy kisebb, 20 ezer fő alatti növekedés figyelhető meg. A munkanélküliségi ráta ugyanakkor kismértékben nő. Az utóbbi a magas szinten stagnáló vagy minimálisan bővülő foglalkoztatással kiegészülve első ránézésre ellentmondásnak tűnhet, de fokozódó aktivitásra utal – így gondolja a szakember.
Mindezt a magasabb megélhetési költségek, illetve az Ukrajnából menekültek munkaerőpiaci megjelenése okozhatja.
Hozzátette:
összességében az adatokból is az látszik, hogy a foglalkoztatás további növelése nem egyszerű feladat
– pedig tartalékok még vannak a magyar gazdaságban. Ezt támasztja alá az is, hogy a 4,2 százalékos munkanélküliségi ráta, bár az uniós 6,0 százaléknál jóval kedvezőbb, de a régiós országoknál több esetben láthatunk ennél jobb értéket (Csehország 2,9, Lengyelország 2,8 százalék). A meglévő munkaerőpiaci tartalék aktivizálásához azonban aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök alkalmazására lesz szükség – nyomatékosította.
Féltek a munkaerőhiánytól a vállalatok
A Makronóm Intézet vezető közgazdásza úgy fogalmazott: az elmúlt időszak két gazdasági válságát (koronavírus, energia) a hazai jó állapotban élte túl. Ennek magyarázata az üres álláshelyek magas aránya, illetve a vállalatok munkaerőhiánytól való félelme: sok esetben inkább megtartották a munkaerőt, mert féltek, hogy nem találnak helyette másikat.
Az idei kilátásokról kifejtette: a foglalkoztatás itthon enyhén bővülhet.
„A recesszióból való kikerüléssel a munkaerő iránti kereslet élénkülhet, amelyet a nagyvállalati beruházások is támogathatnak. A kérdés inkább a kínálati oldal lesz: mennyire sikerül az új álláshelyeket a munkaerő-tartalékból betölteni, mennyire szívják el egymástól a cégek a munkaerőt, vagy mennyire lesz szükség külföldiek foglalkoztatására?”
A szakember rámutatott: a bérszínvonal emelése abból a szempontból is fontos lenne, hogy a munkaerő külföldre áramlása lassuljon, illetve visszaforduljon.
A Covid alatti mérséklődést követően a külföldi munkavállalás ismét erősödött – novemberben 13 ezer fővel voltak többen az itthon élő, de külföldön dolgozók, mint egy évvel korábban.
Az idei év egészét tekintve a Makronóm becslése szerint a munkanélküliségi ráta 3,8 százalékra csökkenhet.
Csúcson a foglalkoztatottság
A szeptember–novemberi időszakban továbbra is csúcson állt a foglalkoztatottság:
- a hazai elsődleges munkaerőpiacon 34 ezer új munkahely jött létre az előző év azonos időszakához képest,
- a közfoglalkoztatottak száma 6 ezerrel csökkent,
- a külföldre ingázók pedig 13 ezerrel voltak többen, így
- a legutolsó háromhavi átlag alapján a gazdaság teljes foglalkoztatotti létszáma 4 millió 755 ezer volt.
A bejelentett betöltetlen álláshelyek száma az ősz zárásakor 85 ezer volt az előző hónap végén nyilvántartott 78 ezer után, vagyis tovább emelkedett a munkaerőpiaci feszesség is – közölte Horváth András, az MBH Bank Nyrt. Elemzési Centrumának vezető elemzője az adatokra reagálva.
Kiemelte: a foglalkoztatási ráta még mindig historikusan magas, a legutolsó negyedévben a 15–64 éves népesség 75,0 százaléka dolgozott a megelőző negyedév 74,7 százalékos, illetve az előző év azonos időszakában mért 74,6 százalékos szintjével összevetve.
Az elemző szerint a következő hónapokban a továbbra is minimálisan a 4 százalékos szint körül ingadozhat.
A munkaerőpiacon aktívak között közel teljes a foglalkoztatás.
Horváth András aláhúzta: érdemes megjegyezni, hogy a munkaerőpiacok reakcióideje kifejezetten lassú, a célzott változások akár 12-15 hónapos késéssel jelenhetnek meg a munkaerő iránti keresletben, így nehéz eltalálni a ciklus megfelelő szakaszát a monetáris politikai eszköztárral.
