Kitörési lehetőséget jelenthet Magyarországnak a kínai tőke – VG Podcast

„Sosem önmagukban, hanem komplexen kell értelmezni a betelepülő ipari egységeket, nem csak úgy, hogy még egy összeszerelőüzem lesz-e belőlük” – mondta Világgazdaság makrogazdasági podcastsorozata, a Bruttó legújabb adásában Molnár Dániel, a Makronóm Intézet szenior makrogazdasági elemzője, akivel a tavalyi negyedik negyedéves GDP-adatok mellett a német és kínai növekedési problémákról beszélgettünk. 

Nem a szerződések a legfontosabbak a kínai–magyar kapcsolatokban

A szakértő szerint idejétmúlt a mosolygörbének nevezett közgazdasági tétel, amely alapján a hazai kritikusok rendre bírálják a kormányzat iparpolitikáját vagy éppen az akkumulátorgyárakat, amiért azok alacsony hozzáadott értékkel bírnak. 

A globalizáció hozadéka, hogy hosszúra nyúltak a termelési láncok, így ott mutatják ki a profitot, ahol éppen akarják, ezért szerinte azt kellene nézni, hogy hol vannak a munkahelyek. Ahol ugyanis ezek a munkahelyek létrejönnek, ott van a tényleges hozzáadott érték is.

A Makronóm Intézet elemzője beszélt a kínai–magyar kapcsolatok alakulásáról is. Úgy véli, kevéssé fontosak a szerződések, nagyobb jelentősége van a baráti kapcsolatoknak, amelyeket régóta épít ki a magyar kormány Pekinggel, ezért Kína partnernek tekint bennünket. A legfontosabb versenyelőnyünk az alacsony munkaerőköltség mellett, hogy az Európai Unió tagjai vagyunk, rajtunk keresztül tudják elérni a gazdag nyugat-európai országokat.

Kitörési lehetőség lehet Magyarországnak a kínai tőke

Úgy látja, a távol-keleti ország is rádöbbent arra, hogy elérte a növekedési modelljének korlátait, ezért egyre inkább próbál az intenzív növekedésre átállni, tehát a nagyobb mennyiség helyett a magasabb minőségre törekszik.

– vélekedik az elemző, hozzátéve, hogy a kínaiak nemcsak összeszerelő-egységeket hoznak hazánkba, hanem kutatás-fejlesztési tevékenységet is, ráadásul folyamatosan keresik az együttműködést a hazai egyetemekkel. Másrészről a termeléshez kapcsolódnak szolgáltatások is. Ha idejön egy ipari kapacitás, akkor lehet, az alapanyagot külföldről hozzák, miközben a szolgáltatásokat helyben veszik igénybe. Ez egyébként a korábbi adatokból is kitűnik: hiába volt kormányzati cél az ipar súlyának emelése, nem jött össze, miután a befektetések részben a szolgáltatószektorban csapódtak el.

A német gazdaság kapcsán Molnár Dániel rámutatott, hogy ugyan a hivatalos kormányzati cél az 1 százalékos növekedés, a vállalatvezetők továbbra sem optimisták, és nem véletlenül. Egyelőre nyoma sincs annak, hogy bármilyen lépéseket tenne a berlini kabinet a magas energiaárak, vagy az adminisztratív befektetői terhek enyhítésére. Úgy látja, ha ezeket a kormánykoalíció nem teszi meg, akkor magától a német ipar helyzete sem fog rendeződni. 

– jelentette ki. A Makronóm elemzője emlékeztetett rá, hogy a világ vezető napelemgyártói korábban német cégek voltak, csakhogy jött a pénzügyi válság és nehéz helyzetbe kerültek, majd a költségvetési helyzet miatt fel sem merült a kimentésük. „Ezzel szemben Kína kapott az alkalmon és felvásárolta a technológiát, így most ott tartunk, hogy a kínaiaké a vezető napelemgyártó szerep. Európa és a német gyárak pedig le van maradva” – magyarázta.

A teljes adás itt hallgatható meg: