„Kritikusaink szerint a 2010-es évek konjunktúrahullámát könnyű volt meglovagolni. 2008-ban a baloldal által meggyengített országot leterítette egy globális pénzügyi válság, 2010 után megerősödve, mi mégis haza tudtuk küldeni az IMF-et” – írta véleménycikkében Nagy Márton a Magyar Nemzetben.
A nemzetgazdasági miniszter megfogalmazása szerint míg markáns különbség, hogy míg 2008–2012 között „csak” egy gazdasági eredetű válságot kellett a gazdaságpolitikusoknak kezelniük,
az elmúlt években azonban száz éve nem látott külső sokkok gazdaságromboló hatásait kellett megoldaniuk, megvédve a magyar családokat és a magyar gazdaságot.
„Bár nem kis teljesítmény, de amíg egy bankválság kiváltó okát képesek voltunk megszüntetni és a járvány gazdasági hatásait is megszelídítettük, addig esőt fakasztani vagy békét teremteni nem voltunk képesek, márpedig ilyen egzisztenciális fenyegetésekkel szemben kell védenünk az országot. Talán így már érezzük, milyen komoly gazdaságtörténeti teljesítmény, hogy 2024-ben a gazdaságunk épp ugrani készül” – írta.
„2024-re talpraállást ígértünk, és óriási teljesítmény, hogy a meccs első negyedében nyerésre állunk.
Idén ismét az EU-átlagát 1,5-2 százalékponttal meghaladó ütemben nőhet a magyar gazdaság, és ahogyan 2010 óta szinte minden évben, a következő években is növekedési többletünk lesz az unióval szemben. Ezt megerősíteni látszik, hogy 2024 első negyedévében Magyarországon nőtt az egyik leggyorsabb ütemben a gazdaság az unióban: éves alapon az első harmadba, negyedéves alapon akár a dobogóra is felférhetünk” – fogalmazott.
A politikus azt írta, hogy a növekedés helyreállásához először az inflációt kellett leküzdeni, „egy ilyen jelentős mértékű árrobbanás ilyen gyorsaságú leszorítására kevés példát találni, ráadásul úgy, hogy amögött elsősorban külső, kezelhetetlen tényezők álltak”. „Az árnövekedést a járvány indította el, az aszály gyorsította és a háborús gazdasági hatások (elsősorban az energiaválság) szabadították el” – foglalta össze.
Nagy Márton szerint a költségvetés hiányát tovább kell csökkenteni, de „növekedésbarát módon”, megszorítások nélkül. Hozzátette, hogy a magyar családok válságból fakadó túlzott óvatossága idén lassan, de oldódni kezdett. A kiskereskedelmi forgalom a 7,9 százalékos tavalyi csökkenés után márciusban már 4,2 százalékkal nőtt, a reálbérek a tavalyi éves 2,9 százalékos csökkenés után mintegy tíz százalékkal emelkedtek. Megindult a belföldi vendégéjszakák számának emelkedése is, ahol a 2023-as 4,3 százalékos esés után márciusban 19,4 százalékos ugrást tapasztaltunk, az új lakossági hitelszerződések értéke pedig 31,5 százalékos zuhanás után idén 57,1 százalékkal lőtt ki.
A miniszter szerint a vállalatok talpra állasának egyik jele, hogy külkereskedelmi egyenlegünk rekordmagasra nőtt az első negyedévben, az ipar belföldi értékesítési volumenében gyors javulás kezdődött a tavalyi utolsó negyedévben, elsőként a belföldi piac vesz fel egyre több hazai terméket, a háború elmúltával azonban a külpiacokon is gyors lenne a javulás. Az exportaktivitás csökkenése minden régiós országot sújt, e helyzetnek viszont hamarosan véget vethet a várva várt német talpraállás (az év eleje óta javulnak a német vállalatok várakozásai az Ifo hangulatindexek alapján). Kockázatot jelent, hogy az elnökválasztási kampány finisében az USA extrém büntetővámokkal kíván csapást mérni Kínára és a globális kereskedelemre – előbbi nem fog sikerülni, utóbbit, reméljük, az európai reakciók is jó irányba befolyásolják majd.
Ígéretünknek megfelelően 2024-ben újraindítjuk a gazdaságot, 2025-ben pedig gyorsítás következik, de a háború befejezésén is múlik, hogy a hármasból mikor tudunk majd feljebb kapcsolni magasabb fokozatba
– fogalmazott.
Hozzátette, hogy átmeneti zavarai mellett a növekedést támogató további öt tényező már teljesült: a fogyasztás helyreáll, a beruházási aktivitás újraindul, a munkaerőpiacra folyamatosan új belépők érkeznek, az ikerdeficit már nem lékeli a gazdaságot, a hitelpiac pedig magára talált. A belső tényezők rendben vannak, ismét saját erőnkből haladunk, sajnálatos módon háborús és uniós ellenszélben.
