Páratlan mértékben nő a magyarországi megújuló alapú energiatermelés, és lejtőn a hazai szén-dioxid-kibocsátás is. Ám az energiarendszer átalakulása, ennek részeként az áramtárolás égető igénye olyan költségű fejlesztéseket követel hazai és uniós szinten is, amelyek kockáztatják a versenyképességet – egyebek között e kérdéskört részletezte Lantos Csaba energiaügyi miniszter nagyvállalati vezetők előtt a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara rendezvényén.
A miniszter úgy látja, hogy kijózanodásra, reális zöld alternatívára van szükség az európai és a hazai versenyképesség érdekében. Érvelését számokkal is alátámasztotta. Míg például a párizsi klímacsúcson megfogalmazott cél szerint az átlaghőmérséklet növekedése 2030-ig nem haladhatja meg a 2 Celsius-fokot, már tavaly 1,6 foknál tartottunk. Pedig soha annyi zöldenergiát nem termeltek a világon, mint 2024-ben.
Magyarország eredményei jogos büszkeségre adnak okot, de érdemes az európai erőfeszítéseket azok tényleges súlyát figyelembe véve mérlegelni. A magyar vállalás szerint az üvegházhatású gázok (ÜHG) 1990-es kibocsátási szintjét 2030-ra megfelezzük. Már tavalyelőtt bruttó 43 százaléknál tartottunk – körülbelül, mint Svédország –, az arány pedig 48 százalék, ha figyelembe vesszük a szén-dioxid-elnyelést is.
Ugyanakkor az Európai Unió a globális ÜHG-kibocsátásnak csak a 7 százalékáért felel, Magyarország pedig mindössze a 0,15 százalékáért. Ez utóbbi pedig 0,1 százalékra esik, ha elérjük az 50 százalékos csökkenést. Vagyis – mutatott rá a miniszter – az uniós és a magyarországi eredmények vajmi keveset számítanak a fő kibocsátók, vagyis az USA, Kína, India és Délkelet-Ázsia intézkedései nélkül. Az viszont biztosan látszik, hogy közben leromlott Európa versenyképessége. Tehát Green Deal után New Deal kell, e fordulat mellett érveltünk az uniós elnökségi félévben, nem is hiábavalóan.
A fő globális trend az, hogy lejövünk a fosszilis alapú energiatermelésről. Ám miközben a fosszilisek aránya a globális energiamixben jelenleg 60 százalék feletti, addig a hazai beépített naperőmű-kapacitások 7550 megawattnál (MW) tartanak. Nagyságukat jól szemlélteti, hogy megközelítik a hazai villamosenergia-rendszer (VER) január 20-i, 7663 megawattos rekordterhelését. Az persze nem állítható, hogy adott esetben a naperőműparkunk egymaga is elláthatná az országot. Erre csak abban a szélső esetben lenne mód, ha éppen akkor lenne nagy a rendszerterhelés, amikor az egyébként 15-17 százalékban rendelkezésre álló naperőművek is mind csúcsra termelnek.
A magyarországi naperőműpark néhány nagy naperőműből, ipari üzemek tetejére szerelt, vezérlőkkel szabályzott, úgynevezett SCTE naperőművekből, és közel 300 ezer háztartási méretű kiserőműből (HMKE) áll. Ez utóbbiakból 250 ezret háztartások üzemeltetnek, vagyis
a hazai családi házaknak körülbelül a 10 százalékán van napelem.
„Csakhogy úgy termel ez a 300 ezer kis naperőmű, hogy arról nem tudunk semmit” – mutatott rá a nehézségre Lantos Csaba. Ezekkel együtt hazai VER teljes beépített kapacitása mintegy 15 ezer megawatt.
És ez csak az év eleji állapot. Már kint van további 6 gigawattnyi naperőműre vonatkozó engedély, és ebben még nincsenek benne a HMKE-k. A szaktárca a tavalyi törvénymódosítással ezért teremtette meg a kiserőművi termelés mérhetővé tételének jogszabályi alapjait, ezért kéri az üzemeltetők együttműködését az adatgyűjtésben.
Azért baj, hogy nem látunk rá a naperőművek várható termelésére, mert az esetenként pont akkor lendül be, amikor nincs rá szükség. Ilyenre tavaly háromszor is volt kirívó példa. Bár ekkor a hazai VER-ből 2600 megawatt teljesítménnyel zajlott az export, a kivitel az érintett órában –36 eurós megawattóránkénti áron történt, vagyis a termelő ennyit fizetett azért, hogy vigyék az áruját. (A magyar áramtőzsdén, a HUPX-en jelenleg órás elszámolással folyik a kereskedés, márciusban megjelennek a negyedórás termékek is.) A tendencia pedig romlást mutat: míg az áram hazai ára
Nulla vagy negatív áramár mellett termelni ugyanakkora hiba, mint elő sem állítani az egyébként olcsón hozzáférhető, karbonsemleges villamos energiát. Az egyik megoldás az – mutatott rá Lantos Csaba –, hogy az éppen feleslegben rendelkezésre árammal töltsük az elektromos járműveket.
A múlt év végén már több mint 70 ezer e-autó volt Magyarországon forgalomban.
Együttes áramfogyasztásuk 2,8 százalékkal nőtt a 2023-as értékhez képest úgy, hogy abba nem számít bele az SCTE-kről és a HMKE-ekről vételezett villamos energia. Egy vállalatvezetőnek válaszolva azonban a miniszter nem tartott esélyesnek egy olyan szabályozói változást, amely lehetővé tenné az otthoni akkumulátortöltés céges költségként való elszámolását. Aligha lenne ugyanis rá igény. Amíg ugyanis rezsicsökkentett áron kilowattóránként bruttó 36 forintba kerül a villamos energia, és az átlagfogyasztást meghaladva is csak 70 forint a háztartások tarifája, addig az autótulajdonos által elszámolható piaci ár 100-200 forint, vagy még magasabb lenne.
Ugyanakkor a hazai nyilvános töltők átlagos kihasználtsága 2,5 százalékos. Bár az országban 2800 ilyen berendezés működik, ezek zöme kis teljesítményű, és mintegy felük a fővárosban és Pest megyében található. A nagyvárosokban és autópályák mentén a korábbi támogatási programok jóvoltából megfelelő sűrűségű hálózat épül ki. Egy tavaly novemberben megjelent tender célja a vidéki töltősivatagok felszámolása, az országos lefedettség megteremtése.
„Mély meggyőződésemmé vált, hogy a következő évtized az ipari méretekben történő energiatárolásról szól” – jelentette ki a miniszter. Az egyik út a szivattyús-tározós erőművek (SZET) építése. A 300 megawattos szlovéniai létesítmény van, hogy naponta háromszor leengedi a turbinán a felső tározóba felszivattyúzott, teljes vízmennyiséget. Svájcban 8 SZET elégíti ki a helyi áramigény 65 százalékát. A hazai tervekről Lantos Csaba a Világgazdaságnak nemrég adott interjújában elmondta, hogy egy 600 megawattos nagy létesítmény mellett legfeljebb 100 megawattos kisebbek telepítésének lehetőségét is mérlegeli a minisztérium.
Jelenleg több mint 21 ezer hazai háztartás telepít akkumulátoros napelemrendszert. Az országban 55 megawattnyi ipari energiatároló működik, ezzel az erre az évre tervezett duplázást már tavaly megugrottuk, 2026 végére közel 500 megawattnyi lehet belőlük.
E téren előny kovácsolható abból, hogy az áramhálózatokon a naperőműveket csatlakoztató pontok a naperőművek szakaszos termelése miatt átlagosan csak 15 százalékban vannak kihasználva.
A miniszter szerint arra kell ösztönözi a fejlesztéseket tervezőket, hogy ezeken a pontokon telepítsenek akkumulátort vagy gázmotort.
A minisztérium kérésére a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal az egymásra találást megkönnyítendő egy oldalon tünteti fel ezeket a lehetséges csatlakozási pontokat.
Hidrogénben is lehet áramot tárolni, de a mainál olcsóbb technológiára van szükség. Bár már működik három zöldhidrogén-termelő üzem az országban, amíg e gáz előállítási önköltsége a mostani 9-10 euróról nem esik 2-3 euróra, addig a gyártása támogatásra szorul. Egyelőre műszaki nehézséget okoz az erősen korrodáló anyag acéltartályban történő tárolása is.
Van Magyarországnak másfajta akkumulátora is, ezek a földalatti gáztárolói. Szerepüket a miniszter a következő számokkal szemléltette:
„ez a mi akkumulátorunk, de kellenek hozzá az MVM által felépítendő kombinált ciklusú gázerőművek is” – mutatott rá Lantos Csaba.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.