Negatív árak a magyar áramtőzsdén: valódi hír vagy csak kacsa?

A iránt érdeklődő befektetők két állatot már jól ismernek: a bivalyt (emelkedő árak) és a medvét (zuhanó árak). Az elektromos áram piacát figyelők most ismerkednek egy harmadik állattal: ő a kacsa, pontosabban a kacsagörbe. Ez a rövid írás azt fogja bemutatni, miért jelent meg a kacsa az áramkereskedők egyébként kifinomult szótárában, és mit lehetne tenni azért, hogy a görbe minél hamarabb kisimuljon.

Először is, itt egy klasszikus kacsagörbe augusztus 12-ről:

A hajnali órákban és este drága az áram (a kacsa farka és feje), majd napközben, amit régen csúcsidőszaknak hívtunk, az ár „beszakad”, és órákon keresztül nulla vagy nulla közelében kereskedik (a kacsa hasa). Magyarországon a történelmi mélypont (eddig) július 2., 15.00 óra volt: ekkor már mínusz 500 euró/megawattóra (MWh) volt az elektromos áram ára a tőzsdén (HUPX). 

De miért állt a feje tetejére a világ? Mint korábban már megírtam, Magyarországon torz a megújuló áramtermelés belső struktúrája. A beépített napelemek kapacitása egyedül nagyobb ma, mint az összes többi megújuló (szél, biomassza stb) együtt. A napelem erősen időjárásfüggő: ha süt a nap (mint július 2-án kora délután), de nincs fogyasztás (vasárnap volt), akkor egyszerűen az eladási oldal (termelő) olyan sok áramot szeretne eladni, amennyit a keresleti oldal (felhasználó) egyszerűen már nem tud átvenni. Ebből lesz a kacsa hasa (nulla közeli árak), valamint extrém esetben a negatív elszámolóár (július 2). Minél több napelem van egy országban, annál valószínűbb, hogy a napsütéses órákban a kacsa hasa egyre tovább marad a nulla elszámolóár közelében.

Miért veszélyes a kacsagörbe?

A befektetők piaci árakból számolják ki, hogy egy adott erőmű vagy távvezeték megépítése jó üzlet-e vagy sem. A „legtisztább” az áramtőzsdék naponta kiadott elszámolóára: ezt egy komplikált, de előre rögzített algoritmus alapján kalkulálják és teszik közzé. Ha néhány órában az ár nulla, vagy esetleg negatív (a kacsa hasa), akkor ezek az olcsó órák „lehúzzák” a napi átlagot. Csúnya kereskedői kifejezéssel: ha süt a nap (mindegy, hogy télen vagy nyáron), akkor negatívba fordulhat a zsinór – csúcspread (azaz, olcsóbb a nappali csúcsáram, mint a huszonnégy órás zsinór). 

Ez egy önmagát erősítő, negatív spirál: ahogy maradnak el az alaperőművi beruházások, úgy lesz egyre drágább a hajnali és éjszakai áram (a kacsa farka és feje), de a kacsa hasa a napsütéses órákban továbbra is ott marad a nulla közelében, ami eltorzítja a napi átlagot: a lehetséges befektetők továbbra sem fognak új alaperőműveket, távvezetékeket stb. finanszírozni, mert „nem jön ki a matek”, a huszonnégy óra átlagára.

Hogyan lehetne ezt a kacsagörbét valahogy kiegyenesíteni? Itt igazi csapatmunkára van szükség a kormánytól kezdve a szabályozó testületeken keresztül egészen az utolsó fogyasztóig. A legfontosabb lépések, nem fontossági sorrend szerint, a következők.

1. A szélerőmű-építések engedélyezését fel kell gyorsítani. Hajnalban és este a szél fújhat, amikor a nap még/már nem süt. A kormány már tavasszal bejelentette, hogy a szélerőművek telepítésére vonatkozó korlátozások változni fognak, de a konkrét szabályok még mindig hiányoznak. Valamint támogatni kell a nem időjárásfüggő megújuló termelőket (klasszikus példa a biomassza-erőmű).
2. Nagy ipari felhasználók (mint például az akkumulátorgyárak) csak akkor telepíthetnek ipari napelemparkot, ha ahhoz építenek kereskedelmi alapon megtérülő tárolókat is. Itt a tároló szót a legkreatívabb módon kell értelmezni: ha a napelemből megtermelt áramot még mindig túl drága letárolni, akkor az ipari fogyasztó termeljen a saját gyárában később felhasználható gőzt, vagy meleg vizet: mindegy, milyen formában, csak valamilyen formában energiát tároljon a nem napsütéses órákra.
3. Lakossági fogyasztók kapjanak távmérőket, amelyekkel mozgathatják a fogyasztásuk egy részét (villanybojler használata, elektromos autó töltése stb.) a drága óráktól (a kacsa farkától és a fejétől) az olcsó, vagy ingyenes órák (kacsa hasa) felé. Ez lenne a korábban már beharangozott dinamikus árképzés.
4. Az energiaszabályozók gondolják újra a különböző villanytarifákat. A fenti kacsagörbe története azt mutatja, hogy az olcsó éjszakai áram felett mintha eljárt volna az idő: hajnalban és este egyre gyakrabban drágább az áram, mint napközben. Az egyetemes szolgáltatói tarifákat hozzá kell igazítani a napelemek rohamos elterjedése miatt megváltozott magyar áramtermelési valósághoz.

Röviden összefoglalva, a kacsagörbe a 2020-ban beindult napelem-telepítési láz egyik sajnálatos mellékhatása.  

Ezért lenne fontos a kacsagörbét minél hamarabb valahogy megszelídíteni: akár szabályozási döntésekkel (alternatív megújulóenergia-források támogatása, valamint az éjszakai fogyasztói tarifa átgondolása), akár az ipari és lakossági fogyasztókkal együttműködve (okosmérő, dinamikus árképzés és kötelező energiatárolás az ipari fogyasztóknál). Reméljük, hamarosan kiderül, hogy a kacsagörbéről szóló hír csak egy újságírói kacsa volt.

 A cikket Balogh József energiapiaci szakértő írta.