Hogyan működik együtt a védelmi és civil innovációs ökoszisztéma? (x)

Az új technológiák megjelenése a védelemi politikában kulcsfontosságúak. A kreatív és felforgató ötletek versenyelőnyt jelenthetnek Magyarország számára. A Védelmi Innovációs Kutatóintézet (VIKI) célja, hogy ösztönözze az innovátorokat, és kettős felhasználású termékeikkel, szolgáltatásaikkal fejlesszék a védelmi innovációs ökoszisztémát hazánkban. A védelmi és civil szféra együttműködéséről a VIKI tudományos főtanácsadóját és az NKE egyetemi docensét, Kaiser Ferencet kérdeztük.

Hogyan látja a védelmi innováció és a civil iparágak közötti kapcsolatot? Mennyire van átjárás a fejlesztések között?

Napjainkban a biztonsági környezet rendkívül gyorsan változik, gyakran előre nem látható, legalábbis nem megjósolható irányba, illetve trendek mentén. Az információ technológia, a mesterséges intelligencia és a biotechnológia forradalma is döbbenetes sebességgel zajlik, ma már olyan eredmények és képességek birtokában vagyunk, amit öt, vagy tíz éve csak a tudományos fantasztikus irodalomban mertek leírni. A legtöbb technológia kettős felhasználású, azaz a polgári életben ugyanúgy megvan a maga helye és szerepe, piacai sikere, mint a fegyveres erőknél, azaz a védelmi szférában. Egy jelenleg zajló fejlesztésnél így nem látható pontosan előre, hogy mire is lesz használható a végtermék. Ha megnézzük napjaink fegyveres konfliktusait, főleg az orosz-ukrán háborút, illetve az Izrael és a „Nyugat”, illetve az Irán és „helyettesei” között zajló küzdelmet, akkor is jól látható, hogy milyen egyszerű az átjárás a katonai és a civil célú felhasználás között. Éppen ezért nálunk, Magyarországon is kiemelt figyelmet kell szentelni a polgári célú fejlesztéseknek, mert sohasem lehet tudni, hogy jövőre, akár egy-két éven belül, nem lesz-e rájuk szüksége a Magyar Honvédségnek. A védelmi innovációnak persze megrendelőként is meg kell jelennie ebben a kapcsolatban, igényeket kell megfogalmazni a civil iparágak számára, de ez nem egyoldalú folyamat, hiszen a polgári felhasználásra tervezett és gyártott eszközök egy részét maguk a gyártók kell, hogy felajánlják a fegyveres erők, de legalább is a védelmi innovációval foglalkozó szereplők számára, hogy lehetséges-e, hatékony lehet-e azok katonai célú felhasználása. A védelmi innovációnak, a Magyar Honvédségnek ez diverzifikációt jelenthet, stabilabb ellátási lehetőségeket, egyfajta több lábon állást, az ipari szereplőknek, a magyar cégeknek pedig további piaci lehetőségeket nyithat meg. 

Hogyan lehet erősíteni a védelmi és civil ipar közötti kapcsolatot, hogy a technológiai innovációk mindkét területen gyorsabban beépüljenek?

Meghatározó a folyamatos kapcsolattartás, kommunikáció a felek között. Ismerniük kell egymást a szereplőknek, tudni melyek a másik képességei, lehetőségei, igényei, pénzügyi háttere, üzleti céljai stb. Fontos az első kapcsolat, a jó benyomás, aminek megfelelő fórumai lehetnek a VIKI által szervezett rendezvények, konferenciák, workshopok. A VIKI mellett ebben kulcsszerepet kell, hogy játsszon egy sor másik nemzeti ügynökség és szervezet is, amelyekkel a VIKI aktívan együttműködik. Fontos közvetítők lehetnek az egyetemeink is, amelyeknek mindkét féllel vannak kapcsolatai, így indirekt módon ők is összekapcsolhatják a szereplőket. 

Mit gondol, miért fontos, hogy a kutatás-fejlesztés és az ipar szorosan együttműködjön a védelmi szektorban? Milyen akadályok állnak ennek útjában?

A jó együttműködés mindennek az alapja. Javítja a költséghatékonyságot, gyorsítja a folyamatokat. Napjainkban borzasztó gyors a fejlődés, és mind hazai, de különösen nemzetközi viszonylatban óriási a verseny. Aki lépéselőnybe kerül, az nagyobb valószínűséggel tudja jobb áron értékesíteni a termékeit, azaz hasznot, profitot realizálhat. Ugyanakkor a kutatásfejlesztés nem önmagában álló valami, annak igazodni kell a piaci szereplőkhöz. Nyilván azt szeretnénk, hogy jó magyar ötletekből hazai cégek állítsanak elő versenyképes termékeket, olyanokat, amelyek a nemzetközi piacon is értékesíthetők. Ehhez viszont ismernünk kell a magyar szereplők képességeit és lehetőségeit. Az egész alapja a bizalom, hiszen olyan kritikus információkat kell megosztanunk egymással, amelyek sérülése, illetéktelen kezekbe kerülése komoly versenyhátrányt okozhat. Ez a legnagyobb nehézség, megteremteni és fenntartani a bizalmat. Gondot okoz az is, hogy főleg a kisebb cégekkel nincs is érdemi kapcsolat, azaz nem tudjuk, hogy kik ők és miben lehetne számítani rájuk. 

Hogyan kapcsolódik egymáshoz a védelmi kutatás és az innováció?

Tudnunk kell, hogy mire lesz szüksége a Magyar Honvédségnek a jövőben, hogy sikerrel megállja a helyét. Mindenképpen óriási kihívás ennek a kérdésnek a megválaszolása. Ha belegondolunk abba, hogy milyenek voltak a fegyveres konfliktusok bő harminc éve, illetve milyenek most, akkor jól látható mekkora nehézségekkel jár annak „megtippelése”, hogy mire lesz szüksége a katonáinknak húsz-harminc év múlva. Mik lesznek azok az eszközök, amelyek beválnak tíz-húsz év múlva. Ha csak az Interneten szabadon elérhető irodalmat futjuk át, amely a jövő háborújával, hadműveleti környezetével, illetve fegyverrendszereivel foglalkozik, az is hatalmas mennyiségű olvasnivaló. A védelmi kutatásnak ugyanakkor irányt kell mutatnia, úgy a honvédelmi vezetésnek, mint az ipari innovációnak és az iparági szereplőknek. Előre kell látnunk a várható trendeket, megrendelőként jeleznünk kell a várható igényeket. Óriási felelősség ez, hiszen ha „nagyon mellélövünk” annak az árát a katonáink, illetve hazánk biztonsága fizetheti meg. 

Melyek a modern hadszíntér legnagyobb kihívásai az innováció szempontjából?

Röviden minden. Nincsenek univerzális tapasztalatok, minden fegyveres konfliktus más. Egész másként néznek ki az afrikai alacsony intenzitású polgárháborúk, amelyeket rosszul működő, diszfunkcionális államokban hadúri milíciák, terrorcsoportok és különféle gerillamozgalmak vívnak egymással, mint egy olyan magas intenzitású konfliktus, mint a most már három éve zajló orosz–ukrán háború. Ki látta előre, mondjuk húsz éve, hogy 2022 februárjában Oroszország átfogó inváziót indít Ukrajna ellen, vagy a Hamász 2023. októberi terrortámadását Izrael ellen? Olyan műveleti környezetre kell felkészülnünk most, amit még nem látunk előre. Természetesen kiindulási alapnak ott vannak napjaink fegyveres küzdelmei, ám az ezekből levonható tapasztalatok nem univerzálisak, minél nagyobb távolsága nézünk előre annál kevésbé pontosak. Egyszerre kell képesnek lenni már a ma haderőinek is akár egy magas intenzitású, hagyományos háborúban, akár egy alacsony intenzitású konfliktusban helytállniuk. Ki látta előre az FPV drónok hihetetlen elterjedését a modern harcmezőn, mondjuk akárcsak öt éve? Most újra mindenki „tyúkketrecben”, azaz kiegészítő védelemben gondolkodik, mint a szovjetek a második világháborúban, Berlin ostroma idején. Néha az egyszer bevált megoldások – évtizedekkel később – újra sikeresek lehetnek. Gerilla/felkelő mozgalmak tettek szert olyan precíziós fegyverrendszerekre, mint a hajó elleni robotrepülőgépek, ballisztikus rakéták, már ha vannak olyan állami „szponzorjaik”, mint az Iráni Iszlám köztársaság. A jemeni húszik, vagy a libanoni Hezbollah olyan képességekkel rendelkeznek, amelyeket korábban csak államok birtokoltak. Csak az ellen tudunk védekezni, amit már ismerünk, márpedig a kettős felhasználású technológiák forradalma miatt jó eséllyel már tíz év múlva hatalmas változások várhatók a harcmezőn. Fel kellene készülnünk a megjósolhatatlanra.

Miért csatlakozott a VIKI-hez?

Dr. Németh Gergelyt több mint húsz éve ismerem. Tancsoportvezető tanára voltam – még a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen – 2002 és 2007 között. Nálam írta az első TDK-ját, a bizottság tagjaként ott voltam a doktori védésén is. Egykori tanáraként – bármilyen csekély szerepem is volt benne – számomra is pozitív visszajelzés az a komoly szakmai siker, amit elért. Amikor még a tavalyi év őszén megkeresett, hogy felvenne a VIKI-be szakértőnek, nem mondtam azonnal igent. A feladat nagyon tetszett. A jövő biztonsági trendjeinek, várható globális biztonsági környezetének és a jövő háborújának, hadműveleti környezetének előrejelzése egyetemi oktatóként is feladatom, illeszkedik tudományos és kutatási tevékenységemhez. Egyértelmű, hogy az innováció és a kutatás keresztmetszete olyan terület, amelyből tudományosan és oktatóként is sokat profitálhatok. A magyar honvédelem ügye iránt elkötelezett, illetve ezen a területen közel huszonöt éve oktató szakemberként azt is komoly lehetőségként éltem meg, hogy visszaadhatok valamit abból a szeretetből és törődésből, amelyet ettől a nagy családtól, a magyar védelmi szférától és főleg a Honvédségtől kaptam az elmúlt negyedszázadban. A kérdés inkább az volt, hogy belefér-e ez a munka az időbe, tisztességesen eleget tudok-e tenni a kötelezettségeimnek, illetve ténylegesen segítségére tudok-e lenni a Kutatóintézetnek, illetve közvetlen főnökömnek, Mészáros Gábor kutatási igazgató úrnak. A végső döntést a családdal, főleg a feleségemmel egyeztetve hoztam meg, hiszen azt az extra munkát, időt, amit ez a megtisztelő feladat megkíván, elsősorban tőlük vonom el.