Állampapír: hatalmas meglepetést okoztak a magyarok – elárulta a valóságot az Államadósság Kezelő Központ

Lassan túl vagyunk az év első öt hónapján, lement a nagy lakossági roham. Hogyan alakult a finanszírozás összességében január és május között, illetve mit lát az adósságkezelő, mennyi pénz áramlott ki lakossági állampapírból?

Érdemes egy lépést hátrébb lépve röviden áttekinteni az ÁKK finanszírozási stratégiáját, hogy lássuk azokat a kereteket, amelyek között a munkánkat végezzük. Mint minden évben, tavaly is decemberben publikálta az ÁKK a finanszírozási tervét. Összességében ez a dokumentum tartalmazza azt, hogy miképp finanszírozzuk a költségvetés hiányát és a lejáró államadósságot. Célunk egyrészről, hogy a finanszírozás stabil legyen, illetve másrészről, hogy az adósságkezelés költséghatékony módon és a kockázatokat figyelembe véve történjen.

Stratégiánk fontos eleme a diverzifikáció, hiszen ez a stabilitás és a hatékonyság záloga. Ennek értelmében az adósságkezelő többféle piacról, többféle termékkel, többféle módon biztosítja a szükséges finanszírozást. Az ÁKK három fontos finanszírozási pillérre támaszkodik. Ezek közül a legnagyobb a belföldi intézményi piac, amely gyakorlatilag az államkötvények és diszkontkincstárjegyek nagybani kibocsátását takarja a bankok, illetve a külföldi és hazai intézményi befektetők felé. Ez a szegmens nagyjából az adósságfinanszírozás 50 százalékáért felel. A második nagy pillér a lakosság, amely jelenleg 20 százalékkal veszi ki a részét, illetve az ÁKK aktív és sikeres szereplője a nemzetközi tőkepiacoknak is, ami pedig 30 százalékát adja a finanszírozásnak.

Hogy a konkrét kérdésre válaszoljak az első hónapok tapasztalatairól: január elején az ÁKK egy kifejezetten sikeres tranzakció keretében 2,5 milliárd euró értékben bocsátott ki euróban denominált devizakötvényt, amiből 1 milliárd euró zöldkibocsátás volt. A kötvényekre négyszeres volt a túljegyzés, így nagyon kedvező kamatozással történt a kibocsátás. Magas kereslet jellemezte az idei év eddigi részében a hazai intézményi kibocsátásokat is, az aukciók a meglehetősen volatilis nemzetközi környezet ellenére is erősek voltak, a teljes terv mintegy 40 százaléka megvalósult május közepéig, ami egy kifejezetten kedvező évkezdetet jelentett.

A lakossági piacot az idei év elején egyfajta sajátos hangulat lengte körül, az inflációkövető állampapírok nagy tömegének átárazódása miatt a korábbi években tapasztaltnál is nagyobb figyelem összpontosult erre a piacra. Ne felejtsük el, hogy bár sokan csak a nominális kamatok csökkenését látták az átárazódásban, de az mindenekelőtt egy kifejezetten pozitív fejleménynek, a hazai infláció drasztikus és gyors csökkenésének volt a következménye – márpedig alacsonyabb infláció mellett alacsonyabb kamatszinttel is megőrizhető a pénzünk reálértéke. Ezzel együtt az átárazódások a megtakarítások hazai piacán új helyzetet teremtettek. Hogy érzékeljük ennek nagyságrendjét: az idei év egészének viszonylatában a lakossági állampapírokkal kapcsolatban nagyságrendileg 10 ezermilliárd forintnyi megtakarításról kell döntenie a hazai kisbefektetőknek. 

Ebből 7000 milliárd forint az inflációkövető papírok átárazódásából adódik, az idei lejáratok összesen 2000 milliárd forintot tesznek ki, és 1700 milliárd forintnyi kamat is kifizetésre kerül. Az érintett volumen tehát valóban nagyon nagy, ami körültekintő hozzáállást tett szükségessé. Az ÁKK fel is készült a „rohamra”, és ma már elmondhatjuk, hogy a számok alapvetően a mi várakozásainkat igazolták.

Ahogy említettem, az adósságkezelés szempontjából az a legfontosabb, hogy a finanszírozás egésze és egyes pillérei is stabilak legyenek. Ez a stabilitás a lakossági piacon is megvan, a számok egyértelműen azt mutatják, hogy a lakosság bizalma töretlen az állampapírok iránt. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy most májusban, a lakosság kezében névértéken a lakossági tulajdonú intézményi kötvényekkel együtt több állampapír van, mint amennyi tavaly decemberben volt. A magyar családok 13 ezermilliárd forintot tartanak ebben a megtakarítási formában, ami azt jelenti, hogy továbbra is emelkedik az állomány.

Épp azért van ilyen sokféle, a lakosság számára elérhető állampapírunk, hogy mindenki a jövedelmi és élethelyzetének, valamint a pénzügyi terveinek megfelelően tudja kiválasztani azt az állampapírt, amit a legalkalmasabbnak tart a megtakarításai számára.

Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter korábban azt mondta, hogy ha az intézményeknek el tudja adni az állampapírt, akkor nincs szükség magasabb kamatfelárral a lakosságnak értékesíteni őket. Ez okozza a bankok felé való elmozdulást az adósságtervekben?

Ahogy említettem, a finanszírozásnak három pillére van, és bár mindegyiknek megvan a maga helye és szerepe, de közülük talán a legfontosabb mégis a belföldi intézményi finanszírozás, mivel ez az adósságkezelés legjobban tervezhető és menedzselhető szegmense. Mi mindig az adósságkezelés optimális szerkezetének elérésére törekszünk, amiben a belföldi intézményi piacnak fontos szerepe van, azaz amennyiben a piaci feltételek adottak, akkor érdemes elsősorban erre a pillérre építeni.

Az idei évben egyértelműen azt lehetett látni, hogy az intézményi állampapír-aukciókon annak ellenére nagyon erős volt a kereslet, hogy a nemzetközi gazdasági és pénzügyi környezet rég nem látott bizonytalansággal terhelt. Ez a mi szempontunkból azt jelentette, hogy ha ilyen erős az intézményi piac, akkor az az optimális stratégia, ha a terveinkben kisebb értéket szerepeltetünk a lakosságtól várt finanszírozásra. Tulajdonképpen tehát a piaci folyamatokra reagáltunk áprilisban, amikor átsúlyoztuk a terveinket, és végrehajtottuk azt a finomhangolást, amire a kérdésében is utalt. Úgy ítéltük meg, hogy a finanszírozás korábban tervezettnél nagyobb részét „be tudjuk húzni” az intézményi piacról, magyarul a fő piacunkra koncentrálhatunk.

Az elmúlt években jelentősen felduzzadt az államadósság után fizetendő kamatteher. Jövőre mintegy 500 milliárd forinttal kevesebbet tervezett be a Nemzetgazdasági Minisztérium, mint idén, azonban így is a GDP 3,7 százalékát fizeti ki kamatként a költségvetés, ami majdnem kétszerese a 2020-as szintnek. Mikor lesz újra a GDP 2 százaléka a magyar kamatteher?

Nagyon nehéz pontosan megmondani, hogy mikor fog egy-egy ilyen számszerű érték megvalósulni, mivel a magyar gazdaság teljesítményében és a költségvetés alakulásában is nagyon sok múlik a nemzetközi környezet alakulásán. Magyarország egy nagyon nyitott gazdaság, annak minden előnyével, de ez azt is jelenti, hogy a világgazdasági környezetet jellemző bizonytalanság ránk hatványozottan hat. Szinte heti rendszerességgel vannak olyan bejelentések, amelyek volatilitást okoznak a piacokon és a gazdasági közegben, nem beszélve arról, hogy a szomszédunkban háború zajlik.

Trendeket azonban ezzel együtt is érdemes nézni, azaz hogy mi történt az utóbbi években, és mi az, ami rendszerszinten várható. A kérdésében szereplő GDP-arányos kamatteher tekintetében három fontos tényező van:

• az adósság, 
• a kamatszint 
• és a növekedés.

Ha az utóbbi éveket nézzük, akkor azt látjuk, hogy Magyarországon 2020 előtt nagyon fegyelmezett volt a fiskális környezet, majd jött a Covid-válság, aminek a következményeként a költségvetésnek biztosítania kellett a gazdaság működtetéséhez szükséges forrásokat. Ennek hatására – hasonlóan a világ számos más gazdaságához – természetesen magasabb lett a költségvetési hiány és az államadósság, ami többlet finanszírozási terhet jelentett. 2022-ben világszerte és Magyarországon is megugrott az infláció, amire a jegybankok kamatemelésekkel reagáltak, így egy magas kamatkörnyezet alakult ki. 

Mindemellett a nemzetközi gazdasági környezetet katonai konfliktusok és általános bizonytalanság uralják, ami rányomta a bélyegét az egész európai gazdaságra, és a magyar növekedést is visszafogta. Összességében mindhárom tényező, ami meghatározza, hogy mekkora az adósságteher, kedvezőtlenül alakult az utóbbi években, ez okozta, hogy a gazdasági aktivitáshoz mérten megemelkedtek a kamatkiadások. 

Optimizmusra ad ugyanakkor okot, hogy túl vagyunk a nehezén, hiszen mindhárom tényezőben pozitív elmozdulás történt vagy várható. Az adósságszintben 2020 óta csökkenő a trend, akkor 80 százalék körül volt a GDP-arányos államadósság, most pedig kicsivel 73 százalék felett járunk. Lecsökkent az infláció is, a legutóbbi adat szerint áprilisban 4,2 százalék volt az árindex, ami kevesebb, mint ötöde a 2023 elején látott szintnek, ez pedig alacsonyabb kamatkörnyezetet jelent. Továbbá minden előrejelzés azzal számol, hogy a gazdasági növekedés is be fog indulni, a felzárkózási folyamat is folytatódni fog, ami ugyancsak segíti majd a GDP-arányos kamatterhek mérséklődését.

Összességében az a kamatterheltség, ami az idei év elején jellemző volt, enyhülni fog a következő időszakban, és jövőre már sokkal kisebb kamatteher várható.

Minden évben központi kérdésnek számít a devizakötvények kibocsátása, amit rögtön az év első hónapjában részben teljesített az ÁKK, idén várható-e még hasonló lépés?

Először is az idei finanszírozási tervben van még devizakötvény-kibocsátás, igaz, nem olyan mértékű, mint amit az év elején láttunk. 

A kérdés érdemi részére válaszolva, az ÁKK-nak az a feladata, hogy a kockázatokat figyelembe véve, költséghatékonyan kezelje az adósságot, és mindig törekedjen az optimális adósságszerkezetre. Az, hogy pontosan mi az optimális stratégia, mindig azon múlik, hogy milyen kondíciók vannak az egyes részpiacokon, milyen az általános pénz- és tőkepiaci, finanszírozási közeg, azaz hogy melyik piacon és finanszírozási pillért használva tudjuk legjobban elérni a céljainkat. Ezt értjük azalatt, hogy mindig arra kell törekednünk, hogy az adott pillanatban optimális adósságkezelést valósítsuk meg. Kicsit más aspektusból nézve, egyik piacunkat sem akarjuk túlterhelni, de ha egy piacon jó lehetőségek adódnak, akkor azt az ÁKK-nak mindig ki kell használnia, hiszen csak így érheti el az optimális adósságszerkezetet.

Az államadósság devizaarányára az ÁKK a legutóbbi felülvizsgálatkor 30 százalékos benchmarkot határozott meg. Ezt a célértéket mi magunk alakítottuk ki pár évvel ezelőtt az akkori gazdasági és piaci környezet figyelembevételével, a saját munkánk kereteinek meghatározására. A benchmarkok természetesen idővel változhatnak, ahogy eddig is folyamatosan változtak, különösen, ha a gazdasági közeg is módosul körülöttünk. Ezek a kiigazítások jelentik a mai interjúban is sokat emlegetett adósságoptimalizálást.

Az utóbbi időszakban voltak pozitív elmozdulások a finanszírozási közegben, de azt talán kevesen vonnák kétségbe, hogy a tőkepiaci környezetet rég nem látott bizonytalanság uralja, ami akár új helyzetet is teremthet az adósságkezelés tekintetében. Ez a 30 százalékos szint egyébként a hitelminősítői módszertanok alapján viszonylag szigorú szabálynak számít. 

Felmerült-e, hogy esetleg ezt emeljék, vagy továbbra is meg tudják oldani a finanszírozást belföldi forrásokból?

Az optimális adósságszerkezet mindig azon múlik, hogy milyen környezetben vagyunk. Ha az utóbbi évek Magyarországát nézzük, 2020-ban 15 százalék körül volt a devizaarány, jelenleg pedig 30 százalék. Az utóbbi öt évben az ÁKK nagyságrendileg 30 milliárd eurónak megfelelő devizakötvényt bocsátott ki, mert a nemzetközi piacokon adódtak olyan lehetőségek, amelyeket ki lehetett és ki kellett használni az optimális adósságkezelés elérése érdekében.

A 15 százalékos szint fenntartása túlságosan nagy leterheltséget jelentett volna a hazai piacoknak, és nem használta volna ki azokat az előnyöket, amelyek a devizapiacban rejlenek. Ezzel csak azt szeretném megvilágítani, hogy a devizafinanszírozás kereteinek meghatározása fontos, a devizakibocsátásokra való túlzott támaszkodás kerülendő – ebben Magyarországnak vannak rossz tapasztalatai 2010 előttről –, de ha mindezt figyelembe vesszük, akkor adott helyzetben jelenthetik a devizakötvények is az optimális megoldást.

A devizafinanszírozás esetében mindig alapos mérlegelésre van szükség. Egyrészről ugyanis ez jellemzően külföldi befektetői bázist és árfolyamkockázatot jelent, másrészről ezekben a kibocsátásokban óriási potenciál található, mivel a globális piacokon óriási mennyiségben van olyan likviditás, ami csak arra vár, hogy befektetőket találjon. Ezeken a piacokon ezenkívül nagy mennyiségben és gyorsan lehet forrást bevonni, ami bizonytalan helyzetekben ugyancsak fontos.

Egyszóval van olyan helyzet, amikor a devizakötvények használata javasolt, és van, amikor kevésbé, de összességében nem ördögtől való dolog, hogy időnként revízió alá kerüljön a devizaarány, ugyanis ez nem egy betonba öntött, öröktől való szabály. Mindig az adott piaci helyzetben optimális stratégiát kell megvalósítani, a mai volatilis és gyorsan változó világban pedig rugalmasságra és alkalmazkodóképességre is kiemelt szükség van. 

Egy vitorlás is akkor tudja kihasználni a szelet és az áramlatokat, ha tudja, melyik kikötőbe tart, és csak akkor ér célba, ha él az adódó lehetőségekkel és elkerüli a veszélyeket. Így van ez az adósságkezeléssel is, aminek az operatív döntéseit annak kell alárendelnie, hogy elérje a biztonságos és fenntartható finanszírozást, az adósságszerkezetet pedig mindig az adott helyzethez kell igazítania.

Korábban volt arra példa, hogy az uniós források akadozása és a vártnál magasabb költségvetési hiány miatt többletforrást vontak be. Mennyire tartja reálisnak, hogy idén sor kerül hasonló lépésre?

Magyarországon egy komoly és komplex intézményrendszer felel a költségvetésért. Az ÁKK ebből egy szelettel, a hiány és az adósság finanszírozásával foglalkozik, így én is csak ezt érinteném a válaszomban. A saját oldalunkról azt tudom mondani, hogy bármilyen helyzet adódik, bármilyen döntés születik is, mi – ahogy eddig is tettük – biztosítani fogjuk azokat a forrásokat, amelyek szükségesek a költségvetés végrehajtásához. Sőt, mindezt úgy fogjuk megtenni, hogy a saját stratégiai céljainkat is elérjük, azaz az adósságkezelést a leghatékonyabb módon hajtjuk majd végre, mindig úgy, ami a legjobban illeszkedik az adott helyzethez.

A Prémium Magyar Állampapírok után jelentős kifizetések történtek idén, mik a tapasztalatok, illetve várhatóan mi lesz a következő időszak slágerterméke?

Az elmúlt hónapokban két lakossági állampapír vált nagyon népszerűvé. Az egyik a fix kamatozású Fix Magyar Állampapír, amely a legnépszerűbb termékké nőtte ki magát abban az értelemben, hogy oda ment a legtöbb átcsoportosítás az inflációkövető papírokból. A másik a Bónusz Magyar Állampapír , egy változó kamatozású kötvény, és szintén nagyon népszerű lett. 

A legnagyobb részesedésük ugyanakkor továbbra is az inflációkövető állampapíroknak van, a teljes lakossági állomány 40 százaléka még mindig ezekben a papírokban található. Ebben mi annak a megerősítését látjuk, hogy a lakosság kifejezetten tudatos a pénzügyeit illetően, portfóliószemléletet követ, és hosszú távú megtakarításait is szívesen bízza a magyar államra.

Korábban azt mondták, nem terveznek új lakossági állampapír-stratégiával kijönni, múlt hónapban mégis számos lakossági papír feltétele változott. Mi ennek az oka, mi a célja?

A stratégián nem változtattunk, inkább finomhangolásnak és a változó körülményekhez való alkalmazkodásnak nevezném, ami történt. Ez pedig a normál ügymenet része. Az utóbbi időszak változtatásai azt célozták, hogy a lakossági befektetőknek még hosszabb távra szóló és kiszámíthatóbb befektetéseket tegyünk elérhetővé. 

1. Ennek keretében a legfontosabb papíroknál futamidőt hosszabbítottunk, a FixMÁP-nál a 3 éves papír mellett bevezetésre került az 5 éves konstrukció. 
2. A Bónusz papírnál az eddigi 3 és 5 éves helyett 4 és 6 éves papírok kerültek kibocsátásra, az inflációkövető állampapír pedig 8 éves helyett 10 évessé vált. 

A visszajelzések alapján az a tapasztalat, hogy van igény a hosszabb futamidejű megtakarítási termékekre. 

Mindig keressük, hogy hogyan tudunk olyan terméket kínálni, ami a lakosságnak is optimális, és nekünk is megfelelő az adósságfinanszírozás szempontjából. A lakossági állampapír nagyon jó befektetés . Bizonyosan van olyan befektetés, amelyik nagyobb hozamot ígér, de ilyenkor a kockázat is magasabb, vagy a pénzre válthatóság korlátozottabb. A hozam-likviditás-kockázat hármasa alapján a lakossági állampapírok pozíciója nagyon erős. Kockázatmentes, nagyon magas likviditású és bőven az infláció feletti kamatot kínál, így jogosan az egyik kiemelt termék a magyar megtakarítási piacon.