Gyógyszertárba először, utána az orvoshoz – hagyná, hogy beoltsa a patikus?

A HGYSZ konferenciáját Bidló Judit, egészségügy szakmai irányításáért felelős helyettes államtitkár azzal nyitotta meg, hogy a múlt évben nőtt a gyógyszertárak száma. A fiókgyógyszertárak száma emelkedett az adatok szerint, míg a közforgalmúak száma némileg csökkent. Kiemelte, minden szereplő számára megfelelő megoldást kell találni az árrés rendezésére. A szakmaiság és a kompetenciák erősítése segítheti a munkaerőhiányt – amit a legnagyobb problémának nevezett. Fontos kérdés, hogy az állami milyen mértékben avatkozzon be, mert a túlzott szabályozás akadályozza a piaci működést és az innovációt. 

Zlinszky János, a HGYSZ elnöke elmondta, 115 millió vásárlás történik a gyógyszertárakban, ennyiszer találkozunk egészségügyi személyzettel, de ez a hatalmas potenciál nincsen jól kihasználva. Úgy fogalmazott: 

El Koulali Zakariás országos tisztifőgyógyszerész is arról beszélt, hogy a gyógyszerészek szerepét hangsúlyosabbá kell tenni. Sokat költ az állam és a lakosság is a gyógyszerekre, de mivel nem megfelelően alkalmazzuk, ez kidobott pénz. Kiemelte: a halálozások okainak jelentős részét kezelni lehet. Többek között azért, mert a becslések szerint Európában 200 ezer ember hal meg nem megfelelő gyógyszerhasználat miatt. 

A tisztifőgyógyszerész beszélt arról is, hogy világszinten is nagyon jelentős fejlesztés az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér, de még mindig nincs kihasználva eléggé.

Először a gyógyszertár, utána a háziorvos?

Az egészségügyi személyzet globális hiánya arra kényszeríti a döntéshozókat, hogy a gyógyszertárak magasan képzett szakembereit bevonják az alapellátásba, így tehermentesítsék a háziorvosokat. Vannak már nemzetközi gyakorlatok, ahol először a patikákba terelik az embereket, majd onnan küldik tovább az orvoshoz. A magyar lakosságnak nagyon erős a bizalma a háziorvosok és a gyógyszerészek iránt, torokfájással már most is inkább a patikába megyünk, ahogy rovarcsípéssel is, de ezt lehetne bővíteni. 
A HGYSZ monitorozza a gyógyszerészek álláspontját, mit szólnak ahhoz, ha a orvosi feladatokat is el kellene látniuk.  Az derült ki, jelenleg még sokan szkeptikusak a tekintetben, hogy mennyire képesek tehermentesíteni az alapellátást. A felmérésük szerint a gyógyszerészek 98 százaléka egyetért abban, hogy bővítené a szolgáltatási kört és a kompetenciákat, de nem egységes a vélemény, hogy mivel. Leginkább a gyógyszerelés áttekintését sorolták első helyre, illetve a tanácsadást az otthon végezhető szűrések elvégzésével kapcsolatban. De amivel még bővíteni lehet a tevékenységeiket: 

•  a gyógyszeres terápia menedzsment,
•  a vis maior gyógyszerészi vényírás,
•  az ismétlődő gyógyszerészi vényírás – magyarul receptet írnának, mint az orvos, illetve helyettes. 
  A konferencián elhangzott az is, hogy Franciaországban, Lengyelországban, Portugáliában létezik már az a gyakorlat, hogy néhány, jól körülírt betegség esetében a gyógyszerészek írnak fel receptet. De az oltások beadásában is segíteni tudnak az orvosoknak, megfelelő képzés után. A pandémia alatt Franciaországban a gyógyszerészek végezték az oltások 80 százalékát. Lengyelországban is működő gyakorlat ez, elméleti és gyakorlati képzés után oltanak a patikusok is. Különös tekintettel arra, hogy rég elfeledett járványok lángolnak fel jelenleg is, hívta fel a figyelmet erre a tisztifőgyógyszerész is.

Az Egyesült Királyságban már egy éve működik a Pharmacy First program a cél az, hogy a gyógyszerészek is aktív szereplői legyenek a betegellátásnak. Azért vezették be, hogy a betegek időben szakszerű segítséghez jussanak, ha hosszú a várólista a háziorvosnál. A programban aprólékos részletességgel meghatározták, hogy mely életkorokban, milyen betegségeknél vehetnek részt az ellátásban a gyógyszerészek. Ilyen például a torokfájás, a fülfájás, a húgyúti fertőzések, az enyhe arcüreggyulladás és a rovarcsípések. 
A projekt részeként a betegek bizonyos vényköteles gyógyszereket közvetlenül a gyógyszertárból, háziorvosi időpont nélkül is beszerezhetnek. A gyógyszertárak szolgáltatása jelentős kapacitást szabadít fel, és a leginkább rászoruló betegekkel tudnak foglalkozni az orvosok.