Sohasem önmagukban érdemes nézni az államháztartási folyamatokat, amelyek a világjárvány óta lazábbá váltak szerte Európában és a régióban. Természtesen ez alól Magyarország sem kivétel, hiába lett tavaly is a vártnál magasabb a költségvetési hiány, így is alacsonyabb volt, mint Lengyelországban, Szlovákiában vagy Romániában. Ez az, amit rendre elfelejtenek a kormánnyal szemben kritikus lapok, amelyek módszeresen azt próbálják bemutatni, hogy a hazai költségvetés romokban. Pedig a valóság ennél sokkal összetettebb.
Az első és legfontosabb tudnivaló a magyar költségvetéssel kapcsolatban, hogy orrnehéz, ami azt jelenti, általában az év első 3-4 hónapjában jön össze a hiány tetemes része, majd a nyári hónapoktól kezdve kisimul. Persze ehhez az is kell, hogy évközben többször belenyúljon a kabinet a költségvetésbe, hogy mederben tudja tartani a hiánypályát. Idén annyival speciálisabb a helyzet, hogy több egyszeri bevétel javította az államháztartási egyenleget. Májusban 213,5 milliárd forint összegű MVM-osztalékbefizetés érkezett a büdzsébe, júniusban további 100 milliárd forint a tavaly visszavásárolt Budapest Airport Zrt.-től. Ezen tételek nélkül valószínűleg már 3000 milliárd forint fölött lehetne a deficit.
Ám ez nem változtat azon a tényen, hogy az államháztartás július végéig 2786,4 milliárd forintos hiányt halmozott fel, ami a módosított hiánycél 58,4 százaléka, tehát még mindig van egy 2000 milliárdos puffere a kormánynak.
A teljes képhez hozzátartozik, hogy a tavaly év végén elfogadott „békeköltségvetést” 3,7 százalékos hiánycél és 4123 milliárd forint mellett tervezte meg a Nemzetgazdasági Minisztérium, előbb a hiánycélt 4,1 százalékra, majd júniusban a pénzforgalmi deficitet 651 milliárddal 4473 milliárd forintra emelte. Emellett pluszdevizakötvényt bocsátott ki az Állami Adósságkezelő Központ, amire többek között az uniós források akadozása, a családpolitikai intézkedések és a vártnál gyengébb növekedés miatt volt szüksége. Hiába számolt a kormány 3,4 százalékos gazdasági növekedéssel, ez most legjobb esetben is 1 százalék lehet.
Ugyanakkor az idei költségvetésben kifejezetten biztató folyamatokat is látni. Ami sokáig a legnagyobb problémát jelentette, a visszaeső fogyasztás következében az áfabevételek elmaradása, amelyek 2023-ban 1000 milliárdos lyukat ütöttek, lényegében megszűnt, május végéig közel terv szerint alakultak. Végeredményben igaza lett Nagy Márton nemzetgazdasági miniszternek abban, hogy a vártnál gyengébb növekedés elsősorban külső okok, például az ipar vesszőfutásának következménye, nem pedig a belső kereslet gyengeségéé, így nem hagy nyomot az államháztartásban.
Az már más kérdés, hogy tetemes jóléti kiadások lépnek életbe a nyártól, amelyek növelhetik a hiányt, ami jó eséllyel valahol a GDP 4,5 százaléka körül állhat meg. Nagy Márton a második negyedéves GDP-adatok előtt tartott háttérbeszélgetésen azt mondta, hogy abból nem hajlandó engedni, hogy minden évben csökkenjen a hiány, és hogy a kamatkiadások nélkül számított elsődleges egyenleg 0 körül legyen. Mindenesetre így is bele kellett nyúlni idén a költségvetési folyamatokba, azonban ezzel a problémával Magyarország nincsen egyedül a régióban.
A magyar gazdasági folyamatokat a lengyel fejleményekkel érdemes összevetni. Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank korábbi elnöke még 2022-ben azért támadta a kormányt, amiért az szerinte letért a közös lengyel-magyar felzárkózási ösvényről. Ezt akkor okkal mondhatta, hiszen a lengyeleknél 2021-ben a költségvetési hiány a GDP 1,7 százaléka volt, míg nálunk sokszorosa, 7,1 százaléka. Bár Varsó azóta egész erős növekedési adatokat produkál, így se tudja teljesíteni a 3 százalékos maastrichti kritériumot.
Sőt, tavaly a GDP 6,6 százalékára rúgott a deficit, ami az unió második legmagasabb hiányadata volt.
Erre a védelmi kiadások elszállása jelentheti az egyik magyarázatot, a lengyelek mintha a harmadik világháborúra készülnének, annyit fordítanak a hadseregük fejlesztésére. Ez tavaly a GDP több mint 4 százalékát jelentette, ami egészen horribilis összeg, ha azt vesszük, hogy majdnem annyit költenek védelemre, mint az egészségügyre. Ugyanakkor idén sincs sokkal jobb állapotban a lengyel államháztartás. A Donald Tusk vezette kormány 5,5 százalékos százalékos hiánnyal tervezte a költségvetést, ám egyelőre még a tavalyinál is rosszabbul alakulnak a bevételek, amikor végül a hiányt is meg kellett emelni.
A Standard and Poor’s hitelminősítő májusban kiadott értékelésében aggodalmának adott hangot, amiért szerintük idén a GDP 6,1 százaléka lesz a deficit Lengyelországban. Meg is üzenték Varsónak: szeretnék látni, hogy milyen költségvetési konszolidációt hajt végre a kormány. Ami, ha lesz is, biztosan nem lesz drasztikus, 2026-ban ugyanis Lengyelországban választások jönnek, és az ellenzéki jelölt, Karol Nawroczki elnök választási győzelme a kormányzó Polgári Platform számára nem sok jót ígér.
Szlovákiában sem a legjobb az államháztartás helyzete, ahol Robert Fico kormánya egy kaotikus politikai és gazdasági helyzetet örökölt. Tavaly a GDP 5,3 százaléka volt a hiány, ezt idén 4,7 százalékra csökkentenék, ezt azonban kényszerű megszorításokkal próbálja elérni Pozsony:
Ezzel ráadásul nincs vége a népszerűtlen intézkedéseknek, a jövő évi szlovák költségvetés tervezete várhatóan egy 2,3 milliárd eurós megtakarítási csomagot tartalmaz . A költségvetési tanács legfrissebb prognózisa szerint idén a deficit várhatóan eléri a GDP 5,2 százalékát, ami fél százalékponttal, 614 millió euróval magasabb a vártnál. A testület a romló kilátásokat azzal magyarázza, hogy a gazdaság növekedési ütemének lassulása miatt a tervezettnél kevesebb áfa és társasági adó folyik be a költségvetésbe. Szlovákia 2025-ös gazdasági növekedése csupán 1,3 százalék lesz, ami a februári prognózishoz képest 0,6 százalékpontos visszaesés.
Szinte hagyományosan a legfelelősebben a csehek gazdálkodnak a régióban, ez igaz a monetáris és a fiskális politikára is. Tavaly a GDP 2,2 százalékára sikerült leszorítani a hiányt, ezért azonban súlyos árat fizettek:
az inflációs válság csúcsán egész Európában a legnagyobb reálbérveszteséget ők szenvedték el, két év alatt majdnem 10 százalékkal estek a reálkeresetek, miközben Peter Fiala kormánya már 2023-ban egy jelentős megszorítócsomagot fogadott el.
Az osztrákok pedig épp most tesznek hasonlóképp, tavaly ugyanis Ausztriában a GDP 4,7 százaléka volt a költségvetési hiány, ezt idén 4,5 százalékra, jövőre pedig 4,2 százalékra tervezik mérsékelni. Markus Marterbauer pénzügyminiszter májusban egy háttérbeszélgetésen azt mondta, hogy ha Ausztria nem fogad el megszorításokat, a deficit 2025-ben 5,8, jövőre pedig 5,9 százalékra emelkedne. Ám ennél is nagyobb probléma, hogy a harmadik éve recesszióban lévő ország adóssága még tovább duzzadhat. A tárcavezető szerint kormányzati beavatkozás nélkül a GDP-arányos adósságmutató 2028-ra elérheti a 96,9 százalékos szintet.
Végére hagytuk Romániát, amely külön történet. A tavalyi választási szuperév miatt brutálisan elszaladt a költségvetési hiány, a GDP 9,3 százalékára rúgó hiány a 27 tagú unióban a legmagasabb volt. Ezt már a tavaly decemberben kormányra lépő koalíció próbálta kezelni, rögtön az első ülésén bejelentett egy megszorítócsomagot, amelynek keretében befagyasztották a béreket és a nyugdíjakat.
Azóta olyannyira nem rendeződött a költségvetés helyzete Romániában, hogya júniusban hivatalba lépő Ilie Bolojan-kormány egy hónap alatt már két megszorítócsomagot is elfogadott, augusztustól emelkedik az áfakulcs 19-ről 21 százalékra.
Ám nagyon úgy tűnik, ezek se jelentenek túl nagy garanciát arra, hogy a hiányt sikerül kordában tartani: minden számítás szerint 2025-ben is a GDP 8 százaléka körül lehet a román államháztartás hiánya.
Eközben a gazdasági növekedés is folyamatosan lassul, ami nem jó előjel az adósságra nézve. Az új román pénzügyminiszter nemrégiben ismerte el, hogy Románia államadóssága idén átlépi a GDP 60 százalékát. Ezzel egyébként 15 százalékpontra csökkenhet a román és a magyar adósság közötti különbség. Összehasonlításképp: 2009-ben még a magyar államadósság 80 százalék, a román pedig 20 százalék volt. Egyszóval a bezzegország elmúlt évtizedben leírt fejlődése mögött nincs más, mint töménytelen mennyiségű hitel.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.