Az Orbán-kormány gazdaságpolitikája sokkal nagyobb mozgásteret nyújt Magyarország számára egy széteső világrendben, mint a Tisza EU-s bezárkózása
Január 22-én Donald Trump és 17 vezető – köztük Orbán Viktor miniszterelnök – jelenlétében hivatalosan is megalakult a Béketanács. Bár a világ kormány- és államfőinek csak töredéke hitelesítette az alapító okiratot, a hatása annál nagyobb lehet, még ha az életképessége egyelőre bizonytalan is. Trump lépése mögött a felismerés áll, hogy a 2. világháború óta fennálló világrend és a stabilitását biztosító intézményrendszer, benne az ENSZ vagy NATO, nem képes választ adni a világ egyre súlyosabb válságtüneteire.
Az Orbán-kormány gazdaságpolitikája sokkal nagyobb mozgásteret nyújt Magyarország számára egy széteső világrendben, mint a Tisza EU-s bezárkózása
A politikai keretrendszer átalakulása mögött valójában mélyen gyökerező gazdasági folyamatok húzódnak meg. Kína felemelkedése gyökeresen új helyzetet teremtett a világgazdaságban: az exportvezérelt, hosszú időn át sikeres működési modell következtében Amerika és Európa fokozatosan veszít globális súlyából. Ennek kézzelfogható jeleit láthatjuk akkor, amikor nagy múltú német vállalatok sorra szorulnak ki a beszállítói láncokból, hogy átadják helyüket kínai cégeknek. Mindezt csak tovább tetézi a körülbelül ötvenévente bekövetkező technológiaváltás. A napjainkban zajló folyamat egyre inkább kiélezi az erőforrásokért folyó versenyt, ami alapjaiban formálja át a geopolitikai realitásokat.
Mindezek következtében a világgazdaság egyre inkább a blokkosodás irányába mozdul el, ami rendszerint az erőforrások központokba történő koncentrálódásával jár, a periferikus térségek rovására.
Az egyes blokkok, élükön a centrumországokkal, ebben a helyzetben igyekeznek stratégiai erőforrásaikat, ipari kapacitásaikat és a technológiájukat saját térségükön belül koncentrálni, csökkentve külső kitettségüket. Ennek természetes következménye, hogy a periférián elhelyezkedő országok mozgástere beszűkül: a tőke, a beruházások és az innovációs központok elsősorban a centrumokba áramlanak.
Magyarország esetében ez azt a kockázatot hordozza, hogy a tőkeberuházások nem hazánkban, hanem Németországban vagy más fejlett nyugat-európai országokban valósulnak meg, különösen akkor, ha a nagy gazdasági blokkok – mint az Európai Unió, az Egyesült Államok vagy Kína – egyre inkább saját belső iparpolitikájukra és ellátásbiztonságukra helyezik a hangsúlyt.
Ebben a környezetben a köztes helyzetű országok számára felértékelődik a stratégiai alkalmazkodás jelentősége: az, hogy miként tudnak bekapcsolódni az újonnan formálódó blokkok értékláncaiba, milyen mértékben képesek specializálódni, és hogyan tudják elkerülni a tartós perifériára szorulást.
A nagy kérdés persze, hogy Magyarország egy 10 milliós lakosú országként és unós tagállamként köteles-e betagozódni az EU alkotta tömbbe, vagy próbálhat egyensúlyozni és hidat képezni a nagyhatalmak között. Ebből a szempontból lehet értelmezni a magyarországi politikai helyzetet. A Tisza Párt elnöke, Magyar Péter egy hete, szombaton mutatta be a nagyközönségnek Orbán Anita, korábbi Vodafone-vezért, és „gázladyt”, aki egyértelműen a blokkosodó EU feltétlen tagjaként képzeli el Magyarország külpolitikai irányvonalát.
Azt is világossá tette: véget vetne a jelenlegi különutas külpolitikának, ahogy fogalmazott
a kompországnak, az EU26-ok helyett EU27-ként, tehát az uniós fősodorhoz való alkalmazkodással képzeli el Magyarország jövőjét.
Mindez szöges ellentétben áll azzal, amit az Orbán-kormány már 15 éve képvisel. „Nyugati hajóban evezünk, de keleti szél fúj’ – mondta Orbán Viktor miniszterelnök rögtön a 2010-es kormányváltást követően. Azóta ha a exportkapcsolatainkban nem is történt érdemi átrendeződés, de például a a befektetéseknél és külföldi működőtőke-beruházásoknál (FDI) már egyértelműen átvette a szerepet a keleti tőke. Ugyanakkor az orosz energiahordozókhoz való ragaszkodásban nem történt változás, dacára az orosz–ukrán háborúnak és az energiahordozókra kivetett szankcióknak.
Ez azonban a kép egyik szelete, az amerikai beruházások idecsábítását ugyanilyen fontosnak tartja kormányzat, különösen Donald Trump amerikai elnök hivatalba lépése óta. 2025-ben évtizedes rekordnak számító 190 milliárd forintnyi amerikai beruházás érkezett hazánkba. Tehát szó sincs arról, hogy csak keleti kapcsolatokban gondolkodik a miniszterelnök, legalább annyira hisz a nagyhatalmak közötti egyensúlyban, legyenek azok keleten vagy nyugaton.
Ezért veszélyes a blokkosodás Magyarország számára
Pásztor Szabolcs, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány kutatási igazgatója szerint Magyarország számára egyértelműen veszélyt jelent a blokkosodás, elsősorban az export- és partnerkoncentráció miatt. Nem véletlenül hirdette meg a miniszterelnök 2010-ben a keleti nyitás politikáját. Magyarországnak jelenleg is éppen az az egyik legnagyobb problémája, hogy túlságosan függ a nyugati piacoktól. Az exportunk ipari és erősen EU-irányú, különösen Németország felé, 2024-ben a termékkivitel közel 25 százaléka Németországba irányult, és ennek közel 33 százaléka az autóiparhoz volt köthető. Ennek pedig egyenesen az a következménye, hogy ha a német gazdaság szenved, az a magyar gazdaság teljesítményében azonnal lecsapódik, ahogy ezt láttuk az elmúlt években.
Ugyanakkor a kutatási igazgató az igazán nagy problémát a kereskedelmi fragmentációban, a kereskedelmi kapcsolatok szétesésében és blokkosodásban látja, ami áttereli a tőkét a „baráti” országokba, különösen a stratégiai szektorokban. Az IMF forgatókönyvei szerint a fragmentáció globális GDP-kiesése nagyságrendileg akár több százalékpont is lehet hosszabb távon.
Magyarország ebben a rendszerben felértékelődhet, de fontos figyelembe venni a feltételeket. A blokkosodás nyertesei tipikusan azok a kis és közepes országok, amelyek stabil jogi-intézményi környezetet és kiszámítható szabályozást adnak, csomópontok az ellátási láncokban, képesek gyorsan munkaerőt képezni és feljebb lépni a hozzáadott értékben. Magyarországnak jó esélyei lehetnek a lehetőségek kiaknázásában
– véli az Oeconomus kutatási igazgatója. A magyar gazdaság számára egyértelmű előny szerinte a földrajzi közelség az EU ipari magjához, amelyhez egy régiós gyártási ökoszisztéma társul, megfűszerezve a nearshoring logikával. Emellett van egy jól látható ipari exportbázis is, mely egyszerre erősség és koncentrációs kockázat. Az EU-ban eközben van egy iparpolitikai fordulat a stratégiai autonómia irányába: chipek, kritikus nyersanyagok, értéklánc-erősítés címszavak alatt, melyből a régió nyerhet, ha jól pozicionálja magát.
Új világrend van kialakulóban, a Mercosur-megállapodás ennek része
Az elemző arra is felhívta a figyelmet, hogy Trump második ciklusában több lépés gyorsítja a világrend átrendeződését. Jól látható, hogy létezik egy tranzakcionális, nyomásgyakorló külgazdasági politika, ennek eszközei
- a vámfenyegetések,
- a kétoldalú alku logikája.
Ezek tipikusan fragmentálnak és blokkosítanak, mert mindenki kockázatot csökkent és biztonságos partnereket keres. Másrészt a nemzetközi intézményekből való visszalépések, mint például a klíma- és multilaterális keretekből való távolodás, teret nyithat más szereplőknek, és növeli a több központúságot. Úgy véli, a Von der Leyen által most bejelentett EU–India nagy kereskedelmi megállapodás pont úgy olvasható, mint „kockázatcsökkentés” az amerikai bizonytalanság mellett.
Az sem véletlen, hogy éppen most kötötte meg az EU az európai gazdák heves tiltakozását kiváltó Mercosur-megállapodást négy dél-amerikai országgal. Az Ifo intézet szerint az unió és a Mercosur közötti megállapodás legalább részben kompenzálhatja az amerikai vámpolitikából eredő veszteségeket.
Manfred Weber, az Európai Néppárt elnöke szerint ez egyenesen anti-Trump-megállapodás, válasz Donald Trump vámfenyegetéseire.
Az persze már kérdés, hogy közben az EU maga lépett a protekcionizmus útjára, amikor 2024-ben megvámolta a EU-ba szállító kínai autógyártókat.
A gazdaság már alkalmazkodik az új keretekhez
Pásztor Szabolcs arra is felhívta a figyelmet, hogy az egymást erősítő jelek egyre inkább látszanak a gazdaságban. A friendshoring, a geopolitikai vonalak menti átrendeződés a tőkében és kereskedelemben már jól tetten érhető. Megjelenik továbbá az EU értéklánc-erősítés, reziliencia a stratégiai iparágak, és gazdaságbiztonsági csomagok formájában. A vállalati logika is átrendeződik, ugyanis előtérbe kerül a kockázatcsökkentés a távoli beszállítás helyett. A kelet-közép-európai régió országai pedig emiatt célpontnak is számítanak.
Ebben a rendszerben egy kis, nyitott gazdaság számára a működő receptcsomag a kockázatdiverzifikáció, ugyanis a blokkosodásban a túlságosan nagy egy lábon állás büntet. Magyarország inkább ügyes alkalmazkodó és közvetítő csomópont lehet, mint szabályalkotó. A szabályok többségét továbbra is nagy blokkok írják, mint az USA, az EU, illetve Kína – emelte ki Pásztor Szabolcs.
