Sikerbumeráng

Gyorsabban. Az ausztrálok, miután felismerték a versenyek turisztikai szívóerejét, és kiszámolták, soha ennyi olimpikon nem futott, dobott, evezett olimpián, mint Sydneyben, azonnal 10 százalékos, áfajellegű adóemelést határoztak el a buszjegyre, az ételre, a szállásra, egyszóval mindenre, ami nélkül az ember -- a helyszínen -- aligha él túl két és fél hetet. Másrészt az olimpiák zártkörű szponzorai szintén "időfutamokkal" készültek Sydneyre, teljesítményüket ugyanúgy percekben, másodpercekben mérik már, akár a támadóidőt a vízilabdában. Öt pohár üdítő egyetlen másodperc alatt, ennyi lehetett például a Coca-Cola kvalifikációs szintje az olimpia előtt, amit alighanem tartott is, mert naponta 70 ezer üveg kóla fogyott el.

Magasabbra. Sydneyben nem csupán az élelmiszer- és a benzinárak szöktek az égbe. Csak a létesítmények és a hozzájuk tartozó infrastruktúra került 6 milliárd ausztrál dollárba -- Athén, a 2004-es olimpia városa már most túllépte az 5 milliárd USA-dolláros határt.

Erősebben. Jövedelmezőbb olimpiát nem is kívánhatna magának senki. A NOB 2,5 milliárd dolláros nyereséggel zárta a XXVII. játékokat -- a szervezőket (SOCOG) ennek épp a fele illeti. A déli kontinens és Sydney ennél persze sokkal többet nyert, az olimpiába fektetett marketing és reklám hosszú távú hasznát pedig csak becsülni lehet. Az azonban már most is bizonyosnak látszik, hogy az olimpia hatására Ausztrália gazdasági növekedésének üteme az idén hat százalék marad.

Mi, magyarok nyolc arany-, hat ezüst- és három olimpiai bronzérmet hoztunk haza a világ másik feléről. Azért ez sem kis teljesítmény.