A jugoszláv fővárosba érkezve a külföldinek nem tűnik fel azonnal, hogy az országban gazdasági válság lenne. A boltokban bő az árukínálat, a patinás szórakozónegyed éttermei nem konganak az ürességtől, a hömpölygő autóáradat, a fővárosi közutak pazar esti kivilágítása nem vall energiahiányra.
Ám Belgrádban élő külföldiek figyelmeztetnek: ez csak a felszín, az országos kép mást mutat. Ez év első felében a gazdaságnak alig 25-26 százaléka működött. 750-800 ezerre tehető a munkanélküliek, 600 ezerre a menekültek száma. A tőke- és anyaghiány miatt csökkent a termelés, ennek folytán visszaesett az export, ezért viszont mérséklődött az import. A tíz évvel ezelőtti 1500-1800 márkás munkásátlagbér jelenleg ennek a töredéke, helyenként gyakran alig 80-90 márka. Az emberek vélhetően megtakarításaikat élik fel. 1991 előtt Jugoszláviában nem volt munkanélküliség, a Nyugaton dolgozók évente dollármilliárdokat utaltak haza.
Sok helyütt ma is gyakori az áramszünet, pedagógusok, orvosok nem kapják meg időben a fizetésüket, sok vállalat úgy dolgozik, hogy körbetartoznak egymásnak. A valutahiány szembetűnő, ugyanakkor fizetségként a külföldi vevőtől inkább német márkát fogadnak el, mint amerikai dollárt...
És mégis, az üzleti élet a szankciók feloldásáig fennállt kiábrándultság után várakozással tekint a jövő elé. Belgrádiaktól hallottam, a nemzetközi pénz- és hitelintézetek hiteleire is számítanak. Elkezdődhet a lepusztult gazdaság tömeges méretű, ám hosszan tartó helyreállítása a Milosevics-féle tízéves korszak után, amely 30 milliárd dollárra becsült kárt okozott. Ez óriási feladat lesz, de üzleti lehetőségeket is kínál.
Az óvatos bizakodás érzékelhető volt a Belgrádban szervezett kétnapos magyar--jugoszláv üzleti találkozón is, amelyre Martonyi János külügyminiszter hivatalos látogatása után került sor. Az ITDH-rendezvényre Londonból és Temesvárról is érkeztek résztvevők. A jugoszláv előadók kritikusan és önkritikusan vázolták az ország helyzetét, ám utaltak arra, hogy a külkereskedelmi szabályozás liberalizálása, a privatizáció a gazdaság különböző területein rövid távon is jó lehetőségeket kínál a külföldi partnereknek.
A versenyfutás a jugoszláv piac meghódításáért gyakorlatilag megkezdődött, egymást követve érkeznek Jugoszláviába a külföldi delegációk. Éppen az ITDH-rendezvénnyel egy időben zajlott le Belgrádban egy hasonló jugoszláv--horvát üzleti találkozó, mintegy ezer résztvevővel. Azt követően pedig, hogy Nagy-Britannia, Francia- és Németország után az Egyesült Államok is helyreállította diplomáciai viszonyát Belgráddal, e relációkból is várható már a közeljövőben gazdasági delegációk érkezése.
Pallós András, az ITDH kereskedelmi szolgálat irodavezetője és Nagy Ferenc, a belgrádi magyar nagykövetség külgazdasági attaséja nem győzi hangsúlyozni, bár Jugoszlávia fizetőképes kereslete egyelőre gyenge, a helyzet a jövő évtől pozitívan változhat. A mostani, alig 40 fős üzleti delegációnk csak egyfajta előőrsnek tekinthető. Egy magyar üzletember jelezte, rövid időn belül visszatér további tárgyalásokra. Ez azért is követendő szándék, mert ha nincs is olyan pénzügyi forrásunk, amellyel be tudnánk szállni nagy összegű segéllyel, mint ahogy erre például Norvégia, Görög- vagy Franciaország képes, mindenképpen meg kell kísérelnünk e pénzek jugoszláviai felhasználását a magyar export bővítése felé is terelni.
Bármely magyar eladás a kétoldalú kapcsolatok erősítését szolgálhatja -- mutatnak rá a magyar gazdasági diplomaták. Például ha sikerülne buszt eladnunk, ezzel együtt járna a folyamatos alkatrészellátás, ez pedig elvezethetne műszaki-termelési együttműködéshez. Ugyanez áll az energiaiparra vagy a mezőgazdaságra.
Ez utóbbi ágazat ugyancsak nehéz helyzetben van Jugoszláviában. Erről szabad szemmel is meg lehet győződni a Vajdaságon átutazóban, e terület korábban Jugoszlávia éléstára volt. A magyar mezőgazdaság viszont képes lenne -- persze mielőbbi és aktív agrárdiplomáciai előkészítés nyomán -- szerepvállalásra, ehhez megvan a hozzáértés, tapasztalat. Ez azért is fontos, mert a magyar--jugoszláv áruforgalom meghatározó része éppen a jelentős számú magyar őslakossal bíró Vajdaságon keresztül bonyolódik le.
A Magyarországon megtelepedett multinacionális vállalatok, magyar beszállítóik is jelentős szerephez juthatnak. Főleg akkor, amikor a belgrádi törvényhozásnak, a privatizációnak köszönhetően már bizonyítottan működőképes gazdasági háttér alakult ki Jugoszláviában. Ekkor majd vélhetően azok a multik is megjelennek tőkebefektetési céllal, amelyek a közelben, a szomszédságban vannak. Ugyanakkor -- bizonygatta a Világgazdaság érdeklődésére egy jugoszláv illetékes -- attól nem kell tartani, hogy a külföld jugoszláviai befektetése tőkét vonna majd el Kelet-Közép-Európától. Rövid távon semmi esetre sem.
Útban este hazafelé, a horgosi határállomásra érve nem lehet nem észrevenni, hogy a jugoszláv vámmentes bolt is német márkában kínálja áruját: a magyar forint itt még nem konvertibilis. A határt átlépve, Szeged után az autóúton külföldi rendszámú járművek, kamionok tűnnek fel. A Balkánról nemcsak Lengyelországba, Ukrajnába, Oroszországba, hanem az Európai Unió felé is Magyarországon át vezet a legrövidebb út.