Kátrány a fókuszban

Legalább két olvasata lehetséges annak, hogy az EU tegnap első ízben fogadott el egy viszonylag érdemi magyar derogációs igényt.



A dolog egyrészt felfogható úgy, hogy a kormány taktikai hibát vétett a csatlakozási tárgyalásokon. Elég rossz üzenete van ugyanis, hogy a gyatra egészségügyi mutatókkal rendelkező Magyarország éppen a cigaretta magasabb kátránytartalmának engedélyezése terén kapja az első engedményt az uniótól. Mennyivel jobb lett volna, ha ezt a kérelmet a kabinet még időben visszavonja, s helyette egy fontosabb, az ország egésze számára pozitív eredménnyel járó ügyben kapja meg hazánk az első kézzelfogható engedményt -- füstölöghetnek azok, akiknek erre van kedvük. Dohányosok és nemdohányosok dohoghatnak, ki tudja, hány átmeneti mentességet enged majd meg hazánknak az EU, de biztos, hogy kevesebbet, mint ahányat kértünk, s most "elpazaroltunk" egyet. Ráadásul a cigaretta maximális kátránytartalmának szálanként 12 helyett 15 milligrammban való engedélyezése csak 2005 végéig szól, célszerűbb lenne talán a hosszabb időszakra vonatkozó derogációs kérelmekre összpontosítani, s nem adni lehetőséget az EU-nak, hogy a következő hónapok tárgyalásainak kiélezett helyzetében, fontosabb kérdéseknél könnyedén előránthasson egy olyasféle adut, mint "mit ugráltok, már kaptatok egy derogációt" -- szívhatják a fogukat azok, akik nem a füsttel akarják ezt tenni.



Létezik azonban egy pozitív olvasat is. Eszerint a kormány és hazánk fényes sikeréről van szó, amely gondosan felépített stratégia eredménye. Nem, nem gúnyolódom. Tényleg elképzelhető, hogy a tárgyaló delegáció megneszelte, itt egy olcsón, vagy akár ingyen megszerezhető átmeneti mentességről van szó, amit az unió hajlandó megadni, például azért, mert nem sérti súlyosan az egységes belső piac működését. Vagy azért, mert már más tagjelöltek is kaptak beleegyezést, vagy egyszerűen csak azért, hogy két és fél évnyi folyamatos "nem" után végre egy kicsit biztasson is minket az unió, érdemes küzdenünk a csatlakozási tárgyalásokon. Bármi is legyen az indíték, az ügy Magyarország számára is hivatkozási alap lehet a későbbiekben, valahogy úgy, mint "ha a kátrányban tudtatok engedni, akkor x vagy y témában is tudtok".



Lehet, hogy csak a történészek tudják majd kideríteni pár évtized múlva, melyik olvasat a helyes. Az biztos, hogy a dohánygyárak és a dohánytermesztő családok ezrei örülhetnek. Nem oldja meg gondjaikat az uniós engedékenység, de valamivel hosszabb idejük marad felkészülni az átállásra. A kormány is örülhet: igazolva lát(tat)hatja a tárgyalásokon eddig folytatott politikáját, hogy a cigaretta jövedéki adójának ügyét nem engedte felkerülni a derogációs kérelmek listájára, itt viszont kitartott. Bizonyára a dohánytermelői nyomás is valamivel kisebb lesz arra, hogy az állam nagyobb részt vállaljon az átállás költségeinek finanszírozásából. Nem biztos azonban, hogy a magyar társadalom többi részének is van minek örülnie az ügyben. És az is lehet, hogy legjobban az EU örül.