A pénzügytől a jegybankig

Nyílt titok volt, amit Orbán Viktor miniszterelnök szerdán a rádióban hivatalosan is bejelentett. Járai Zsigmond pénzügyminiszter távozik, és márciustól a jegybank élére kerül. Minisztert általában akkor szoktak váltani, ha például nem válik be, ha nem ért egyet a kormány politikájával, vagy ha jól dolgozik ugyan, de jelezni akarják, hogy új műsorhoz új férfi kell. (Például annak idején Medgyessyvel akarták feledtetni a Bokros-csomagot).
A jelen esetben Orbán Viktornak semmi oka sem volt arra, hogy kezdeményezze Járai felmentését, hacsak maga Járai nem akarja.
A távozó miniszter kompetenciáját senki sem vonta kétségbe, még bírálói sem. Járai akár a Horn-kormány tagja is lehetett volna, hiszen az ő neve is forgott a miniszterjelöltek között. 1998-ban Járai minisztersége biztosíték volt a külföldi tőkének.
Az ország gazdasági teljesítménye kiváló. Azon lehet vitatkozni (vitatkoznak is bőven), hogy ez mennyiben az előző kormány, mennyiben az önjáróvá váló gazdaság érdeme, és mekkora része van ebben a mostani pénzügyminiszternek. Akár saját érdeme, akár idegen babérokon ül (lényegében mindkettő egyszerre is igaz lehet), ebből a szempontból sem indokolja semmi, hogy megváljon posztjától.
A pénzügyminiszter Orbán támogatását bírja és viszont. Simicska kinevezésétől a kétéves költségvetés keresztülhajtásáig Járai fegyelmezetten végrehajtotta, amit a kormányfő kért tőle.
Járai felmentésekor az új műsorhoz új férfi kell elvét sem lehet felemlíteni, hiszen a politikai államtitkárból örökébe kerülő Varga Mihály nem győzi hangoztatni a folyamatosságot. Summa summárum, Járai nyugodtan megtehette volna, hogy a kétéves költségvetés megszavazása után mosollyal szemléli a belpolitika viharait.
De nem ezt tette, hanem felmentését kérte. Az egészet cinikusan el lehetne intézni azzal, hogy a márciustól még függetlenebb jegybank elnökeként, hat évre kinevezve még derültebben szemlélheti a soha nem látott mélységekben iszapbirkózó politikusokat.
Nyilván ebben is van némi igazság. Azért más ösztönző is kellett, ami távozásra bírja.
Járai viszonya az üzleti élettel, a befektetőktől az elemzőkig, a jegybanktól a multikig mindennek mondható, csak felhőtlennek nem.
Támadások érik, miért fogadja az átlátható költségvetéssel büszkélkedő miniszter a titkozatos etruszk szobrok archaikus mosolyával, hogy súlyos tízmilliárdokat átláthatatlan finanszírozó szervek zsákjába dugnak. Legyen akár olyan nemes célok érdekében, mint az autópálya-építés. Ez az átláthatatlanság is megnehezíti az elemzők tisztánlátását (akikre egyébként a miniszter nagyon haragszik).
A befektetők elvárnák, hogy a miniszter legalább némi szolidaritást mutasson irányukban. Például legyen irántuk annyi tapintattal, hogy amikor siralomházi hangulatban emésztik magukat a zuhanó Mol-árfolyamok láttán, legalább ne mondja, hogy korábban az olajtársaság jól megszedte magát. A befektetők pofonként élték meg, hogy éppen a bessz mélypontján döntöttek a tőkeszámlán lévő részvények árfolyamnyereségének megadóztatásáról. (Keserű vigasz, hogy jelenleg nincs árfolyamnyereség).
A miniszter Orbán Viktorhoz írt, felmentését kérő levelében felpanaszolja, hogy szükségtelenül politikai ügyet csináltak a CW Bank körüli botrányból. Ténykérdés, hogy az Orbán Viktor és Surányi György közötti valóban feszült viszony a politikában leginkább úgy jelent meg, mint CW-ügy. Ha Orbán azt mondta: "CW", estek a tőzsdei árfolyamok, mert feltételezték, hogy hullik Surányi feje, az ellenzék persze védte a jegybankelnököt. Ilyen légkörben egyre megy, Orbán vagy Járai mondja, hogy "CW", persze hogy az egész tiszta politika.
Járainak elege lehetett Torgyánból is -- nyilván ő az Orbánnak írt levélben szereplő egyik "fajsúlyosabbnak" nevezett koalíciós politikus, akinek minisztériumába számolatlanul kellett önteni a forintmilliárdokat.
Mol-ügy, Surányi-ügy, Simicska-ügy, rosszindulatú elemzők, akarnok politikusok. Csak ennyi? Sok külhoni tárcavezető társa szíves-örömest cserélne vele. Nemcsak ott, ahol az infláció miatt vékával mérik a pénzt, vagy ahol mínusz húsz fokban, energia híján, dideregnek az emberek. Járai dolga bizonyos szempontból könnyebb volt egyes tehetősebb országok pénzügyéréénél is. A reformokkal bajlódó német vagy osztrák társának több a gondja.
Igaz, itthon a járulékok csökkentek, az adórendszer is kiszámíthatóbbá vált, de gyorsan szertefoszlott az álom, hogy egy fecnin lehessen letudni az adóbevallást. Az átfogó adóreform a nagy ellenállás miatt meghiúsult.
Igaz, reformokat nem is igen helyénvaló Járaitól számon kérni, hiszen ő maga mondta, hogy elsősorban kincstárügyi miniszternek tekinti önmagát.
Emberi számítás szerint Járai Zsigmond 2007-ig áll a jegybank élén. Ha olyan szerencséje van, mint a Pénzügyminisztériumban, még az ő jegybankárkodása alatt stabilizálódnak az árak, és lépünk be az euróövezetbe. A neve nemcsak a növekedéssel, hanem a stabilitással is összeforhat.

Boronkay Tamás-->