LAPSZEMLE

Budapest Business Journal
"Ne tűnj föl!" "Minél többet panaszkodsz, annál inkább bántanak." "Csak az a fontos, kit ismersz és kinek milyen befolyása van." "Véletlen számítógépes ellenőrzés? Ilyen nincs. Kiszúrnak téged, és pontosan tudják, miért jönnek."

A mondatok akár egy tanúvédelmi tréningen is elhangozhattak volna, de én olyan üzletemberektől hallottam őket, akik Magyarországon próbálkoztak üzleti vállalkozással -- írja a Budapesten megjelenő angol nyelvű hetilap kiadója, Stephen O''Connor.
Sok üzletember letaglózottnak érzi magát és fáradt, pedig Magyarország gazdasága ésszerű ütemben növekszik; jó, gyorsan -- a régóta növekvő nyugat-európai országokhoz képest. Bármikor betoppanhatnak irodájukba az APEH adóellenőrei, hogy "váratlanul" átnézzék fél évtizedre visszamenően az összes számlakönyvet azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy addig nem mennek el, amíg nem találnak valami pénzt az állam számára. Aztán itt vannak a kínai vízcsöpögtetős kínzáshoz hasonló adók enmaguk. Áfa, tb-adók, kulturális adó, papíradó -- épp csak az adót nem adóztatják meg. Nem beszélve a vámhivatalról, vagy a sajátosan anakronisztikus valuta-ellenőrzésről, amelyet a térség EU-tagjelöltjeinek többsége már rég maga mögött hagyott.
Miért nehezíti -- vagy lehetetleníti el -- a kormány a vállalkozások életét, amikor ők a motorjai az ország gazdasági újjászületésének? Vagy a lényegre térve: mi történik ezekkel az ifjú kormányférfiakkal, akik annak idején annyira ígérték, segíteni fogják a vállalkozásokat, hogy csak a magyarok és Magyarország gazdagodásával kelljen törődniük?
Néhány hete ott voltam új és rendkívül fiatalos külsejű pénzügyminiszterünk, Varga Mihály egyik előadásán. Enyhén szólva nem aratott osztatlan lelkesedést, amikor a leginkább adósújtott vállalkozók egzakt kérdéseit azzal söpörte le az asztalról, hogy "én csak egy pénzügyminiszter vagyok, nem adószakértő".
Meglehet, naiv vagyok, de azt hittem, Magyarország tárt karokkal fogadja azokat, akik a kis helyi vállalkozásokból valami nagyobbat akarnak csinálni. (Míg az eleve nagyok és nemzetköziek már csak ezért is tele vannak kulcsfontosságú politikai kapcsolatokkal.) Úgy tíz éve többek között éppen ezek miatt a ma kormányzó fiatalok miatt döntöttem úgy, hogy Magyarországgal fogok foglalkozni. Akkoriban gyakran jártam a Molnár utcai Fregatt sörözőbe, ahol Orbán Viktor és az ország leendő vezetői is sűrűn megfordultak. Lenyűgözött, ahogy őszintén meg akarták tisztítani a posztkommunista Magyarországot a koromként rátapadó sógorság-komaságtól, urambátyámságtól, s nagyra törő, előremutató üzletbarát törvények bevezetésére készültek. Azt hittem, ha ezek a fiúk a kormányrúdhoz kerülhetnek, már semmi sem állíthatja meg Magyarországot.
A hatalom bűvölete azonban, úgy látszik, feledtette velük mindazokat az ötleteket, amelyekkel vissza szerették volna szorítani az államhatalmat, hogy szabad folyást engedjenek a piac csáberejének. Ehelyett a fregattos fickók leglátványosabb terméke egy felmelegített ötéves terv lett. És még mindig az üzlet az ellenség.

-->