Ma-Lé
Duna-parti irodaház:
"Emberek! Olyan szépen süt ez a reggeli nap, küldjenek már valakit sorban állni a cégbírósághoz. Alapítunk!"
Ugyanott, két szobával arrébb:
"Te, ennek ennyi ideje van? Mi van itt? Hát nem azt mondták, hogy októberben már itt is lehúzzák a rolót?"
Cégbíróság, röviddel ezután:
"A cég neve?"
"Ma-Lé."
"Alaptőke?"
"Húszmillió."
"Céget jegyzi?"
"MÁ, vagyis a magyar állam."
"Jövőkép?"
"Nevünkhöz méltó munka."
Ferihegyi várócsarnok:
"Képzeld, most hallottam idejövet az autórádióban, hogy valami új céggel utazunk, mert a miénket törölték!"
"Na és, nekem mindegy, melyik visz el, csak hozzon is haza!"
"De én azt is hallottam, hogy ez a miénk nem most került a tönk szélére, hanem évek óta mélyrepülésben van. Mondtak valami számokat is, hogy az idén is 8-10 milliárdot buknak, mint tavaly meg tavalyelőtt."
"Hát, én nem vagyok egy közgazda, de ez soknak tűnik. Azt sem értem, hogy a csehek meg a lengyelek miért tudtak beházasodni. Tudod, az Air France-hoz meg a Swissairhez."
"Hogyhogy miért? Hát azért, mert gyorsabban kapcsoltak. Meg biztos nem lopták szét a cégüket. Azt se hallottam róluk, hogy állandóan rokonokat ültettek volna a főnöki székekbe.
"Ezt a rádió is mondta. Meg azt is, hogy az a két bank is csak átmenetileg volt tulajdonos.
"Tényleg, azok mit kereshettek ott?"
"Sokat, nagyon sokat."
"És hol volt az egész alatt a kormány?"
"Melyik?"
"Mindegyik."
"Lapítottak. Később még egy kicsit bekeményítettek, mint a többi állami cégnél, de nem nagyon izgatták magukat. Tönkremegy? Istenem! Jó mély az az államkassza! Te, figyelj csak!"
Hangosbemondó:
"Pistit várja barátnője a szakszervezeti röpgyűlésen".
"Képzelem, mi lehet ott!"
Röpgyűlés:
"Szaktársak! Tegye fel a kezét az, akinek jó a Ma-Lé! Köszönöm, most már letehetitek! Megállapítom, hogy mindannyian ma akarjátok fölvenni a pénzt. Ez szép, úgyhogy gyerünk szerelni!"
Duna-parti székház:
"Emberek. Jó hírem van. Bejött ez a Ma-Lé-ügy! Mindenki velünk akar repülni. Egyébként most kaptam a felkérést egy újabb cégalapításra.
