Rutin? Nem rutin

Rutin művelet volt -- mondta ifj. Bush elnök az iraki célpontok ellen végrehajtott múlt heti légitámadások után. Újabban -- és különösen mifelénk -- hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy bármi igaz lehet, kivéve az, amit a politikus éppen mond. Most talán kivételt kell tennünk.
Annyiban nyilván nem volt rutinszerű a támadás, hogy több mint két év óta először irányult ismét Bagdad közeli célpontok ellen, vagyis a két repülési tilalmi zóna -- az északi és a déli -- közé eső területre. Mert a hivatalos indoklás szerint az ottani légvédelmi és radarállások fenyegették a repülési tilalmat ellenőrző amerikai és brit repülőgépeket. Persze, azon is el lehet gondolkodni, mennyire rutinszerű az a világpolitikában, hogy egy kormányzatnak a saját országa határai között tilalmas övezeteket jelölnek ki. Viszont Irak, pontosabban elnöke, Szaddám Huszein -- és mindaz, amit e név fémjelez -- helyzete sem rutinos, szokványos jelenség: az ország és a "trón" megmaradhatott eredeti állapotában, mert id. Bush elnök tíz évvel ezelőtt megelégedett azzal, hogy kiseprűzi Kuvaitból az iraki hódítókat, de azt már nem vállalta, hogy Bagdadig menetelve "a gyökerénél oldja meg a problémát". Túl sok amerikai katona életébe került volna, s amerikai elnökök Vietnam óta csakis olyan katonai vállalkozásba kezdenek, amelyet a honi közvélemény elfogad (többek között azért, mert előre meg lett rá dolgozva), vagy legalábbis nem utasít eleve el. Szabványos magatartás a Sivatagi Viharban győztes, Irak-ellenes koalíció részéről az lett volna, ha "barlangjában semmisítik meg a fenevadat", aminek Szaddámot egyébként minden valamire való karikatúra ábrázolni szokta.
Annyiban mégis rutinművelet volt a pénteki, hogy hasonló berepülésekre 1991 óta vagy kétszázezerszer már sor került, tudniillik csak a rakéták estek bagdadi külvárosokra, az őket kieresztő gépek a déli tilalmi zóna légi határain belül maradtak. Vagyis ezek a bevetések a korábbiakhoz csatlakoznak, azzal együtt, hogy ifj. Bush elnök részéről ez volt az első külpolitikai döntés és az első főparancsnoki rendelkezés. Ám nagy valószínűséggel még nem része a Republikánus Párt választási programjában ígért és az új vezető politikusok által az elmúlt hat hétben többször is szükségesként emlegetett "új Irak-stratégiának". Az azt kimunkáló stábok tagjai még csak most esnek át a különféle nemzetbizonsági rutinellenőrzéseken.
A légitámadás mindazonáltal jó volt arra, hogy Szaddám rutinszerűen megfenyegesse Izraelt: oda fog visszacsapni. Ugyancsak rutinszerűen kiváltotta a Szaddámmal egyébként nem rokonszenvező arab uralkodók és elnökök elítélő állásfoglalását, Moszkva nemtetszését, Párizs helytelenítését. S ami már nem rutin: hallgatólagosan Berlin is elhatárolódik a történtektől, az Európai Unió pedig kivár az állásfoglalással. Csak London -- mint "tettestárs" -- ért maradéktalanul egyet az akcióval. Irak ügyében Washingtonnal szemben ugyanaz az egységfront látszik kialakulni, mint ami az amerikai nemzeti rakétaprogram kapcsán körvonalazódik. Kérdés, hogy ezek a szembenállások témafüggőek-e vagy éppenséggel semmi közük sincs az adott tárgyhoz. Ez esetben viszont egy egyáltalán nem rutinszerű, új nemzetközi konfrontáció bontakozik ki.

Szalay Hanna-->