A "szibériai borbély" lendületével folyik a kisgazda harakiri. A Nyikita Mihalkov filmjéből ismert gigászi fanyűvő, a szibériai borbély falta úgy az erdőt, mint ahogy egy ideje vágja maga alatt a fát a kisgazdapárt. Ám míg az előbbi a művészi fantázia szülötte, addig a torgyáni ámokfutás maga a hol mulatságos, hol véres valóság.
A már önmaga paródiáját is erőlködve alakító kisgazda elnök utolsó erejéből még kísérletet tett tegnap arra, hogy Orbán Viktort rávegye, zavarja el a kormányból Boros Imrét. Még Torgyánról sem tételezhetünk fel akkora vakságot, hogy akár egyetlen pillanatig azt hitte, a jelenlegi helyzetben képes lesz nyomást gyakorolni a kormányfőre. Saját "logikája" alapján azonban meg kellett próbálnia, hiszen azzal, hogy feljelentette Szabadi Bélát, Boros Imre az első számú ellenséggé lépett elő Torgyán és maradék udvartartása szemében.
Boros azonban minden bizonnyal a kormány tagja marad. A miniszterelnök nyilván nem kívánja magát azzal nevetségessé tenni, hogy enged az egykori agrárminiszter zsarolásának. A sas nem figyelhet oda a legyek kellemetlen zümmögésére. Pedig nincs messze a Torgyán József kegyeit. Mellesleg a "bűn" akkor is az volt, hogy megpróbálta feltárni az előd, a szintén kisgazda Pepó Pál környezetvédelmi miniszter viselt dolgait. De micsoda különbség az, hogy akkor a kormány még előtte volt a kétéves költségvetés megszavazásának. A sas akkor még kissé szárnyaszegetten várakozott a számára kedvezőbb helyzetre.
Néhány hónap alatt azonban nagyot fordult a világ és a koalíció. Ha most Torgyán megpróbálná kivinni a kisgazdapártot a kormányból, akkor maximum 8-12 képviselő távozna vele. Ezzel pedig nem veszélyeztetné Orbán Viktor parlamenti többségét, ám nagy szolgálatot tenne az országnak, hiszen hihetetlenül felgyorsítaná kikopását a közéletből. A legjobban pedig az MDF örülne, hiszen felértékelődhetnek a kicsiny, de erős frakció szavazatai. Bár a jelek arra mutatnak, túlzott követelésekkel nem tanácsos az erejük teljében pompázó sasokat bosszantani...
A legvalószínűbb tehát az, hogy Torgyán rövid ripacskodás után tudomásul veszi, hogy Boros miniszter marad, s a koalíción belül próbálja összefusizni a hozzá esetleg még hű emberekből az "árnyékkisgazdapártot". Más kérdés, hogy a miniszterbuktatás meghiúsulása papíron a koalíciós szerződés automatikus felbontását jelentené. Az 1998-ban köttetett megállapodás azonban egészen más erőviszonyok között született, és a torgyáni kanyarokba az is beleférhet, hogy most hajlandó rugalmasabban értelmezni a korábban oly büszkén emlegetett és oly sokszor lehivatkozott dokumentumot.
A számára egyre megalázóbb kormánytagságra azért is szüksége lehet, hiszen egyedül így nyílhat esélye valahogyan segíteni a büntetőügyébe egyre jobban belekeveredő fiának. A Fidesz pedig bízhat abban, hogy tovább folytatódik az a számukra igen kellemes paradoxon, mely szerint Torgyán József, az egykor ölelgetett koalíciós partner lecsúszása nemhogy ártana, de sokkal inkább használ a legnagyobb kormánypártnak.