Franciaországban "csak" helyhatósági választásokat tartottak most. Ez alkalmakkor általában más szempontok szoktak érvényesülni, mint parlamenti választások idején. Például eredményes helyi politikus előnyben van a nagypolitikából ejtőernyővel érkezővel szemben. Vagy: a szűkebb pátria sajátos visszásságait "tematizáló" jelölt nagyobb eséllyel indul, mint az, aki örökzöld ideológiai szólamokat hangoztat. Ilyen okok is közrejátszhattak abban, hogy a francia plurális baloldal öt minisztere is vesztett nagyvárosok polgármesteri székéért vívott választási csatában, avagy abban, hogy Bertrand Delanoe éppenséggel elnyerhette Párizs főpolgármesterségét (ő egyebek között a kutyaürülék ellen hirdetett harcot).
A helyi választások összegeződő eredményei ugyanakkor szükségszerűen utalnak országos jelenségekre. Mondjuk a második fordulóban 7-8 százalékkal magasabb volt a részvétel, mint az elsőben, és ebből a jobboldal profitált. Az a jobboldal, amely szervezetileg széttagolt, személyi perpatvarok, programbeli nézeteltérések uralják. A baloldal vagy 30 várost elveszített úgy, hogy csak kettőt szerzett helyettük. Így tehát Párizs és Lyon bevétele alig lehet több szépségtapasznál.
Lionel Jospin kormányfő számára ez minden bizonnyal intő jel, emiatt akár vesztesnek is érezheti magát, hiszen kabinetjének jó gazdasági teljesítménye "nem jött át". De vesztesnek érezheti magát Jacques Chirac elnök is, hiszen Párizs "átállása" az ő személyes kudarca: 18 évig volt ott polgármester, most elbukott utóda (Gogol legjobb francia tanítványa) az ő embere volt, újabb jelöltje ugyancsak kudarcot vallott. És a jövő évi elnökválasztáson Jospin meg Chirac egymás ellenében indul. Lesz addig egy-két politikai bukfenc Franciaországban.