Makacskodó infláció

Az elmúlt három évben harmadszor rontott neki az infláció a tízszázalékos álomhatárt jelentő falnak, mindháromszor sikertelenül. Az eseményekben az a közös, hogy minden alkalommal el lehetett mondani, külső sokkok játsszák a fő szerepet. Ezt mutatta az is, hogy az egyszeri hatásokat kiszűrő maginfláció az időszak alatt folyamatosan csökkent. A mostani eset azonban ebből a szempontból kivétel. Ez is azt mutatja, a jelenlegi infláció már alapvetően belső eredetű. A benzinárak már nem térnek el jelentősen a tizenkét hónappal ezelőttitől, így direkt módon érdemben nem befolyásolják az árindexet.
A jegybank tulajdonképpen helyesen állapította meg, hogy azok a termékcsoportok okozzák a gyorsulást, amelyek az árarányok szempontjából elmaradást mutatnak a nyugat-európai struktúrához képest. Ez nem baj, hiszen ezek a szektorok a rendszerváltás zűrzavarának vesztesei voltak, előttük 2000-től nyílt meg az út, hogy teljesítményüket az áraikban is elismertethessék.
Mégis érthetetlen, hogy a jegybank közleményében a teljes belenyugvást sugallja, miszerint minden nagyon jó és mindennel meg vagyunk elégedve. Ez egyértelmű üzenet a gazdasági szereplők számára, hogy a jelenlegi gazdaságpolitikai vezetés az antinflációs célt beáldozza a növekedés, a társadalmi béke, a külső egyensúly érdekében. Ha helyes lenne a kormányzat helyzetfelmérése, azt mondhatnánk, magatartása elfogadható, de legalábbis érthető.
Csakhogy nem biztos, hogy a jelenlegi makrogazdasági politika az optimális megoldás. A tíz százalék körüli infláció leszorítása mindenhol komoly problémákba ütközik, de talán érdemes lenne a lengyel eredményeket figyelembe venni. Ugyanis ott éppen akkor sikerült stabilan egy számjegyű inflációt elérni (nem is olyan régen), amikor a jegybank meglépte a sokat emlegetett sávszélesítést, és lebegtetni kezdte a hazai valutát.
A mai helyzetben nem úgy tűnik, hogy nálunk egy hasonló gazdaságpolitikai fordulat valamiféle "gyáva népnek nincs hazája" elven hozott, kockázatos intézkedés lenne. Éppen ellenkezőleg, a jelenlegi rendszer fenntartása okoz komoly presztízsveszteséget az elmúlt időszakig kiszámíthatóan működő monetáris politika számára. A piaci szereplők ugyanis egyre kevésbé értik, melyek is a gazdaságpolitikai irányítók prioritásai, illetve meddig hajlandók elmenni azok védelme érdekében.

Madár István-->