BUX 41,248.02
-0.02%
BUMIX 3,923.59
-0.63%
CETOP20 1,919.28
-0.06%
OTP 10,505
+1.99%
KPACK 3,100
0.00%
0.00%
0.00%
-2.82%
-0.80%
ZWACK 17,200
+0.29%
0.00%
ANY 1,635
+2.83%
RABA 1,155
-2.53%
-0.44%
+3.13%
-3.05%
-0.46%
OPUS 193.6
+0.83%
+12.58%
-1.72%
0.00%
-2.51%
OTT1 149.2
0.00%
-1.95%
MOL 2,800
-0.99%
+0.50%
ALTEO 2,350
+0.86%
-6.09%
-3.92%
EHEP 1,600
+23.55%
+2.94%
-0.26%
MKB 1,972
0.00%
0.00%
-3.81%
-8.11%
0.00%
SunDell 39,800
0.00%
+0.94%
-0.75%
-1.44%
-1.41%
-0.31%
-3.35%
GOPD 12,500
0.00%
OXOTH 3,790
0.00%
-5.98%
NAP 1,218
-0.65%
0.00%
-4.15%
Forrás
RND Solutions
Világgazdaság

Makacskodó infláció

Az elmúlt három évben harmadszor rontott neki az infláció a tízszázalékos álomhatárt jelentő falnak, mindháromszor sikertelenül. Az eseményekben az a közös, hogy minden alkalommal el lehetett mondani, külső sokkok játsszák a fő szerepet. Ezt mutatta az is, hogy az egyszeri hatásokat kiszűrő maginfláció az időszak alatt folyamatosan csökkent. A mostani eset azonban ebből a szempontból kivétel. Ez is azt mutatja, a jelenlegi infláció már alapvetően belső eredetű. A benzinárak már nem térnek el jelentősen a tizenkét hónappal ezelőttitől, így direkt módon érdemben nem befolyásolják az árindexet.
A jegybank tulajdonképpen helyesen állapította meg, hogy azok a termékcsoportok okozzák a gyorsulást, amelyek az árarányok szempontjából elmaradást mutatnak a nyugat-európai struktúrához képest. Ez nem baj, hiszen ezek a szektorok a rendszerváltás zűrzavarának vesztesei voltak, előttük 2000-től nyílt meg az út, hogy teljesítményüket az áraikban is elismertethessék.
Mégis érthetetlen, hogy a jegybank közleményében a teljes belenyugvást sugallja, miszerint minden nagyon jó és mindennel meg vagyunk elégedve. Ez egyértelmű üzenet a gazdasági szereplők számára, hogy a jelenlegi gazdaságpolitikai vezetés az antinflációs célt beáldozza a növekedés, a társadalmi béke, a külső egyensúly érdekében. Ha helyes lenne a kormányzat helyzetfelmérése, azt mondhatnánk, magatartása elfogadható, de legalábbis érthető.
Csakhogy nem biztos, hogy a jelenlegi makrogazdasági politika az optimális megoldás. A tíz százalék körüli infláció leszorítása mindenhol komoly problémákba ütközik, de talán érdemes lenne a lengyel eredményeket figyelembe venni. Ugyanis ott éppen akkor sikerült stabilan egy számjegyű inflációt elérni (nem is olyan régen), amikor a jegybank meglépte a sokat emlegetett sávszélesítést, és lebegtetni kezdte a hazai valutát.
A mai helyzetben nem úgy tűnik, hogy nálunk egy hasonló gazdaságpolitikai fordulat valamiféle "gyáva népnek nincs hazája" elven hozott, kockázatos intézkedés lenne. Éppen ellenkezőleg, a jelenlegi rendszer fenntartása okoz komoly presztízsveszteséget az elmúlt időszakig kiszámíthatóan működő monetáris politika számára. A piaci szereplők ugyanis egyre kevésbé értik, melyek is a gazdaságpolitikai irányítók prioritásai, illetve meddig hajlandók elmenni azok védelme érdekében.

Madár István-->

Értesüljön a gazdasági hírekről első kézből! Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Kapcsolódó cikkek