A kisgazda bátrak

A bátrak igazságát érzik a maguk oldalán a reformot vágyó kisgazdák. A Torgyán József távozását sürgetők ugyan több csoportba osztódnak, ám közülük igen nehéz lenne bátrakat, vagy olyanokat találni, akik mellett akár jogilag, akár erkölcsileg egyértelműen ott állna az igazság. A párt politikusainak jelentős része, köztük a reformerek többsége, Torgyán egykori tanítványaként magáévá tette a mester egyik fegyverét: úgy vélik, ha elég sokszor -- esetleg szépen, lassan, fölényesen mosolyogva -- elismétlik álláspontjukat, az egyszer csak igazzá válik.
A tények egyelőre azt mutatják, hogy a távozásra kétségkívül (túl)érett pártelnököt védik az általa kimunkált, az elmúlt években azonban többek között éppen a mostani reformerek által elfogadott és legitimizált diktatórikus belső szabályok. Ugyanakkor ezek az "újkisgazdák" voltak azok is, akik végigasszisztálták elnökük hároméves kormányzati garázdálkodását: aligha lehet felelős politikusnak tekinteni bárkit, akinek 2001 tavaszán jutott eszébe utánanézni annak, pártja kiket, milyen testületi döntések alapján delegált állami társaságokhoz.
A megújulást sürgetők közül többen részt vettek egymás kizárásában, megalázásában is. Mára ők egymásnak, úgy tűnik, megbocsátottak, és azokat az ezreket emlegetik, akiket az elmúlt években azért zártak ki a pártból, mert Torgyán Józseffel ellentétes véleményt fogalmaztak meg. Ezen kizárások idején azonban a mai reformerek közül került ki a kormány három minisztere, a pártelnök több tanácsadója, az elnökség számos tagja. Bátorság helyett inkább az attól való félelem érződik az "újkisgazdákon", vajon mi lesz a jelenleg Torgyánnak köszönhető képviselői helyeikkel 2002-után. "Jó útra térni, régi hibáinkat felismerni" persze lehet a jobb későn mint soha elv alapján is, ám a politikában ideje lenne inkább azt megvalósítani, hogy bizonyos erkölcsi hibaszázalék felett el kell tűnni a színről.
A Torgyán József frakcióból történt -- jogilag kétséges -- kizárásban ugyan egymásra találtak a platformosok, illetve a korábban hosszabb ideig csak tébláboló, ide-oda húzó "belső reformerek" (Turi-Kovács Béla, Balogh Gyula, Szabó János), ám egységes kisgazda ellenzékről nem lehet beszélni. Ezt az évekre visszanyuló, egyébként az egyes szekértáborokon belül is meglevő személyes ellentétek mellett akadályozza az is, hogy az elmúlt hónapokban egymásra is szépen hordtak sarat az érintettek. A lényeg azonban az: képesek-e egyáltalán a megújulást óhajtók ilyen múlttal egy erkölcsileg és szakmailag rátermett, az erőket integrálni képes politikust felmutatni, vagy legalább egy ilyennek kikiáltott valaki mögé felsorakozni.
És persze -- a jelenlegi, egy-két százalékos népszerűség tükrében -- kérdés az is: szükség van-e a magyar politikában az agrárium képviseletét kisajátítani szerető FKGP-re, mely tíz évvel a rendszerváltás után lép rá a demokratizálódás útjára, és amelynek kormányzati tevékénysége három évét a szakértelem hiánya és botrányok sorozata jellemezte. Erre legkésőbb egy év múlva biztosan választ kapunk.

Dudás Gergely-->