A következetes dezertőr

Bush amerikai elnöknek nyilván jó hete lett volna, hiszen a szenátus szerdán elfogadta -- igaz, felvizezett formában -- tetemes, 1350 milliárd dolláros adócsökkentési csomagtervét. Erre a hétre azonban Bush nyilván keserű szájízzel fog emlékezni. Teljesen váratlanul elveszítette ugyanis törékeny szenátusi többségét.
A bombaként ható hír már szerdán kipattant, de csak tegnap vált véglegessé. James Jeffords vermonti szenátor, államának fővárosában, Burlingtonban hivatalosan is bejelentette, otthagyja a Republikánus Pártot, és független lesz.
A szenátusban eddig 50 republikánus mellett hasonló számú demokrata ült, és Bush pártja csak az alelnöki szavazattal volt többségben.
Ha csak a köztársaságiak nem beszélnek rá gyorsan egy demokratát az átülésre -- állítólag intenzíven gyúrják is Zell Miller georgiai szenátort, aki az utóbbi hónapokban következetesen velük szavazott -- bele kell törődniük, hogy a szenátusi vezetői posztok -- először 1994 óta -- riválisaik kezébe kerülnek.
Jóllehet Jeffordsnak a demokraták megígérték, hogy bizottsági elnök maradhat, a környezetvédelmet felügyelheti az eddigi egészségügy-közoktatás-munkaügy helyett, sehonnan sem hallani, hogy megélhetési politikusnak tartanák. Éppen ellenkezőleg, Jeffords indítékaiban senki sem keres sandaságot.
A dezertőr az egyik legliberálisabb republikánus, aki már korábban is sokszor szavazott együtt a demokratákkal, például kétszer is a Clinton-botrány ügyében. Legutóbb kevesellte a közoktatásnak szánt pénzeket, és környezetvédelmi kérdésekben sem értett egyet Bushsal.
Azt azonban csak kevesen gondolták, hogy Jeffordsnak annyira elege lesz pártjából, hogy ott is hagyja.
Az amerikai kongresszusban nem ritka az átszavazás. Gyakran voksolnak pártszempontok helyett értékrend mentén a demokraták és a republikánusok.
A liberálisabb köztársaságiak például most nem tudják megemészteni Bushnak az egészségügyben, a közoktatásban és a környezetvédelemben tanúsított szűkkeblűségét. Azt vetik az elnök szemére, hogy túl sok engedményt tesz pártja jobbszárnyának.
Átülésekre is volt példa, nem is egy. Az utóbbi húsz esztendőben 14 demokrata szenátor és képviselő hagyta ott pártját, míg a republikánusok csak egy szenátort vesztettek.
Most azonban a Fehér Ház fatális hibát követett el azzal -- mondják a bírálók --, ahogy "másként gondolkodóit" kezelte, akkor, amikor hajszálon függött többsége a szenátusban. Ilyen helyzetben életveszélyes nyíltan bírálni, sőt büntetni átszavazó szenátorokat, ahogy azt a Fehér Ház tette. Azzal is hibát követett el, hogy Jeffordsot megalázó módon mellőzte: annak ellenére nem tárgyalta meg vele a közoktatási javaslatokat, hogy ő az illetékes szenátusi bizottság vezetője. A Bush-kormány megvont támogatásokat attól a körzettől, amelyet Jeffords a szenátusban képvisel, és nem hívták meg őt olyan fehér házi ünnepségre, amelyen földije kapott díjat.
A szenátusi többség átbillenése mélyreható következményekkel jár. Azzal, hogy demokraták vezetik majd a bizottságokat, meghatározzák az ügymenetet, döntenek arról, mikor és miről szavazzanak. Ők határozzák meg, kik egyeztessenek a képviselőházzal, ha össze kell békíteni valamely törvényjavaslat két megszavazott változatát.
Az új többség például meghiúsíthatja, hogy Bush konzervatív szövetségi bírókat nevezzen ki, lassíthatja, sőt lehetetlenné teheti az elnök energiaprogramját, ami új hagyományos és nukleáris erőművi telepítésekkel számol, leszavazhatja az állami társadalombiztosítási rendszer tervezett részleges privatizálását.
Az elnök helyzete egy csapásra megváltozott. A hét elején Bush még nyugodtan gondolhatta, hogy kongresszusi többségére támaszkodva keresztülviheti főbb elképzeléseit. Most viszont úgy fest, hogy ennek befellegzett. Jellemző, hogy Rich Bond, a Republikánus Párt nemzeti bizottságának volt elnöke egyenesen attól tart, hogy újabb kilépések lesznek, ha Bush elnök nem igyekszik békülni pártja liberális szenátoraival.
Ha az elnök mindenképpen igyekszik keresztülvinni eredeti konzervatív programját, állóháborúba keveredik a szenátussal. Ha kompromisszumokra törekszik, szembekerül pártja jobbszárnyával.
Persze azzal, hogy egy elnök kisebbségben van a szenátusban, még nem történt tragédia. Clinton elnök viszonya az őt leváltani kívánó repbulikánus többségű kongresszussal aligha volt felhőtlennek nevezhető.
Clinton helyzetét azonban megkönnyítette a ragyogó gazdasági helyzet, most viszont rossz hírek jönnek. A közhangulatot pedig a jelen és nem a 11 évre tervezett 1350 milliárdos adócsökkentés határozza meg.