Miért nem erősödik az euró

Az amerikai gazdasági növekedés lassulása következtében hosszú idő után Nyugat-Európa, azon belül a gazdasági és monetáris uniót alkotó országok gazdasági növekedési üteme meghaladja az amerikait. Az USA-ba irányuló tőkebeáramlás is mintha lassult volna. A közgazdasági elmélet és korábbi időszakok gyakorlati tapasztalatai alapján ezeknek a tényezőknek az euró erősödését kellett volna előidézniük a dollárral szemben. Ez nem így történt. Az euró árfolyama a 87 és 90 cent közötti sávban ingadozik, miután a dollár ez év januárja óta mintegy 8 százalékot erősödött az euróval szemben. A jelenséget több okra vezetik vissza, megnyugtató magyarázat még nincs rá.
A szakértők egy része a dollár erősödését azzal a pszichológiai tényezővel magyarázza, hogy a befektetők a bizonytalan világgazdasági helyzetben "biztos kikötőre" vágynak. Ez pedig a részvényárfolyamok esése és a recessziós veszély ellenére még mindig az USA, ahol az infláció alacsony, a termelékenységnövekedés drágulásgerjesztő hatásai minimálisak. Az új amerikai kormány is az erős dollár politikáját képviseli. Ehhez az állásponthoz kapcsolódik az is, hogy az amerikai gazdaság növekedéslassulását vagy recesszióját rövid életűnek tekintik. Miért kellene eurót venni, ha az amerikai gazdaság úgyis rövid időn belül visszatér a normális kerékvágásba?
Puszta spekulációnál több az a magyarázat, amely szerint az erős dollár az amerikai értékpapírok iránti, piaci mozgásoktól független úgynevezett strukturális keresletre vezethető vissza. Az év elején liberalizálták ugyanis a nyugat-európai nyugdíjalapok befektetési politikáját, amelyek nemzetközi méretekben diverzifikált portfóliót kívánnak kialakítani. Ezért folyamatosan vásárolják az amerikai értékpapírokat, ezzel erősítik a dollárt. Ez év januárjában 45,5 milliárd euró összegben áramlott ki portfóliótőke az eurózónából. Ez a harmadik legnagyobb havi adat az euró 1999. január 1-jén számlapénzként történt bevezetése óta.
Meggyőzőnek tűnik az a magyarázat, amely szerint a dollár erősödését az okozza, hogy az USA-ban a termelékenység gyorsabban nőtt, mint az eurózónában. David Owen, a Dresdner Kleinwort Wasserstein szakértőjének számításai szerint a kilencvenes években az euró (1999 előtt ECU) dollárral szembeni reálárfolyama jól tükrözte az USA és az eurózóna termelékenysége közötti különbségeket. Akkor, amikor a termelékenység gyorsabban nőtt az USA-ban, mint az eurózónában (a kilencvenes évek második felében), az euró gyengült, és fordítva.
A külkereskedelmi forgalomba kerülő árukat előállító szektorban végbemenő gyorsabb termelékenységnövekedés tehát a nemzeti valuta erősödésével párosul. Ebből a gondolatmenetből az következik, hogy az amerikai gazdaság lassulása, netán recessziója nyomán visszaeső termelékenyjavulás az euró erősödését valószínűsíti, legalábbis rövid távon.
Ami a hosszabb távú trendeket illeti, a kérdés az, hogy a termelékenység továbbra is az USA-ban nő gyorsabban (alátámasztva az "új gazdaság" vagy "új paradigma" fogalmának létjogosultságát), ami a dollár számára biztató, vagy az eurózónában. Az euró teljes körű bevezetése 2002. január 1-jén további termelékenységnövekedési tartalékokat szabadíthat fel a verseny ösztönzése, a vállalatátvételek és fúziók segítségével történő méretgazdaságossági megtakarítások stb. révén.
A hosszú távú árfolyamtrendeket semlegesíthetik azonban bizonyos, rövid távon érvényesülő folyamatok. Az euróbankjegyek és -érmék jövő januári bevezetésével kapcsolatos bizonytalanság és az általa kiváltott tömeges német márka--USA-dollár konverzió is szerepet játszhatott, illetve a jövőben még játszhat a dollár erősödésében. A feketegazdaság Nyugat-Európában is készpénzzel működik. Szereplői a birtokukban lévő készpénzt, ami főként német márka, dollárra váltják. Attól félnek ugyanis, hogy a valutacsere idején nagyobb összegű készpénz euróra történő konvertálásakor pénzmosással fogják vádolni őket. A nyugat-európai feketegazdaság teljesítményét a hivatalos GDP 16 százalékára, készpénzállományát 44 milliárd dollárra becsülik.
Emellett sok olyan tájékozatlan és/vagy gyanakvó ember van az eurózónában, aki az euró bevezetéséhez kapcsolódó -- meggyőző -- propaganda ellenére sem érzi a gazdasági és monetáris uniót realitásnak. Ezért inkább olyan "megfogható", bevált pénzt kíván tartani, amilyen a dollár. Ezek az emberek nem feltétlenül csak készpénzt váltanak át dollárra, hanem a bankszámlájukon lévő nemzeti valuta egy részét is.
Az igazi nyomást az euró árfolyamára valószínűleg a külföldi valutatulajdonosok dollárkonverziói gyakorolják. Számottevő mennyiségben vannak jelen az eurózóna tagállamai bankjegyei Közép- és Kelet-Európában. Az euró 1999. január 1-jei, számlapénzként történt bevezetésekor 60-90 milliárd márkára becsülték a német fizetőeszköz NSZK-n kívül található állományát. A pénz tekintélyes hányada van Törökországban és a jugoszláv utódállamokban. (Montenegróban és Koszovóban a német márka a törvényes fizetőeszköz.)
Hans-Werner Sinn, a müncheni Ifo Gazdaságkutató Intézet elnöke szerint az országon kívüli német márka az NSZK monetáris bázisának 20-30 százaléka, a 11 tagú (tehát Görögország nélkül vett) eurózóna összevont monetáris bázisának pedig 8-12 százaléka. Az országon kívül található márkamennyiség nagyságrendje összesen 30-45 milliárd eurónak felel meg. Az Európai Központi Bank ennek az összegnek a töredékét vetette be az euró árfolyamának a védelmében tavalyi intervenciói során.
Sinn érveinek közvetett bizonyítékát látja abban a tényben, hogy a közép- és kelet-európai rendszerváltás után a német monetáris bázis sokkal gyorsabban nőtt, mint a GDP, anélkül, hogy ez stabilitási problémát okozott volna. Ennek az volt az oka, hogy a felesleges pénzkínálatot a külföld, azon belül Közép- és Kelet-Európa vette fel. E folyamat most megfordult. Az euró számlapénzként történt bevezetése óta a pénzkereslet mind a GDP-hez viszonyítva, mind pedig abszolút értékben csökken az NSZK-ban.
Ha az eurózóna valutáinak dollárra történő átváltása újabb lendületet vesz a pénzcsere időpontjának közeledtével, akkor az euró tovább gyengülhet a dollárral szemben. Ha az Európai Központi Bank a valutacsere technikai lebonyolításával kapcsolatos bizonytalanságot (külföldiek birtokában lévő bankjegyek átváltási feltételei stb.) rövid időn belül eloszlatja, akkor ezzel erősítheti az eurót.