Rugalmas nyugdíjpolitika

Valami nem stimmel a nyugdíjreform reformja körül. A kormányfő néhány hete meglepetésszerűen bejelentette, hogy márpedig nem lesz nyugdíjkorhatár, amit kedden megerősített a televízióban. Varga Mihály pénzügyminiszter viszont néhány napja nyugdíjasok előtt közölte, hogy nincs szó a korhatár megváltoztatásáról. Orbán Viktor kedden újabb elemmel gazdagította a nyugdíjvitát. Most már nemcsak pontrendszeres és egyéni számlás járulék-nyilvántartáson gondolkodnak -- mondta --, hanem arról is szó van, hogy a gyerekek adójának egy része is a szülők nyugdíját gyarapítsa. Ezen felül Orbán Viktor csak akkor támogatná a magánpénztári befizetések felemelését, ha azok részt vállalnának a szociális terhek finanszírozásából.
Az alapkérdések megvitatására van még néhány hét. Aztán jöhet a nyár és a reform.
Csak ki veszi komolyan? Legyen bármilyen radikális is a változás, ahogy kiszivárgott, azokra vonatkozik, akik 30-40 év múlva mennek nyugdíjba. Kormányok jönnek-mennek, nyugdíjrendszerek változnak. Egy olyan országban, ahol gyakran évente módosulnak a nyugdíjszámítás elvei, miért bízzanak jobban a mostani törvényekben?
Félreértés, hogy a magánpénztárak azért olyan vonzóak, mert követhető számlákat tudnak prezentálni. Nem. Azért mentek át oda tömegével az emberek, mert nagyobb annak a valószínűsége, hogy az Országgyűlés nem határoz az ottani pénzekről.
Való igaz, sok pénztár drágán dolgozik, mégis jogos a remény, hogy a maradék rész jobban hízik, mint az állam kezén. Az államtól többé-kevésbé független pénztárak amúgy a vállalatok tőzsdei finanszírozásából is nagyobb részt vállalhatnának. De nem a szociális problémák megoldásából, mert ez az állam feladata. Az állami és a magánnyugdíj-rendszernek nem kellene versenyeznie egymással.
Orbán Viktor és a Varga Mihály többször is a német nyugdíjpéldát említette. Ott pénteken döntő szavazást tart a Bundesrat, a szövetségi gyűlés a nyugdíjreformról. Szinte az utolsó pillanatban is folyik az alkudozás. A kormány többször is engedett. Ezért várhatóan meglesz számára a többség, és ott is megkezdhetik működésüket a nyugdíjalapok, amelyekbe a bér négy százalékát fizetik majd be a nagyvonalú állami támogatással ösztönzött önkéntes tagok. Cserében viszont le kell nyelniük, hogy hosszabb átmenet után összegyűjtött pontjaik után csak kevesebb állami nyugdíjat kaphatnak, mint eddig.
Feltehető, hogy Németországban időtállóbb lesz a hosszas konszenzuskeresés után kimunkált és a magánosítás irányában elmozdított nyugdíjrendszer. Ezért aligha kerül a választási kampánytémák közé. Attól kell tartani, nálunk most és később ismételten fellángol a nyugdíjvita, új és új törvényekkel. Így készüljön az ember öreg korára!