Látható és láthatatlan
Két részre szakadt az ország.
Ne legyintsen, Kedves Olvasó, hogy ezt már régen tudja. Ezúttal nem a gazdagok és a szegények, a jobb- és a baloldaliak, esetleg a nők és a férfiak halmazáról van szó, hanem azon két részről, amelyet így lehetne meghatározni: akiknek látható a jövedelmük, s akiknek nem.
A "láthatók" leginkább az alkalmazotti rétegből kerülnek ki, s rendszerint heves, de nem baráti érzelmeket táplálnak a "láthatatlanokkal" szemben, mondván, kizárt, hogy annyi tíz- és százmilliós villa adózott pénzből épült országszerte.
Az APEH nagy buzgalommal azon van, hogy minél több adóbevétel gazdagítsa a költségvetést. Most például három megye kereskedői körében végzett ellenőrzést, és újabb kampányra készül.
Az idei tapasztalatok azt mutatják, hogy ismét romlóban van a nyugtaadási fegyelem. Vélhető azonban, hogy az adatok, a vizsgálati eredmények jóval szebbek a valóságnál, hiszen egy magánvállalkozásként működő boltban, kocsmában, presszóban a törzsvendégek vásárlását, fogyasztását automatikusan be sem ütik a pénztárgépbe. Az idegeneket pedig kinézetre osztályozzák.
Ha a kasszás hibázik, vagyis megbukik az emberismereti vizsgán, az APEH-revizor intézkedni kezd, de meglepődve tapasztalja, hogy az esetek jó részében még a vásárlók is ellene fordulnak. Az ellenőr megdöbben, hiszen úgy tudja: ha megakadályozza, hogy egy ember elkerülje az adófizetést, azzal a többieket segíti.
Az ügy azonban nem ilyen egyszerű.
Vessünk számot a ténnyel, hogy a polgár egyszerűen nem szeret adót fizetni! Emellett szeret jól járni.
A polgár afféle kuruc mentalitásból még össze is kacsint azzal, aki túljár a hivatal alkalmazottai eszén. Sok esetben saját jól felfogott érdekében, azért, hogy jobban járjon. Mert tudja, hogy számla nélkül olcsóbban vásárol bizonyos boltokban, és a szolgáltatásokon is sokat lehet spórolni.
Ez a játék már olyan nyíltan megy, hogy telefonon is így kezdi a tárgyalást egy redőnyös, vízszerelő vagy festő: számla nélkül ennyiből ki tudom hozni. Az APEH viszont felrója a vásárlóknak, hogy nem követelik meg a nyugtát, számlát. Az egyébként helyes érvelés szerint azzal az indokkal, hogy az adókulcsok csökkenéséhez előbb számlaadási fegyelem kellene.
Másrészt a vásárlók is felróhatják, hogy miféle rendszer az, amelyben nem tűnik fel, ha a kereskedő az árut bizonylat nélkül értékesítheti. Talán már a beszerzés is "láthatatlanul" ment?
Szóval a fegyelmezett vásárlónak kérnie kellene a nyugtát.
De melyik vevőnek hiányzik a szokásosnál magasabb adrenalinszint, a sehova nem vezető viták, sértegetések? Főleg akkor, ha nem látja közvetlen előnyét.
Az átlagember ugyanis úgy gondolkodik: csökkenti a személyi jövedelemadómat, ha számlára csináltatom meg a bojlert, amihez a hőkapcsolót úgy "szerezte" a Jóska? Nem. Akkor minek harcoljak, ha még többe is kerül az egész?
Úgyhogy minden marad a régiben.
Öntudatos polgárok csak a mesében léteznek. A valóságos, az állampolgár pedig a patkóban ülőktől várja, hogy olyan törvényt alkossanak, ami védi anyagi biztonságát, és ne az legyen a dolga, hogy másokat adózásra kényszerítsen.
A polgárt ugyanis nem ezért fizetik.
Demeter Kálmán-->
