Esmeralda visszatérne

Bár a hitelezői igények jogosságát elismeri a tiszai ciánszennyezéssel okolható Aurul ausztrál tulajdonosa, az Esmeralda, nem kizárt, hogy pénzügyi trükkökkel mégiscsak kibújik majd a felelősségre vonás alól. A Közép-Európában példátlan környezetszennyezést produkáló vállalat vezetése a napokban úgy döntött, másfél millió dollár értékű részvénykibocsátással tőkeinjekciót kap a cég. Létrehoztak továbbá egy mérlegen kívüli pénzalapot, amelyről a vállalat hitelezőit -- köztük a Magyar Köztársaságot -- fizetik majd ki. Így vélhetően a részvényesi érdekek sem sérülnek, a vállalatot tehermentesítik, és működése zavartalan marad. Ám arról, hogy mekkora összeget kívánnak a pénzalapba folyatni és mikortól, egyelőre nincs hír. Mint ahogy most még az is kérdéses, mikor és milyen formában kártalanítják a magyar államot és a Tisza menti "kiskárosultakat".
A fejlett államokban ma már sehol sem engedélyezett technológiát alkalmazó ausztrál vállalat élére napokban kinevezett ügyvezető elnök mindenesetre a cég jövőjére -- és nem a másfél évvel ezelőtt történtekre -- koncentrál. Első tervei közt szerepel például az, hogy cégét hat héten belül újra tőzsdére viszi, valamint Ukrajnában és Romániában újabb aranylelőhelyeket kutat fel. Tervezi mindezt annak ellenére, hogy az ENSZ és az EU illetékes szervei egyhangúlag megállapították: a ciánkatasztrófát tervezési hiányosságokra, az elavult technológiára és a román hatóságok nem megfelelő engedélyezési eljárásaira egyaránt vissza lehet vezetni.
Illúzióink ne legyenek: az idén februárban vélhetően nem azért maradt el a ciánszennyezés, mert hirtelen korszerűsítették volna a kitermelést, vagy mert szigorodott volna a román környezetvédelmi szabályozás.
Az ok vélhetően az, hogy egyszerűen kevés csapadék esett Erdélyben.