Hol a magyar Crossait

A Crossair lehet a Swissair megmentője. Tegnap eldőlt, hogy a svájci nemzeti légitársaság egyik leányvállalatába menekíti főtevékenységét, a többitől pedig megválik. Eltűnik tehát a híres vörös kereszt, mint ahogy megtörik az az eddig kőkeménynek hitt tétel, miszerint nincs állam nemzeti légifuvarozó nélkül.
A Swissair zuhanása, majd eltűnése egyszerre legalább két, igen súlyos következménnyel jár. A 7300 alkalmazott egy jelentős része elvileg átkerül a veszteséges üzletágak vásárlóihoz (feltéve, ha lesznek ilyenek.) A dolgozók azonban nem reménykedhetnek, zömük máris nézheti az álláshirdetéseket. Ugyanez érvényes a Sabena alkalmazottainak legalább egyharmadára, mivel a belga állami cég 49,5 százaléka a Swissairé. A másik tényező, hogy megrendülhet a külföldiek bizalma a svájci légitársaságokban. Ki akarna szövetségben maradni vagy újat kötni olyan cégekkel, amelyeknek erős állami mankó vagy a magántőke megmentő karja szükséges a fennmaradáshoz.
A Swissair, Sabena páros mélyrepülése kitűnő adalék ahhoz a vitához, ami a kormánysegély kontra piaci viszonyokról szól, és az amerikai célpontok elleni terrorakciók nyomán elemi erővel ismét fellángolt. Ebben a vitában válasz még nincs és talán nem is lehet. Csak a kérdéseket lehet sorjázni: Milyen mélyen nyúlhat a zsebébe az állam? Milyen garanciákat vállalhat? Ha elkötelezi magát, akkor mit kér cserébe a megsegített cégtől? Mekkora a bajba jutott vállalat mozgástere a kormányzati alku megkötése előtt és utána? Mi lesz, ha egyszerre több társaság is kikényszeríti kormányaiktól a támogatást? (Erre épp a múlt héten volt példa az EU-ban). Mit tesznek ekkor a más ágazatokban működő cégek, hol a spirál vége?
A kérdéseket Budapesten is ismerik. A múltból ítélve azonban csak rossz megoldásokat emlegetnek. Itt is volt külföldi partner, de nem jött be. Voltak bankok is, de gyorsan, jó haszonnal kiszálltak. Ma van már stratégia, egy kevés pénzt is ígértek, csak a kérők kerülik el a céget.
Most aztán jól jönne egy magyar Crossair.