Matrica nélkül

januárjában, a dolgok jelen állása szerint, elképzelhető, hogy kétféle autópálya lesz Magyarországon, fizetős és nem fizetős. Másképpen: nagyobb a valószínűsége annak, hogy a matricás rendszer nem működik/működhet tovább, mint annak, hogy igen. A kormány július 20-án döntött az autópálya-kapuk lebontásáról, összhangban azzal az amúgy még 1998-ban elhangzott kampányígérettel, hogy a kapu a focipályára való. A munkák még nem kezdődtek meg, de a határidő szorít: ugyanakkorra (január 1-je) kell eltávolítani a kapukat, amikorra -- ugyenezen júliusi kormányhatározat értelmében -- az elektronikus díjszedési rendszernek is ki kell(ene) épülnie.
Mármost ha nincs kapu, és feltehetőleg nem lesz automatikus elektronikus kontroll sem, biztosra vehető, hogy az állami pályákon érvényes matrica kereslete a nullára csökken (a rendőrség nyilvánvalóan képtelen ellenőrizni napi rendszerességgel több tízezer járművet).
A kérdés már csak az, hogy ebben a minden valószínűség szerint bekövetkező helyzetben mi lesz a koncessziós autópálya, az M5-ös útdíjával, hiszen arról, hogy a Budapest--Kecskemét--Kiskunfélegyháza között húzódó sztráda betagozódjék a matricás rendszerbe, a közlekedési miniszter megbízása alapján nyár óta folydogálnak tárgyalások. A kormány érthetően nem akar túl sokat fizetni (a szakértők szerint évi 5--10 milliárd között bármekkora lehet az esetleg az állam által átvállalt átalánydíj), a 35 éves koncessziós jogokkal rendelkező, a pályát külföldi hitelekből megépítő magáncég pedig -- úgyszintén érthetően -- bombabiztos megoldást szeretne. És persze vannak az autós polgárok, akik úgy gondolják: egy országban épp elég egy autópálya-rendszer, arról már nem is beszélve, hogy a heti 1400 forintos matrica átalányára ma sem hasonlítható össze a "használó fizet" elvén kiszabott Kecskemét--Budapest 1750 forintos, egy útra szóló díjával.
A kérdésben a politikának kell döntést hoznia, ahogyan azt a pályakapuk lebontása ügyében már megtette.