Valamit valamiért

Tisztában vagyunk azzal, hogy bármit veszünk, azért fizetni kell. Nagyjából mindez fordítva is igaz, vagyis ha fizetünk valamiért, nyilván kapunk is érte ezt-azt. Ez az alaptétel dől meg, amikor egyik pillanatról a másikra bevezetik a fizetőparkolást. Ismeri az érzést, aki már megélt hasonlót.
De mi az, amit ezért adnak?
Jobb lett, összehangoltabb, sűrűbb, kényelmesebb a tömegközlekedés? Amire elvileg át kellene szállni, tehermentesítve annak a környéknek a forgalmát, ahol a díjat bevezették. Nem lett az.
Több nagy -- esetleg őrzött -- parkoló lenne a város jól megközelíthető pontjain, ahol letehető a gépkocsi, ha végre rászánja magát az ember, és átszáll a buszra? Van ugyan néhány, de azok konganak az ürességtől, leginkább azért, mert nem túl jó helyen vannak.
Ezek az alapkérdések. Minden további aggály mellékes, még akkor is, ha ténylegesen felmerülő problémákról van szó. Mert mindenki tudja, hogy a kórházak, óvodák, rendelők körüli parkolás nincs megoldva. Ezeken a helyeken elképzelhető, hogy csupán pár percre áll meg az autós, de lehet, hogy azt gyorsan kell megtennie. A "mikulás" azonban azonnal ott van.
Gondot jelent a pénzváltás, illetve a jegyautomaták papírpénz-elfogadása és a visszaadás. Ehhez kapcsolódóan probléma a parkolóőrök nulla toleranciaküszöbje. S csupán hab a tortán, hogy még mindig nincs egyértelmű válasz arra, jogosan jut-e hozzá a parkolási társaság a parkoló autó tulajdonosának az adataihoz.
Talán az autósok sem bújnának ki az egyébként igen magas díjak alól, ha tisztázott lenne az ellentételezés. Amíg ez nem világos, a kérdésekre csupán egy válasz adható. A fizetőparkolás bevezetésének stratégiai célja: még egy bőrt lehúzni az autósokról.