Esély Afganisztánnak

Ami ugyan zökkenőmentesnek ígérkezik, de bizonytalanító tényezőt játszik a folyamatban az, hogy az elmúlt hat hétben az az Északi Szövetség lett Kabul kizárólagos ura, amely az amerikai légitámogatásnak köszönhetően "túl gyorsan" foglalta el az ország középső részét, mintegy lépéshátrányba kényszerítve a nyugati félteke kényelmes tempóhoz szokott politikai tervezőit. A csorba annyiban kiküszöbölődött, hogy a Bonn melletti Petersbergben viszonylag gyorsan összeverbuvált afgán gyülekezet meglepően kevés akadékoskodás után elfogadta a politikai-intézményi kibontakozás programját; igaz, többen kifogásolták, hogy a tanácskozáson csak az érintett frakciók másodvonalbeli szereplői vettek részt.

A békés hatalomátvételt megkérdőjelező, intő jel azonban, hogy például Rasid Dosztum tábornok, az Északi Szövetség üzbég frakciójának vezetője előbb a még meg sem alakult kormány összetételét kifogásolta, majd a saját ellenőrzése alatt álló övezetekből tiltotta volna ki képviselőit, és kizárta külföldi katonaság kabuli bevonulásának lehetőségét is, hogy utóbb valamennyi fenyegetődzését visszaszívja. De meddig? És kik fognak még hasonló módon ellenszelet vetni?

A vihart megakadályozandó kellene teljesülnie az afgán forgatókönyv azon feltételének, hogy az ideiglenes kormány beiktatásának időpontjáig megérkezzék Kabulba az a nemzetközi békeerő, amely első lépésben legalábbis a testület biztonságát szavatolja. Nem kétséges, hogy szombatig pár száz brit katona mindenképpen megérkezik az afgán fővárosba a közeli támaszpontokról, de ez sem feledteti, hogy a tervek kivitelezése ezen a szinten is lépéshátrányban van.